Harangszó, 1938

1938-10-30 / 44. szám

1938. október 30. Harangszó 347 Apró történetek Cut&er életéből. Ax Ur gondot visel. Mikor Luther meghallotta, hogy a császár is, pápa is átok alá vetette, nyu­godtan lement a kertbe és zsoltárokat énekelt. Arra a kérdésre, hogy nem hal­lotta-e még kétszeres kiátkoztatásának szomorú hírét, így felet: „De hallottam, ám ez nem az én gondom, hanem az Ür Jézus Krisztusé. Ha ö úgy akarja, hogy az Atya jobbjáról letaszítsák és egyházát megsemmisítsék, legyen meg az ö akarata. Én igen csekély vagyok ahoz, hogy Krisztust és az ö ügyét meg­védjem a világ fejedelmei ellen." Cuílyer és ti Tctsértö. A nagy reformátor írja magáról: ..Egy időben a sátán így szólt hozzám: Luther Márton nagy bűnös vagy, kár­hozatra kell jutnod! — Várj csak! — feleltem én neki — egyszerre csak egy dolgot mondj. Igazad va\n, hogy bű­nös vagyok, bár erről éppen neked, sá­tán nincs jogod beszélni. S mi a máso­dik állításod? — Az, hogy el kell kár­hoznod. felelt a sátán. — Na e?j már aztán nem igaz, feleltem bátor szív­vel, mert amint meg van írva, Jézus Krisztus a bűnösökért jött. — A kísértő távozott." A népfőiskola ünnepe. „Még messziről is jönnek hű fbarátok, Az Úr szent áldása rátok, Kik a nyomorultat, S a megholt csontokat Az élettel biztatjátokI“ A finn felébredtek egyik Sion-éneke zengi e sorokat az Isten „messziről“ is ható és munkálkodni tudó kegyelméről. A Tessedik Sámuel Evangélikus Ifjúsági Missziói Intézet az Isten messziről is munkálkodó kegyelmének örök tanu- jele. Messze északra kellett néhány fia­tul magyar evangélikusnak elmennie, köztük Szenczy Gábor nagytarcsai evan­gélikus lelkésznek is, maid messze északról kellett finn evangélikus ifjak­nak hozzánk eljönniük, hogy az egy­más hitén nőtt sok imádságból és biz­tatásból épületekké váljék egy csodála­tos álom. Ezek az épületek tanujelek arról, hogy Isten álmokat enged álmod­ni ma is az Ö országáról, sőt az álmo­kat engedi meg is valósulni, csak alá­zatos engedelmesség és merész hit kel! hozzá. Amikor az Anyaszentegyház földi munkálkodásának harcmezőin „meghall csontok“ halálról és elernyedt lelki­álomról beszélnek, Isten messziről tá­masztott hű barátok által ébresztő ke­gyelmét nyújtja, hogy rajta keresztül pünkösdi zúgó szelek a lelki élet új ta­vaszát zúdítsák rá a tikkadt és kiaszott lelki mezőkre. Az első finnugor lelkész­gyűlés alkalmával nálunk járt finn lel­készek csoportja hozta magával ezt az új életet ébresztő tavaszt, ők vitették ki Finnországba Sebők István nagytarcsai ifjút s ők hordozták szívükön a finn gyűjtést is, amelynek eredménye az egyik épület. Isten valóban tud a kövek­ből is fiukat támasztani, tud messzetet- sző álmokat közelivé tenni és a hitet a legnagyobb valósággá. A Baráti Mozgalom 1937 évi gyenes­diásj nyári konferenciáján láttatta meg az Ür egy kis közösséggel, hogy elérke­zett az ideje az első népfőiskola felál­lításának. És megindultak engedelme­sen az Isten által mutatott útra. Hitü­ket, imádságukat az elcsüggedések és a kísértések nehéz óráiban az ö kegyel­me élesztette mindig újabb lobogásra. ő tette fogékonnyá a magyar evangélikus kisemberek lelkét az ügy iránt, ö in­dította meg a fillérek áradását és Ö duz­zasztotta ezer pengőkké. Áldott legyen szent neve, hogy az özvegy asszony fil­léreihez hasonló pénzekből épülhetett fel az első evangélikus népfőiskola. Az éniilet Tóth Kálmán mérnök tervei sze­rint épült. Az építkezésre a kormány is felfi­gyelt. Bekérte a tervet és költségvetést és szó van arról, hogy a közel jövőben építendő mintafalvak házait erre a min­tára fogják építeni. Egyelőre két épület készül. Mind­kettő tető alatt van már s november 1-re teljesen készen lesz. Október 23.-án volt az alapokmány ünnepélyes elhelye­zése, melyre messze vidékről is nagy számban érkezett ifjúság. Az ünnepély a múlt számban közölt sorrend szerint folyt le. Az iskola ünnepélyes felavatását no­vember közepére tervezik, mikor már a növendékek is ott lesznek. Szó van ar­ról, hogy a felavatásra kimegy a közok­tatásügyi miniszter s a finn követ is. Addig még a berendezés nagy munkáját is meg kell csinálni. Ebben a nőegyletek serénykednek. Az ország különböző nő­egyleteitől érkeznek e célra adományok. Az épületek befejezéséhez is hiányzik még 1000 pengő, hisszük azonban, hogy ezt is összeadja az áldozatkészség, hi­szen a népfőiskola az egész