Harangszó, 1938
1938-01-30 / 5. szám
harangsíó fó3íi január 50. 34. forgolódik, mint élő személy: Veti a konkolyt (Mt. 13, 39.), gonosz terveket sugall (Júdásnak, Anániás- nak), jár-kel (I. Pét. 5, 8.), a Szentírásból idéz (Mt. 4, 6.). Ezek mind olyan tulajdonságok, amelyekkel csak élő személyt lehet felruházni. d) Bűnei. A Sátán kezdettől fogva bűnben leledzik (I. Ján. 3, 8.). Az Üdvözítő „hazugnak“ és „embergyilkosnak“ bélyegzi (Ján. 8, 44.). Legveszedelmesebb bűne mégis a hatalom-vágy. Istenhez akart hasonlóvá lenni és részesedni abban a tiszteletben és imádatban, amely egyedül Istené (Lk. 4, 7, 8.). e) Hitetlenekkel való bánásmódja. A Sátán a bűn értelmi szerzője (1. Mó. 3.), betegség (Lk. 13, 16.) és halál (Zsid. 2, 14.) okozója. A szíveket megkövéríti, a füleket pedig bedugja. A templomlátogatókat prédikáció közben elaltatja, hogy meg ne térjenek és ne üdvözöljenek (Mt. 13, 15.). Másoknak a halogatás lelkét adja: Térj meg, de halaszd el a következő alkalomra. Az Igét elfeledteti (Mt. 4, 15.). Konkolyt hint (Mt. 13, 39.). Az embereket megszállja (Ján. 13, 27.). f) Hívőkkel való bánásmódja. Vissza tart az Úrnak való teljes átadástól (Csel. 5, 3.). Meggátolja, hogy szennyes ruhádat levesd (Zak. 3, 1—3.). Irigységet és civakodást szít (Jak. 3, 14. 15.). Gátolja Isten munkásait a mozgásban (I. Thess. 2, 18.). Megrostálja Krisztus tanítványait (Lk. 22, 31). vádolja Isten gyermekeit (Jel. 12, 9—10). g) Legyőzetése. Méregfogát már a pusztában kitörte az Ür Krisztus (Mt. 4. és Lk. 4.). Azután megkötözte, behatolt palotájába és kiszabadította a lelkeket (Mt. 12, 29). Végérvényes győzelmét azonban a Golgotán bűnért hozott áldozatával aratta fölötte. A győzelem ebben a szóban nyer kifejezést: „Elvégeztetett!“ (Olvasd: Ján. 12, 31. — 16, 11. és Zsid. 2, 14). h) Pusztulása. Az Üdvözítő félreérthetetlenül hirdeti, hogy örök tűz lesz sorsa a Sátánnak és démonainak (Mt. 25, 41). i) Kötelességünk vele szemben. „Vigyázzatok!“ (I. Pé. 5, 8). „Ne adjatok helyet!“ (Ef. 4, 27). „Álljatok ellene!“ (Jak. 4, 7). Luther szerint: „Nem lehet fontosabb feladatunk a földön, mint szünet nélkül fohászkodni ez ellen a főfőellenség ellen, mert, ha Isten meg nem tartana bennünket, nem lehetnénk tőle biztonságban egy óráig sem.“ (Nagy Káté). Szabadíts meg a Gonosztól! így esdeklünk a Miatyánk utolsó kérdésében. Képzeljetek el egy ostromlott várat. Az ellenség már kétízben megrohamozta. Ha harmadszor is rohamra indul, elesik a vár. De ímé, trombitaharsogás hallszik, jön a király fővezére a felmentő sereggel. Az ellenség abbahagyja az ostromot, elvonul onnan, a vár felszabadul. Testvér! Az ostromlott vár a te szíved. Az ostromló ellenség a Sátán és démonai. A király az Isten, a felszabadító sereg, Krisztus fővezérsége alatt — az angyalok serege. Óh esdekelj így a szorongat- tatás óráin. Szabadíts meg a Gonosztól!!! Erős vár a mi Istenünk, Jó fegyverünk és pajzsunk. Ha Ö velünk, ki ellenünk? Az Ür a mi oltalmunk. Az ős ellenség, most is üldöz még. Nagy a serege, csalárdság fegyvere, Nincs ilyen több a földön! Erőnk magába mit sem ér, Mi csakhamar elesnénk. De