Harangszó, 1938
1938-09-18 / 38. szám
306. HARANGSZÓ 1^38. S2eptembcr iS. Apró történetek. Müller György. a világ egyik legnagyobb árvaházának, a bristolinak megalapítója, egyszer egy angol templomban az árvák között végzett szeretetmunkáról beszélt. Utána a templom lelkésze offertóriumot akart tartani. De Müller György nem engedte. Müller ugyanis az ő árvaháza számára sohasem kért emberektől, hanem mindig csak Istentől. Másnap felkereste őt egy gróf, aki részt vett az előző napi előadáson s így szólt: „Tegnap öt fontot (100 pengő) tettem volna a perselybe, ha lett volna offertórium. Azóta azonban rájöttem, hogy nekem többet kell adnom. íme itt van ezer font, (20.000 pengő!)“ — Ki Istenben bízik sohsem csalatkozik! A hála. Hosszú időn át beteg volt egy kisfiú. Mikor már jobban volt, egyszercsak kiáltva hívja az édesanyját. — „Fáj megint valamid?“ — kérdezi riadtan az édesanya. — „Nem fáj már semmim -- felelt a fiúcska, —■ csak azt akarom mondani, hogy amikor rosszul voltam, mennyit zaklattuk a jó Istent. Nem tetszik gondolni, hogy most mindjárt meg kellene Néki mondani, hogy mostmár jobban vagyok és hogy nagyon köszönjük Néki?!“ — El ne felejtkezzünk a háláról! OLVASSUK A BIBLIÁT Áldott szemek. Szeptember 18. Szelíd szem. Máté II, 28—30. Van egy szép finn egyházi ének, mely így kezdődik: „Szelíd szemed Ür Jézus.“ Nálunk is sokan szeretik. Hiszen nem csak a szép dallama miatt, ha nem leginkább azért, mert a legigazibb Jézus-képet állítja elénk. Nevezetesen a szelíd Jézust. Igénkben ő maga mondja: Tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd vagyok. Eszerint, ha valaki természeténél fogva nyers és kíméletlen volna is, annak is meg lehet és meg kell tanulnia a szelídséget. A világ sokszor kigúnyol ja, gyámoltalanságnak mondja a szelíd séget, Jézus, azonban sokra becsüli és cserébe nyugalmat kínál lelkűnknek. Szeptember 19. Ártatlan szem. 26 zsoltár 1—6. Nem hiába mondjuk, hogy a szem a lélek tükre, mert valóban az egyik ember szemében feneketlen bűnök tükröződnek, viszont van emberi szem, amelyből csak úgy mosolyog az ártatlanság. Milyen tiszta, ártatlan a gyér mek szeme. A felnőtt embernek is kötelessége, hogy a maga ártatlanságát, vagyis lelki tisztaságát megóvja, annál is inkább, mert tudja, hogy egyszer meg kell ítéltetnie. Milyen boldog az az ember, aki a zsoltáríró szavaival, nyugodtan készülhet Isten elé: „ítélj meg engem Uram, mert én ártatlanságban éltem.“ Vájjon elmernéd-e mondani te is ezt? Szeptember 20. Síró szem. Máté 26, 69—75. Áldott szemek voltak a Krisztust megtagadó Péter síró szemei. Áldottak azért, mert nem önző érdekei megsértése miatt, nem elszenvedett kár miatt, nem is tehetetlen dühében sírt, hanem mélységes bűnbánatában. A bűnbánat könnyei azt a csodálatos fürdőt jelentik, amelyben megtisztul a legszennyesebb szív is s amelynek hatása alatt talpra áll a legcsonkább lélek is. Boldog mindenki, aki bűnei miatt sírni tud, mert az Krisztustól bocsánatot nyer. Szeptember 21. Éber szem. Máté 24, 42—44. Áldott szem az édesanya vigyázó szeme, aki éjszakákon át őrködik beteg gyermeke felett. Áldott szem az Isten vigyázó szeme, aki szakadatlanul figyeli sorsunkat. De áldott szem a gazda éber szeme is, mely éjjel-nappal őrködik a gazdaság felett. Ébernek is kell lennie, mert különben a tolvajok sok kárt tesznek a vagyonban. Nekünk is van egy drága gazdaságunk: lelki életünk. Vigyázzunk lelkünkre mindig éber szemmel. hogy kárt ne szenvedjünk. Szeptember 22. Irgalmas szem. Példabeszédek 22, 9. Alig van nehezebb dolog, mint irgalmasságot gyakorolni. Nehéz dolog ez azért, mert az önzésünkkel kerül összeütközésbe. Arra még csak hajlandó az ember, hogy bajbajutott embertársa felett sopánkodjék, de hogy a maga érdekei feláldozása árán, anyagi javaival segítsen rajta, azt már nem tudja megcselekedni. Pedig jó lenne gyakorolnunk az irgalmasságot, mert igénk szerint „az irgalmas szemű ember meg- áldatik.