Harangszó, 1938

1938-09-25 / 39. szám

1033. szeptember 25. HARANGSZÓ 311. tént. Az egyetemes egyház támogatása, az egyházaskozári lelkész iratmissziója, a Harangszó sajtószolgálata még kibő­vítésre vár. Tanuljunk meg imádkozni és áldozni a külföldi magyarságért! 4 GYERMEK. Negondolia senki, hogy a Gyermeket a kicsi kora, Rossz példától óvja, védi. Zsengesége pajzsa néki. Hogy magadnak mit engedsz meg: Jól vigyázz rá, mert a gyermek Felnőtt ember mit, hogy csinál, Megfigyeli kicsi korán. Mihátsi Dénes. Az iskola munkája. 2 Ha egy súlyos kődarabot akarunk felemelni, akkor először jól megvetjük * lábunkat a szilárd talajon és csak az­után mozdítjuk meg. Éppen így a ma­gyarázatnál is, kiinduló pontul egy köz­ismert dolgot veszünk. A következőkben ügyelünk arra, hogy még a leggyanak­vóbb gyermek se vegyen észre semmit se abból, hogy valami új dolgot aka­runk az értelmére kényszeríteni. Minden értelmetlen szó úgy hat a gyermekre, mint valami taglóütés. Elkábítja, elked­vetleníti és megszakítja az értelem fo­nalát. A tanító igyekszik tehát úgy ma­gyarázni, hogy a gyermek magától ér­tetődőnek találja a tapasztalatai alapján. Csak azt követelhetjük a gyermektől, amit megértett. Az elvesztett haza. Regény. Irta: Hamvas József. 14 VI. A felszabadítás. Huszonegyéves volt Thököly Imre, mikor a megkínzott Felvidék elkesere­dését lángra tudta lobbantani és első rohamával elfoglalta a bányavárosokat, majd a következő évben Késmárkot es Lőcsét. A bécsi udvar mindig nagyobb mér­tékben készült fel ellene. Thököly abban keresett segítséget, hogy szövetséget kötött a törökkel. Ibrahim basa támo­gatásával el is foglalta Kassát. Ezekre a győzelmekre megint felébredt a nemzet reménye. Thökölyben a régi győzelmes szabadságharcok új vezérét látják. Ezt a lelkesedést akarta felhasználni a török arra, hogy Magyarországot a bécsi ud­vartól teljesen elválassza, ezért Thököly Imrét Magyarország királyává kiál­totta ki. De Thököly nem fogadta el a királyi címet, amíg az országnak még van meg­koronázott királya. Ferdinánd annak idején elfogadta. Thököly csak a feje­delem nevével akarta kormányozni és megmenteni az országot. Nagy világválság törte össze Thököly nemzetmentő terveit. Mit gondolunk, lázba hozná-e a gyer­meket a kíváncsiság, ha csak azt mon­danám: „No fiúk, ma Olaszországról ta­nulunk!?“ — Aligha. Ellenben ha narancsot, citromot és szentjánoskenyeret szemléltetek, azután beszélgetek arról, hogy honnét kerül­tek ide hozzánk, és képeket mutatok be Nápolyról és környékéről, úgy mindjárt felkeltem a gyermek kíváncsiságát. Iz­gatni fogja a kérdés, most már élvezetet talál benne. Úgy tekinti, mint valami is­merőst. Lássunk most egy példát számtanból. A gyermek szíve egy cseppet sem verne gyorsabban ha kijelenteném: „Figyelje­tek jól. mert ma a kamatszámításról ta­nulunk!“ Ebben a mondatban mindjárt bevezetésül a fejéhez vágódnék a kamat- számítás szó. Hirtelen bántaná, hogy miért olv életbevágóan fontos ennek a megtanulása, amikor eddig megvolt nél­küle. Ellenben, ha beszélgetek az iskolai munkáról, kinek hiányzott a ceruzája a rajzórán, ki adott nekem kölcsön, adott e érte valamit? Pénzt kért-e már köl­csön? Hát az apja kért-e? Kitől, honnét? Mennyi használati díjat adott érte? stb. Lassanként megvilágosodik a gyermek agya. A tanításban tehát három főlépést különböztetünk meg. Minden tervszerű munkának, igy a tanításnak is van ele­je, közepe és vége. Az első lépés a figyelem felkeltése, a második az úi ismeret átszármaztatása, a harmadik a tanultak felhasználása. A tanítónak nem az új ismeretek köz­lése az első dolga, hanem az új ismere­tekkel rokon régi ismeretek felújítása. Tehát nem mindiárt Olaszországról be­szél, hanem a citromról és narancsról. Ezzel bizonyos forrongás megy végbe a gyermek lelkében. Felszínre kerül mindaz az ismeret, ami az újjal kapcso­latban van. A gyermek leikével az új ismeret felé fordul, kiszakítja magát a A török, abban a tudatban, hogy a magyar nemzet már nem