Harangszó, 1938
1938-09-18 / 38. szám
1938. szeptember 18. HARANÜSZÓ 305 kozásokra a püspököket. A zsidó törvénnyel is körülbelül így állunk. A törvény — a püspök szerint — a zsidóságnak régebben adott jogait megcsorbítja, de viszont nem annyira kíméletlen, mint amilyennek első pillanatra látszik. A törvény a zsidóságot egyetlen életpályáról sem szorítja le, csak annak vet gátat, hogy bizonyos foglalkozási körökben felekezeti egyeduralom alakuljon ki. Az elhelyezkedés mértékét viszont az arányszámnál négyszerié nagyobb százalékban állapítja meg. Hogy ki, mely alapon és mely időponttól kezdve tekinthető keresztyénnek az az egyház joga és kötelessége. A törvény ezt is tőlünk függetlenül állapítja meg. Ebben a formában minden áttérés érthetetlen. Bizonyára jobb törvény került volna ki az illetékes egyházakkal való előzetes tárgyalásból. Az eucharisztikus kongresz- szussal és Szent István országos ünnepléssel kapcsolatosan keresztyén összefogásról, unióról is beszéltek. Sajnos az ötlet nem olyan helyről indult el és nem is olyan komolysággal, amilyen ezt a roppant kérdést megilleti. így hát csalódtunk és ezen a téren nem történt semmi. Közigazgatásilag az egyházkerület minden zökkenő nélkül haladt, sőt azt mondhatjuk, hogy az elmúlt esztendő sok-sok év mulasztását tette jóvá. Ébred az evangéliumi felelősség. Isten igéje újra ég közöttünk. Evangéliumi mozgalmak az egyházon belül áldásosán működnek, s ma már mindenki látja, hogy ha valaki evangéliumi életet él az nem szektáskodás, hanem a reformáció áldása és annak folyománya. Evangéliumi élet csak az evangéliumi egyházban gontakozhatik ki. Különfélék az adományok, de ugyanaz a Lélek munkálkodik. Meg kell találnunk a közös célt és széthúzás nélkül afelé haladni. A cél a Krisztus. Az újonnan megalakult egyházkerületi presbitérium tagjai a következők leltek: Kemény Lajos, Egyed Aladár, Dr. Gaudy László, Dedinszky Gyula egyháziak, Dr. Fabinyi Tihamér, Dr. Tom- csányi Pál, Dr. Koch István és Mende- lényi János világiak. Póttagok: Pröhle Sándor, Dr. Konkoly Elemér és Dr. Lányi Márton. A kerületi költségvetés a szórványok kötelező gondozására 28.000 pengőt állít be. Három iskolai alapítványról volt szó: Székács, özv. Kiss Istvánné és dr. Rell Lajos féle alapítványokról. A szarvasi tanítóképző jogáról a kerület nem mondott le, hanem annak fenntartása érdekében a tárgyalást folytatja. Örömmel vette tudomásul a kerületi közgyűlés, hogy a kerületi jóléti egyesületből az elmúlt esztendőben 9000 pengőt kapott egyházi célra. D. L. Nem előfizetésre szólt a szeptember 4.-i számhoz mellékelt 4 pengő 50 fillérről szőlő csekklap, hanem az október 1.-én megjelenő Luther-könyvre. Azt a csekklapot tehát előfizetés beküldésére nem szabad felhasználni, mert a Harangszó évi előfizetési díja nem 4.50 P, hanem 4.80 P. Aki 4 pengő 50 fillért küldött be, az október elején megkapja a könyvet. Majd az októberi első számhoz csatolandó csekklap szól előfizetésre! Az iskola munkája. vitéz Pataky Sándor. Megy a földműves az eke után lehajtott fejjel, mintha azt kérdezné a földtől: „Földem mit adsz nekem aratáskor?“ A föld mintha visszafelelne — és te mit adsz nekem? így vagyunk mi is az iskolai munkánk megkezdésekor. A gyermek tekintete mintha azt mondaná nekünk: „Any- nyit adok neked az év végén, amennyit te adsz nekem.“ Az emberi munka kétféle lehet: testi és szellemi. Ha testi munkáról van szó, úgy általában a zsákhordást és kőfejtést tartják legnehezebbnek. Először is azért, mivel egyhangú, nincsen benne változatosság; másodszor pedig azért, mivel gyenge emberi erővel a földi erők leg- hatalmasabbika a tehetetlenségi erő ellen kell küzdeni. Ha nem is gyönyörűséggé, de elfogadhatóvá teszi a munkát az eredmény látása feletti öröm. Gyarapodnak a zsákok, nő a kitermelt kőmennyiség és vele együtt nő a jutalomra való kilátás. Érzi a munkás azt is, hogy hasznos munkát végez. Dosztojevszkij érdekesen írja a Holtak háza c. könyvében, hogy nincs rettenetesebb munka, mint az oktalan, céltalan, eredménytelen. Például, ha az elítéltekkel köveket hordatnának a fegy- ház udvarának egyik sarkából a másikba és vissza. Ebbe beleőrülnének. Már az ókoriak is tudták, hogy ha az istenek legszörnyűbb büntetéssel sújtottak valakit, akkor