Harangszó, 1938

1938-09-25 / 39. szám

310. HARANGSZÓ 1938. szeptember 25. teljesen összetörve megérlelődött benne ez az elhatá­rozás: „megyek az én atyámhoz.“ „Magába szállt.“ Ez már a kegyelem műve, ha valaki felismeri bűnét s magába száll. A gonosz ellen­ség ilyenkor a kétségbeesésbe akarja sodorni az em­bereket. Azért két tükröt tartogat. Az egyiket akkor tartja az ember elé, mielőtt elköveti a bűnt. Ez a tü­kör csak egész picikének tünteti fel az elkövetendő bűnt. A másikat akkor mutatja, mikor a bűnt már el­követte. Ez a másik tükör olyan nagynak tünteti fel az elkövetett bűnt, hogy Kain szavát juttatja eszébe: „Nagyobb a bűnöm, mintsem hogy megbocsáttatnék.“ (I. Mózes 4, 13.) Aki önmagába száll, eljut Istenhez. Az önmagá- baszállás kezdete a kegyelemnek s kezdete a megté­résnek. A bűnös nem folytatja tovább eddigi bűnös életét, hanem megáll és megfordul, örvendj kedves olvasó, ha önvizsgálatot tartva, szemed kinyílt s nem tetszel magadnak. Ha szégyenled is magad az önvizs­gálat eredménye miatt, nem baj, ez mégis már a ke­gyelem kezdete. Azért légy egész nyugodt, mert Ő hív téged! P. H.: Die ganz grosse Liebe Ford.: W. J. A szeretet embere, végzi hazai egyházunkban a szeretet se­gítő, mentő szolgálatát. Ki tudná meg­mondani, hogy 1922 óta hány szót ejtett ki vagy írt le szegény gyülekezetek meg­segítése érdekében, hány templom és is­kola falához hordta a hittestvéri áldo­zatkészség tégláit, hány roskadozó gyü­lekezet falát segítette megtámasztani s hány új őrhely létesítésében segítke- zett?! Mi nem tudnánk számontartani, de számontartja Az, aki a hitvédő Gusz­táv Adolf lelkét nem engedi elfogyni közöttünk. Ziermann Lajos hazaszeretetében is a szeretet embere. Ezt is a szülői házból szívta magába. Nevét is Kossuth Lajos­ról kapta derék szüleitől. A kommuniz­mus gyászos hónapjaiban mindig a nem­zeti eszme bátorszavú őrállója volt. Ér­dekes megemlíteni, hogy a kommuniz­mus kitörése után, 1913. március 24.-én nála talált éjjeli menedéket a menekülő Bethlen István gróf, későbbi miniszter- elnök is. A soproni híres népszavazás­ban, amelynek értelmében Sopron ma­gyar maradt, Ziermann Lajosnak döntő szerepe volt. Ennek elismerése volt a legmagasabb helyről jövő kormányfőta­nácsosi méltóság is. Ziermann Lajos a szeretet embere, sokat szeretett s ezért sokan szeretik. Lelkészi szolgálatának e jeles határ­kövénél mi is megszólaltatjuk tisztele­tére a hála harangját. Köszönjük gya­kori s mindig készséges munkatársi tol­lát, igehirdető ajakát, meleg szívét, ál­dott szeretetszolgálatát. A szeretet Istene tart­sa meg nekünk szerete- téből nagyon sokáig a szeretet emberét, Zier­mann Lajost! Szétszórt magyarság. Népünk szétfröccsent a világ térképére. Mint ahogy szétfröccsen a tinta, ha egy pajkos gyermek odacsap a tér­képhez egy tintásüveget. Kanadában például 150 ezer, az Egyesült Álla­mokban egy millió vé­rünk van. Legnagyobb­részt szegénységben. A pénzes amerikai nagybá­csi képe ma már a múlté. Ma Amerika jön el hoz­zánk kérni. Papp János László, köztünk néhány hétig időzött kanadai magyar evangélikus lelkész, meg­rázó dolgokat mondott el az ottani magyarság nehéz helyzetéről. Nem szégyenlette megmon­dani, hogy csomagjában ingeket és ha­risnyát visz az óhazából kanadai szegény híveinek. Papp lelkésztestvér mostani itthon- léte valóságos vészkiáltás volt. Törőd­nünk kell a kiszakadt magyarsággal Mussolini törődik a külföldi olaszokkal. Hitler törődik a külföldi németekkel. Sztálin törődik a külföldi oroszokkal, sőt a külföldi magyarokkal. Megdöbbentő, hogy — amint Papp lelkész elmondotta — a magyar kor­mány nem tud küldeni Kanadába ma­gyar abc-és könyvet, Moszkva azonban felkínálja a maga magyarnyelvű abc-és könyveit. Sőt kulturházat is hajlandó építtetni a magyaroknak. Elképzelhetjük hogy milyen rettentő árért. Kell, hogy végre bennünk is feléb­redjen külföldi véreink iránti felelősség. Istennek legyen hála azért, ami e té­ren egyházunkon belül eddig is tör­„... legnagyobb a szeretet“, mondja az apostol. Ennek a „legnagyobb“-nak az em­bere s melegszívű munkása Ziermann Lajos soproni lelkész, soproni felsőegyházme­gyei esperes, a Magyar­honi Gusztáv Adolf Gyámintézet egyházi el­nöke is, akinek 40 éves lelkészi — benne 25 éves soproni lelkészi — jubi­leumát most ünnepelte a soproni gyülekezet. A szülői ház mindig a szeretet fészke. Zier­mann Lajosé sokszoro­san is az volt, 1874. au­gusztus 16.-án született a most elcsatolt Rohon- con. Tizedik gyermeke volt szüleinek. Oh mek­kora lehet ott a szeretet, ahol nem félnek a tize­dik gyermektől sem. S a tizedik nem vette hiá­ba a szülői ház szerete- tét. Ma is megfényesedik a szeme, ha az ősi ház­ról, jó szüleiről, szere­tett testvéreiről beszél. A szeretet jelölte ki élethivatását is. A sopro­ni líceum elvégzése után — itt konfirmandus társa volt Horthy Szabolcs, kormányzónk hősihalált halt öccse is — a szülői, házból magával hozott istenfélelem és egyházszeretet a papi pá­lyára szólította. Sopron után Tübingen- ben folytatta tanulmányait. 1897-ben történt lelkésszé szentelése és pinkafői segédlelkészkedése után a rohonciak- nak lett s volt 7 évig pásztora. Innen 1906-ban Kőszegre, majd 1913-ban Sop­ronba választották meg lelkésszé. Lelkészi munkája kezdettől fogva az egyház-belmissziói munka szeretetszol­gálatának jegyében folyik. Jellemző, hogy már első munkahelyén, Rohoncon is óvodát létesít, nőegyletet szervez és erőteljes gondozásba veszi a szórványt. Kőszegen is ovódát, árvaszobát, majd árvaházat teremt a szeretet emberének szerető szíve. így azután nem véletlen, hogy 1922-ben hazai egyházunk szerve­zett szeretetmunkájának legelső hivata­los szerve, a Gyámintézet őt választotta egyházi elnökévé. Ziermann Lajos azóta íáradhatalanul és .szívbéli buzgósággai Ziermann Lajos, soproni esperes-lelkész, a Magyarhoni Gusztáv Adolf Gyámintézet egyházi elnöke.

Next

/
Thumbnails
Contents