tartóztatja föl, ismét elindult világhódító útiára. Keleteurópai uralmának Buda vára volt a kulcsa, nyugateurópai fővárosá­nak Bécset akarta megszerezni. Hatalmas seregének hullámai elhöm- oölyögtek Becs alá és az uralkodóház ellenségei most már biztosra vették a bécsi hatalom pusztulását. Thököly és kurucai részt akartak venni a történelem ítélkezésében, mety a gyilkos tévedések miatt elítélt hatal­mat eltörli a föld színéről. Meg is történik, ha a vitéz lengyel király nem hoz segítséget. Bécs felsza­badult és a török hullám hömpölygött vissza, kelet felé. Ez a vereség Thököly táborát verte meg legjobban. Kénytelen-kelletlen fo­gadták a török szövetséget a kurucok, de ha török karddal tudták volna össze­törni a nemzet ellenségét, akkor még megbékéltek volna vele valahogy. De most, hogy kettétört a török kardja, elfoszlott a törökbe vetett re­ménységük is. Amint a török egyre vo­nult kelet felé, mindig több magyar te­rület szabadult föl az iga alól, meg­kapta őket a lelkesedés: Itt az ideje, hoev kiűzzük a pogányt Magyarország­ból! Esztergom alatt már ott harcol Gyö- mörey és Sóváry is embereivel. Az esztergomi lovasoknak már java­régi képzet-körből és figyel. Ha ez meg­van, úgy a legfontosabb lépést megtet­tük. A tanításnak ezt az előkészítő ré­szét a tanító úgy végzi, hogy ügyes kér­déseket intéz a gyermekekhez. Még ha Demosthenes ékesszólásával magyarázunk is, akkor is elfárad, elál- mosodik a gyermek. Annál előbb, minél szelidebben zeng a magyarázat. De ak­kor is, ha hol suttog, hol mennydörög: csak akkor múlik el észrevétlen gyor­sasággal és érdeklődéssel az idő, ha a gyermekek is tevékeny részt vesznek a tanításban. Mozgás, cselekvés az élet, mozgást, cselekvést kell biztosítani ma­gyarázatunkban, hogy ne csak a fül fog­lalkozzék a hallgatással. A tanítónak és tanulónak együtt kell keresni az igazsá­got. Ebben az egész osztály részt vesz. A kérdéseket az egész osztályhoz kell intézni. A gyermekeket igy önálló mun­kásságra szoktatjuk, ami kizárja, hogy az ismereteket készen adjuk át. A jól sikerült előkészítés végén maguk a gyer­mekek jelezhetik, hogy mi a cél. Ilyen­kor kicsit várjunk, mivel a gyermek kép­zelete elkezd dolgozni és az akaratukat is mozgatja az új ismeret megszerzése. A tanítás második lépését azzal kezd­jük, hogy a gyermekeknek alkalmat adunk, mondjanak el, tárjanak elénk mindent arról, amit a tárgyról tudnak. Jót, rosszat mondjanak el. Különösen természettudományi téren gyakoriak a babonás hiedelmek, népi felfogások, amik javításra szorulnak. Itt látjuk meg, hogv jó-e az alap. Következik a megértetés. Az emberi szellem az ismeretszerzésben három lé­pést tesz. Először tapasztal, anyagot gyűit. Azután gondolkodik, vagyis a gyűjtött anyagot feldolgozza. Végül rendez, azaz a feldolgozott anyagnak a már elsajátított anyaghoz való viszo- nvát, abban a helyét kijelöli. A tanító­nak a feladata, hogy alkalmat adjon a borban levő hadnagya köszönti őket. Megbarátkoznak. Hadnagy uram se siet nagyon a lét­rán fölfelé, — tréfálkozott vele Sóváry. — Bizony 43 éves vagyok és még csak hadnagy, — felelte egy kicsit szo­morúan. — De majd csak megjön, ami nincs még. Az idős hadnagy Bottyán János volt. Sátrában töltötte az éjszakát Gyömörey és Sóváry. Másnap megindult a roham Eszter­gom ellen. Gyömörey és Sóváry kurucai- val Bottyán oldalán harcolt. Látták, mi­iven elszántsággal tör előre. Az elsők között volt a várfalon és embereivel rést ütött a várvédőkön. Estére kapitány volt. A két kuruc vezér örömmel ölelte meg. — Hát, — felelte elgondolkozva Bottyán, — nagy részetek van benne. Ott voltatok mellettem. Tudtam, hogy erről az oldalról nem érhet semmi baj. Ti el nem szaladtok és ezért be nem ke­ríthetnek. Hej, ha én egykor olyan se­reget vezethetnék, ami csupa kurucból áll. — Hogyan is mondtad, kapitány uram, hogy majd csak megjön, ami nincs még? — Nehezen, nehezen, — csóválta a fejét Bottyán. Ezen aztán nevettek. Esztergom után tovább üldözték a

Next

/
Thumbnails
Contents