egy nagy követ gördíttettek vele a hegytetőre, ami sohasem sikerült, mindig visszaesett. A középkorban az elfogott hadifoglyokkal kiszáradt szőlőtőkéket öntöz- tettek, ami szintén céltalan munka volt. A Danaidák hordóit is hiába töltötték meg vízzel, mert a hordó lyukas volt. Megdöbbentő hasonlóságok állanak fenn a szellemi és anyagi világ között*. A tehetetlensésr elve a szellemi világban is megvan. Bár a szellemi világban a tehetetlenséget köznapiasan tunyaságnak, nehézfejüségnek mondjuk. Ha kiáltó mértékben van jelen, akkor korlátoltságnak hívjuk. Felvetem már most a kérdést: „Melyik a legnehezebb szellemi munka?" A felelet nem lehet kétséges. Nyilván az, amelyik a szellem tehetetlenségi erejének leküzdésére vállalkozik elsősorban. Ezt a munkát végzik a szülők, tanítók, tanárok, bölcsek és tudósok. Közöttük is legnehezebb a dolga azoknak akiknek még eredményt is kell felmutatni, tehát a szellem mozgatását hivatásszerűen gyakorolják. Hogy az iskola ne legyen a Holtak házához hasonló, azért a gyermekkor perceit lázas és tervszerű munkára kell felhasználni. A legjobb eredményeket azok a tanítók érik el, akik jó munka- tervvel, kellő gyakorlattal és kötelességteljesítéssel rendelkeznek. Iskolai tudásunk egy része majdnem teljesen nyomtalanul eltűnik. Azonban bennünk marad életünk végéig a kifejtett akarat, szellemünk ügyessége, a tervszerűség, amivel bármikor harcolni tudunk értelmünk nehézsége ellen. Egy elhalt amerikai milliomost megkérdeztek egyszer az újságírók: „Hogyan lehetünk gazdag emberré?“ Azt felelte: „Soha se adj ki pénzt olyanra, amire szükséged nincsen.“ Csak olyat szerezz, amit használni, forgatni tudsz! Ha az észmilliomos Sokratestől kérdezték volna meg, hogyan lehetünk bölcsekké és tudósokká, biztosan azt válaszolta volna: „Soha olyat meg ne tanulj, amit nem értesz, illetve alkalmazni nem tudsz!“ Csak az a tudás értékes tehát, amit átértünk és alkalmazni tudunk. Legtökéletesebb tudás az élő tudás. Amikor a nyelvtani szabályokat tökéletesen ismerő művelt ember beszéli az anyanyelvét, nem is gondol a szabályokba, annyira vérében vannak. Ilyen tudást azok szereznek akik sokat foglalkoznak valamivel, általában a hivatásukkal. Ez a szerves élő tudás. Mindhárom fajta tudást: a szajkó- szerűt, az értelmeset és az élő tudást munkával szerzi meg az ember. Egyik sem születik velünk. Minden múlandó, a tudás sem kivétel. Legelőször tűnik el a szajkószerű, azután az értelmes és legtovább él a hivatásbeli élő tudás. Mi sem szajkókat, sem kenyérkeresetet adó tudással rendelkezőket nem akarunk nevelni, hanem az értelmi tudásra törekszünk. Az értelmi tudás magaslatai felé akarjuk megindítani a gyermek szellemét, amikor kísérletet teszünk a tehetetlenségi erő leküzdésére: magyarázattal. — Itt kezdődik a tanító igazi nagy munkája. Ma már nem úgy dolgozunk, hogy feladjuk a következő óra anyagát és kész, hanem megkönnyítjük a gyermek munkáját. Semmit sem ér el az, aki világosan maga elé nem tűzte, hogv mit akar elérni a magyarázattal. Minden tanítási egységnél tehát határozottan ki kell tűzni a célt aminek elérésére törekszünk. A magyarázatból is kitűnik, hogy mi értelmi tudást adunk a gyermeknek. Ilyenkor mindig valami újat. szenet szeretnénk adni. Az új elsajátításától a gyermek fél. Szellemi téren nagyon ellenszenves az, amit nem értünk. Ellenségnek érezzük, ha nem látiuk az értelmét. Az új ismeret csak abban az esetben kellemes várva-várt vendég, ha nagyon érdekel bennünket. Ha észrevesz- szük benne a szépet, hasznosat. Ilyenkor ''önnyű dolga van annak aki ezt a tudást közli velünk. Csuoa fül és akarat vagyunk a megjegyzésre. Ezért igyekszik a tanító úgy magyarázni, hogy a gyermek észre se vegye, hogy valami újat, ismeretlent hall. Rövidén: A tanító arra igyekszik, hogv olyan fogorvos működéséhez hasonlítson magyarázata, akinél a beteg észre sem veszi, hogy mikor húzták ki a fogát, csak akkor csodálkozik el. amikor maga előtt látja. Nélkülözhetetlen tehát a módszer, tervszerű eljárás, ami tekintettel van a gondolkodás egyetemes törvényeire. Mindig az ismerttől induljunk az ismeretlen felé. (Folytatjuk.) A keresztyén embert a hit és szeretet teszi. A hit kap, a szeretet ad. A hit Istenhez visz, a szeretet az emberhez. Luther,
