Harangszó, 1938

1938-09-25 / 39. szám

3.2 HARANGSZÓ 1^38. szeptember 25. szemléltetésre, hogy a gyermek a tar­talmakat érzékei útján felvegye. Amit hallunk, könnyen elfelejtjük. Ezért kel! minél több oldalról megismertetni a tár­gyat. Már a középkor felfogása szerint is lehetetlen tiszta értelmi ismeretre szert tennünk, érzelmi ismeret nélkül. A szemléltetés igazi színhelye a termé­szet. Tanítsuk meg a gyermeket látni a természet tárgyain. Jó időben — ha vau alkalmas helyünk — az udvaron tanít­sunk. Sokszor ránduljunk ki a szabadba. A kirándulásnak is oktató jellege legyen. Legjobb maguknak a tárgyi valóságok­nak a bemutatása. Zsúfolt teremben — ahol ez nem lehetséges — csak képeket szemléltethetünk. Legjobbak a színes­képek. Sokszor rajzolnunk is kell. A jó tanító sok krétát fogyaszt, mert nem­csak szóval, hanem a vonalak nyelvén is beszél. A magyarázó rajz egyszerű vilá­gos legyen. Csak a legfontosabb vonala­kat tartalmazza. Kísérletezünk, rajzo­lunk, növényeket, állatokat mutatunk be, ha nem áll más rendelkezésre, úgy fel­írjuk a tanultak vázlatát és színes kré­tával emeljük ki a fontosabbakat. Óra végén mindent írassunk, rajzoltassunk le a mindenes füzetbe. Ez maradandó em­léket ad. Buzdítsuk a gyermekeket ön­álló szemléltetésre, hogy odahaza a ta­nítás előtt nézzék meg a tárgyat. Előre figyelmeztessük őket, hogy a figyelmü­ket mire irányozzák. Szemléltetés után következik a gon­dolkodás. A tapasztalati utón szerzett szemléleteket szétbontjuk részekre. Amint a súlyos követ is csak óvatos erőfeszítéssel lehet felemelni, hogy ösz- sze ne törjék, ugyanúgy a szellemneK is időt kell hagynunk, hogy elindulhas­son a megismerés felé. Magyarázatunk tehát olyan legyen, mint az aprószemü eső. Záporos gyors, percek alatt min­dent adni akaró magyarázatunk olyan lenne mint a felhőszakadás, inkább ron­törököt. A győzelmes seregben mindig több lett a kuruc vitéz. Mikor pedig Thököly Imrét 85 őszén a váradi basa elfogatta, szétfoszlott egészen a fejede­lem hada és a felszabadító sereghez csatlakozott. A török dobta el Magyar- országon utolsó jó fegyverét. A következő évben már erős magyar sereg vonult azzal a haddal, mely Buda felszabadítására indult. Most el kellett feledni mindent! Bu­dát kell visszaszerezni Magyarországnak! Az ország szívét, dicső királyok szent városát. Ezért minden magyarnak har­colni kell! Mikor megindult a támadás, a kuruc vitézek jártak elől. Ott nyomult előre a 21 éves Bercsényi Miklós, aki ebben a fiatal korban is ezredessé lett bátor viselkedéséért, majd Szeged kapitánya. Ott harcolt Bottyán, mellette a kurucok- kal Gyömörey és Sóváry. Ott tört első­nek a várfalon Petneházy Dávid, a kuruc vitéz. Csupa önfeláldozó magyar vitézség, melynek fénye idegen vezérekre hullt, eredménye a bécsi hatalomnak jutott. A török hullám tovább hömpölygőit dél felé. A magyar nemzet boldog volt, hogy felszabadult a török uralom alól. A török jobban látta, mi lesz ott. Mikor a török kivonult Szegedről, az­zal búcsúzott a szegediektől: — Hát adjon az Isten nektek rosz- szabb szomszédot mint mi voltunk! 'Adott is. tana, mint éltetne. Mindig a legnagyobb egyszerűségre törekedjünk. A mi szere­pünk a bányászlámpáé, csak oda vilá­gítsunk, ahol szükség van rá. Nem érhet bennünket nagyobb elismerés, mint mi­kor a gyermekek azt mondják: „Köny- nyű ez a tantárgy, mert mindnyájan ért­jük.“ A tanításnak nem szabad szétválni a tantárgyakra, ha például lakóhelyünk földrajzát tanítjuk, ehhez történeti és természetrajzi ismereteket is kapcsol­junk. Ha számtant tanítunk, úgy a lakó­helyünkre vonatkozó számtani adatokat is felhasznájuk. Elménkben az egyes tár­gyak sincsenek tantárgyak szerint elszi­getelve. Az ismereteknek csak úgy van érté­ke, ha alkalmazni tudjuk. Éppen ezért, olyan tényeket tárjunk a tanulók elé, amiben az előbb megismert fogalom, vagy szabály megvan. A gyermekek ta­lálják ezt meg benne. Az emlékezet nagy tékozló, könnyen elvesztegeti kincseit. Szükség van tehát a tanítás végén egy rövid ismétlésre. Se­gítségünkre jönnek a táblai rajzok, fel­írások. Ezután következik a csendes foglalkozás. Aki módszeresen tanít, az feltétlenül jobban fog tanítani, mint aki csak a vé­letlenre bízza a dolgot. Kétségtelen, hogy a kezdő években nagy terhet ró a taní­tóra, de ha a formát egyszer hatal­munkba