“ Azután meg ne feledjük el azt sem, hogy kizárólag Isten irgalmasságának köszönhetjük azt is, hogy élünk, boldogok vagyunk s hogy van reménységünk az üdvösségre. Szeptember 23. Befelé néző szem. Róma 7, 14—25. Az ember szeme szívesen kíváncsiskodik kifelé. Érdekli a mások élete. De csak a legritkább esetben vállalkozik arra, hogy befelé nézzen. Pedig áldottak a befelé néző szemek, melyek önvizsgálatot tartanak. Csak a befelé néző ember látja meg a maga vétkeit, csak az tudja megbánni őket s csakis az ilyen ember érti meg a megváltás szükségességét. Pál apostol szeretett önvizsgálatot tartva befelé nézni s így jutott arra a lesújtó meggyőződésre: Tudom, hogy nem lakik én bennem jó. De éppen azért elismerte azt is, hogy semmi egyéb sem segíthet rajta, egyedül csak a kereszt. Szeptember 24. Égre emelt szem. 123. zsoltár. A legtöbb ember szeme a porba néz. Örökké a földön keres valdTnit. Ezért olyan boldogtalan, földhözláncolt a mai világ embere. A zsoltáríró ezzel szemben fölfelé, az égre -tekintett. Nekünk is ezt kell tennünk, hogy megértsük, miszerint minden jó adomány onnan felülről való. valamint azt is, hogy a földi élet nyomorúságai között- sem szabad elcsüggednünk, mert hiszen van Isten felettünk az égben, aki vigyáz reánk. Az égre emelt szemű ember örökké vidám, boldog és hívő ember. Dedinszky Gyula. Hollandia. Az uralkodói jubileumát ünneplő Vilma királynőt a német evangélikus egyház is üdvözölte. Erdély. Erdélyi magyar hittestvéreink egyházi lapja, az „Evangélikus Élet“, amelynek szerkesztőbizottságába most dr. Járosi Andor kolozsvári lelkész, teológiai tanár is belépett, október 3—6.-ig konferenciát tart. Felvidék. A felsőszelei egyházközség Balogh Gyula füleki lelkészt választotta meg lelkészévé. KARCOLATOK „ítél majd Isten!” Az alábbi néhány sort a felvidéki magyar evangélikusság Rozsnyón megjelenő „Luther“ című lapjából vesszük: „Európa diplomatái törik a fejüket, hogy olyan törvénytervezetet készítsenek, mely biztosítaná a nemzetiségek jogait. Nagyon kerülgetik a forró kását. Két tervezet már halva született. „Hegyek vajúdnak és csak kis egér ke születik." Miniszteri ígéretek is hangzanak. Rozsnyónak például magyar gimnáziumot ígértek. S a becsületes, magyar evangélikus ember ál- mélkodva kérdezi: Miért kellett hát bezárni húsz év előtt a rozsnyói magyar nyelvű evangélikus főgimnáziumot, azért-e, hogy most 20 év múlva végre állami jöjjön a helyére? Akkor a magyarságot nem illette meg az a jog, hogy gyermekeit anyanyelvén nevelhesse, most pedig egyszerre már lehet magyar gimnáziumunk! Eddig egy alespe- resünk sem lehetett, most egyszerre szuperintendensről beszélnek? Tizenöt esztendőn át lehetett el- nemzetleníteni a gurabi magyar evangélikus gyermekeket, most egyszerre már magyarul is tanulhat a magyar evangélikus gyermek? A gurabi iskola ügye tényleg iskolapélda a dőre rövidlátás erőszakoskodásaira. Értesülésünk szerint a gurabi „szlovák" iskola tanulóiból 127 jelentkezett, hogy magyarul akar tanulni s csak 30 volt hajlandó továbbra is szlovák nyelvű iskolában maradni. Azóta a gurabi iskolának már vértanúja is van. Nekünk magyar evangélikusoknak sérelmeket keresni nem kell mennünk régi irattárak jegyzőkönyveibe, nekünk elegendő nagyhírű evangélikus iskoláink romjaira tekintenünk, hogy könnyek gyűljenek szemünkbe. Pozsony, Besztercebánya, Selmecbánya, Rimaszombat, Rozsnyó, Eperjes régi evangélikus intézeteinek romjai régmúlt dicsőségről regélnek! De ne ítélkezzünk, ítél majd Isten és a történelem!" *** Az Ítélet — azt t)is>szüh — mdr megkezdődött ! ! ! Olvasd a Bibliát, megtalálod benne a mennyország útját!