küzd velünk a hős vezér, Kit Isten rendelt mellénk. Kérdezed ki az? Jézus Krisztus az, Isten szent Fia, az ég és föld Ura ő a mi diadalmunk! Harmati Béla. Ne légy úrhatnám! Luther világhíres férfiú, egyetemi tanár volt, mégsem idegenkedik attól, hogy egyik fiát földművesnek nevelje. Nálunk igen sokszor fordítva van. Akárhány gazda-fiú kikivánkozik a barázdából. Az iparos fia legalább hivatalnok akar lenni. Ismerünk jóravaló borbélyiparost, akinek érettségizett fia évek óta állásnélkül csavarog, de nem képes rászánni magát arra, hogy beálljon apja üzletébe. Ismertünk kitűnő üzletmenetű kereskedőt, akinek üzlete a halála után feloszlott, mert jogász-fia restéit ilyen „nem eléggé előkelő“ munkával foglalkozni. Az északi evangélikus országokban gyakori, hogy érettségizett, vagy akár egyetemet végzett fiatalemberek visszamennek az ekeszarva közé, vagy beállnak apjuk műhelyébe s ott értékesítik magasabb műveltségüket. Ä magyarság kezéből azért csúszott ki és át más faj kezébe sok minden a múltban, mert sok volt benne az urhat- námság. Ne akarjon mindenki „úr“ lenni. A pantalló és tollszár még különben sem tesz senkit „úr“-rá. Az az „úr“, akinek lelki műveltsége van. Művelt gazdákra, iparosokra és kereskedőkre van szükségünk. A tervbevett népfőiskola is ezt célozza. MAGYAR TAVASZ*) Tavasz lengedez már a finn nyirfásokban... Puszták fia, testvér, van már tavasz ottan? ...Oh nem! fülünkbe bús zsoltárok hozzák, Tdbe, fagyba dermedt ország Magyarország De amint győz a fény az éjszaka felett, Felhasad hajnalod s megtöri a jeget. És mint a szivedben friss véred csörgedez, Egyszer úgy harson majd örvendő éneked. Magyarország! Hiszünk a te új napodban, Nagyszerű jövődben, remény-hajnalodban, Sötét bánatodra árad uj nap fénye, Úgy igaz, amint van Istenünk az égbe’. Pohjanpää Lauri *) Ez a finnről magyarra fordított vers a Harangszó hasábjain lát először napvilágot. Pohjanpää Lauri, finn papköltő és író, egyik legújabb könyvét megküldötte Dedinszky Gyula kiskőrösi lelkésznek. Üdvözletül a könyv fedelére írta ezt a szép verset, amely tehát még finnül sem jelent meg sehol. Dedinszky Gyula lelkész a költeményt magyarra fordította Mina János kiskőrösi hitoktató pedig az eredetivel egyező versformába öntötte. A magyar munkásság szellemi táplálását mindenáron az a Népszava című újság akarja ellátni amelyet majdnem kizáróan zsidók, a magyarságtól is, meg a munkásságtól is idegen elemek szerkesztenek. Nem szabad elfelejtenünk, hogy ez az újság a magyarországi vörös forradalom idején nyíltan a kommunizmus mellé állt. 1918. március 14.-én ezt írta „.. a keresztyén világ, vagy világosabban a keresztyén Egyház hosszú évszázadokon semmit sem törődött a néppel. Azaz törődött vele annyiban, hogy nyúzta ...“ A Magyarország című, ugyancsak zsidó kézben lévő újság pedig 1919 március 16.-án és 23.-án így írt: „Uj istenek jöttek és összetipornak mindenkit, aki szívét az új idők szellemének ki nem tárja.“ ... „A királyi és felekezeti hitoktatás a tömegbutításnak az a hajszál- csövességszerfien raffinált műve .. OLVASD.. , TERJESZD TÁMOGASD |—IaRANBSZOT!