magyar evangélikus egyház szívügye lett. Egyházunk alig tett eddig valamit az evangélikus lelki testvéri népközös­ség kialakulásáért. A mai nagy fordu­latokban gazdag időkben pedig a nép- missziói a legfontosabb feladata. Ezt a célt szeretné és az Isten kegyelméből fogja is szolgálni a Tessedik Sámuel Evangélikus Ifjúsági Missziói Intézet. Célja: a Jézus Krisztusban élő hitü, az Anyaszentegyház és a magyarság szent ügyeiért felelősen élő, evangéliumi mű­veltségű. gyakorlati életben megállni tu­dó ifjúság nevelése. Töltse be Isten ke­gyelméből szent hivatását, jelentsen itt lent délen is .történelemalakító erőt, egyházunk és magyarságunk életében! Proletárok. Ezzel az idegen szóval jelöli az em­beri társadalom a nincstelenek seregét. Az elnevezés azonban nem a szánako­zásnak, hanem a megvetésnek a hang­ián szólal meg. A felső tízezrek, a jó­módban élő középosztály és a fehér ke­nyeret evő földmívesréteg egyaránt le­nézően ejti ki a proletár elnevezést Csak maga a proletár nem szégyenli nevét, mert a nélkülözés, a lenézettség és mellőzés, a betegség és a téli hideg minden szenvedése, a rosszulöltözöttség kopottsága, a jómódnak láttán támadt irigység, a sorsüldözöttség igazságta­lansága, a magára hagyottság, szeretet- lenség, a jobb sors kilátástalansága da­cos öntudatot ad a név viselőjének. Ott élnek proletárjaink a kis-, és nagyvárosok nyomortanyáin, de nem hiányoznak a falu végén épült rozzant viskóból sem. A trianoni magyarság szomorú tragédiájának legszánalomra- méltóbb áldozatai. S mivel a kenyérte- lenségnek az éhínséggel határos nyo­morától a mindennapi szűkös megélhe­tésig a szegénységnek minden fokozata megtalálható köztük, sorsüldözöttséget éreznek egymás iránt, mert tengődésük- nek egy közös kiáltó rugója van: az elégedetlenség. Ez az a marcangoló seb, mely lel­kűket mardossa, mely a szeretet helyébe sokszor a gyűlöletet helyezi. Ez teszi elviselhetetlenné életüket, kilátástalan­ná jövőjüket, reménytelenné holnapju­kat és bizonytalanná hitüket. S az in­gadozó hit igen sokszor a hitetlenségbe csap át. Lelkűk hit nélkül tartalmat­lanná válik, s a kísértés lesz úrrá fö­löttük. „Rossz tanácsadó az éhség.“ Olyan a hitetlen ember lelke, mint az ugarföld, melyben a vetés helyét a bur­ján és tövis foglalja el. Közismert dolgok ezek. A gondol­kodó ember meglátja ezt a korképet, mely kórképnek is beillik. Ha pedig az, tenni kell ellene valamit, meg kell gyó­gyítani ezt a népi betegséget, mert egy­szer már magával ragadta nemzetünk életét. Meg kell szüntetni a proletárságot, hogy megszűnjék annak minden velejá­rója, a hitetlenség és lelki durvaság, a kétségbeesés és osztálygyűlölet. Csak átfogó szociális intézkedésekkel lehet a nagy problémát megoldani, de addig is tenni kell valamit. Tenni a társadalom­nak. menteni a lelkeket az egyháznak és iskolának, míg az állam a kérdés gyökeres megoldására időt és eszközö­ket nyújt. Nem lehet feladatom a szociális ba­jok megszüntetésére szolgáló eszközök felsorolása, de rámutatok azokra a te­endőkre, amik bennünket köteleznek. Senki, jobb sorban élő ember ne nézze le szegénységben tengődő társát. Visel­tessék iránta szeretettel. Segítse őt mun­kaalkalmak nyújtásával keresethez, ezen­kívül támogassa ruhával, pénzzel, élelem­mel. Jön a hosszú tél. A nélkülözők két­szeresen érzik annak hidegét, és minden szenvedését. A reménytelen lelkeket sok szeretettel melegítsük és jó szóval is biztassuk. Könnyebb lesz számukra a ke- rcsztviselés, ha azt megosztjuk velük. Ne proletár csőcselékről beszéljünk, ha­nem egy hibájukon kívül nyomorba ju­tott társadalmi osztályról, melyet min­den gondoskodásunk középpontjába kell helyeznünk. Emeljük fel a sinylődőket lelkileg és anyagilag, hogy önmagukra találva az élet értelmét a hit erején ke­resztül meglássák és jobb, bízóbb tag­jai legyenek társadalmunknak. „Add el mindenedet és oszd ki a szegények kö­zött!“ Hol tartunk mi még ettől? Kertai János. Figyelmeztetés! Bartl István remete­kertvárosi lakos, aki a Fébé könyvkeres­kedés megbízásából fémkeretes Luther- rózsákra megrendeléseket gyűjtött, sem­miféle elszámolásra és pénz felvételére azonban meghatalmazást nem kapott, visszaélt a beléhelyezett bizalommal, amiért is mindenkit figyelmeztetünk, hogy nála megrendeléseket ne eszközöl­jön. Fébé könyvkereskedés Budapest, VII., Damjanich-u. 28b.

Next

/
Thumbnails
Contents