kerítettük, úgy a fellépésünk biztos lesz. A tanuló túlterhelésének nem a tanterv a legfőbb oka, hanem p mód­szertelen eljárás. Módszeres tanítással a tanulót rendszeres gondolkodásra szok­tatjuk. A pontos megfigyelés megóvja az elhamarkodott cselekvéstől. Állan­dóan módszeresen tanítani lehetetlen. Ajánlatos tehát a módszeres órákat gyakran olyan órákkal felváltani, me­lyek kizárólag az ismeretek alkalmazá­sát és begyakorlását szolgálják. A felszabadított városokba idegen katonaság tolult, mely kegyetleneb­ből zsarolt, rabolt, pusztított, mint a török. Népes, virágzó városok, me­lyeknek a török uralom alatt 20—30.000 lakosuk volt, elnéptelenedtek és egy-két ezer koldussá nyomorított lakossal ten­gődtek. Az idegen vezérek hallatlan adókat vetettek ki a városokra. Caraffa Antal, ez a nápolyi kalandor, aki csak nemrég vetődött Bécsbe és az előző évben lett ezredes, Debrecen városát 480 ezer fo­rint hadisarccal nyomorította meg. A magyar nemzet hamar kiábrándult abból a hitéből, hogy felszabadult az el­lenség igája alól. A török átok betelt, rosszabb szomszédot kapott, mint ami­lyen a török volt. A bécsi udvar hatalma és tekintélye megnőtt a törökök kiűzésével. Ezzel a hatalommal éltek vissza azok a kalan­dorok, akik rabolni, fosztogatni jöttek Magyarországra. Ha Európának ez a söpredéke, mely a bécsi udvarban oltal­mat és menedéket talált, nicsen, ha Lipoi környezete nem fogadja be, nem támo­gatja őket, békés, nyugalmas fejlődés indult volna meg Magyarországon és ez­zel kiépült volna ott az uralkodóház tör­hetetlen, erős bástyája. Nem mosta vol­na alá az egyre ismétlődő csalódások talajvize. Caraffa és társai a teljes csend és béke idején elhitették Lipóttal, hogy Sokszor halljuk egyszerű falusi em­berektől: „Tanító nem lennék, mert az egyhangú munka és a sok rossz gyer­mek tönkre tenné az idegeimet.“ Nincs igazuk! Nem egyhangú a szobrászmű­vész munkája sem, pedig mindig farag, ismert anyagon, ismert formákat. A ta­nítás egyhangúnak látszó mesterségét emeljük művészi magaslatra, amikor folyton törekszünk hivatásunk fogásait tökéletesíteni és egyre könnyebben érünk el meglepő eredményeket. Ma már a tanító is friss korszerű tudását adja a gyermek lelkének, ez pedig foly­tonos képzést kíván. Mire eljön május eleje, a gyermek lelke is olyanná lesz, mint a virágzó ta­vasz. Kitisztul, megfényesedik az új is­meretek gazdagságától. A magyaráza­tok sugarain át árad a leikébe a sok er­jesztő tápláló anyag. Mennyi gondot, tervszerűséget, igyekezetét és magyará­zatot fektet bele az új anyag átadásába a tanító, hogy a tudást világossá tegye. Öröme, ha látja a gyermek előmene­telét. Ez a jutalma. Szomorúsága, ha azt látja, hogy itt minden hiába. Én a jó munkához — kartársaimnak Isten gaz­dag áldását kérem! Vitéz Pataky Sándor. Kriptái emléktábla-leleplezés a nemeskéri artikuláris templomunkban. A nemeskéri gyülekezet úgy érzi, hogy régi nagyjai iránt érzett hálájából törleszt le valamelyest akkor, amikor ez évben márványba vésette és a templom falába illeszti azok neveit, akik templo­mi kriptájának csendjében pihennek s Felsőmagyarországon összeesküvés ké­szül ellene. Kiküldték tehát Caraffát, hogy vizs­gálja meg a helyzetet, de elrendelték, hogy a magyar törvények szerint járjon el és a múltakért senkit se büntessen, mert ezért megkapták a kurucok a ki­rályi kegyelmet. Caraffa azonban nagyon jól tudta, hogy a bécsi uralom minden tettéért fel­mentést ád neki, ha a protestáns ma­gyarokat üldözi. A Felvidéken pedig a független vagyonos osztály protestáns volt. Csdky István gróf kassai főkapitány­nak császári rendeletet küldött, hogy a hat szabad királyi városi szuperinten- denciában levő protestáns templomokat vegye el. Kémekkel árasztotta el a Felvidéket és ebben a gonosz gyanúsító munkájá­ban egyik legbizalmasabb munkatársa Tábori Érzsók, volt kuruc markotányos- nő lett, akit egyáltalában nem bántott a lelkiismeret, akármit hazudott össze és aki nyugodt lelketlenséggel tett hi­tet a legalaptalanabb rágalomra. A másik segítőtársa Szentiványi László, a „korpás gróf“ lett, a katonai szállító, aki pénzért mindenre kapható volt. Ezek szállították az állítólagos leve­leket és vallomásokat, amelyek alapján bárkit el lehetett ítélni, hogy vagyonát elrabolhassák. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents