Harangszó, 1938

1938-09-18 / 38. szám

3C4 HARANGSZÓ ÍSS8. szeptember 18. Uj honfoglalást! Magyarországot úgy látszik újra, meg újra el kell foglalni. Először Árpád apánk foglalta el. Ez volt az első alap­vető honfoglalás, amelyet azonban ké­sőbb többször is meg kellett ismételni. A tatárjárás után IV. Béla királynak újra el kellett foglalnia a tönk­retett országot. Ami a mohácsi vész után és 1848 után történt, szin­tén nem volt más, mint megint egy-egy honfog­lalás. Ma pedig megint új honfoglalásra van szük­ség! Mert nem a mienk Magyarország! Még a csonkahaza földje sem. Isten a magyar nép­nek valóságos tejjel ­mézzel folyó Kánaánt ajándékozott. A kerek világnak nincs ennél ál- dottabb földje. Ez a föld mindenre jó. Van búzá­ja, erdeje, szene, szőlője, gulyája, ménese. Hogy milyen dús tárház a ma­gyar föld, azt csak az tudja', akinek módjában volt már Európa többi országával összehasonlítani. Hogyan hogy- mégis hátul kullogunk? Miért ter­melünk majdnem legkevesebbet egész Európában? Akár az élhetetlenség, akár a lustaság akár a tudatlanság az oka, — egyformán bűn. Miért tudnak a bolgár kertészek meggazdagod­ni a magyar föld kerti műveléséből? Mert meg­tanulták a föld kerti mű­velését. Évenként több százezer pengőt külde­nek ki tőlünk hazájukba. A magyar gazda teljes erővel fogjon hozzá a foglalkozása körébe vá­gó tanuláshoz, hogy új, nagyszerű honfoglalás­ban elhódítsa földjét az elmaradottság ördögétől. Rengeteg magyar bir­tok van idegen kézen. Olyanokén, akik nem­csak idegenek, de ellen­ségei is a nemzetnek. Végtelenül szomorú az, mikor évszázados ma­gyar barázdálj idegen kézre csúsznak át. Hát nem siratni való, hogy a magyar nemzet- hóhé­rának, Haynaunak, illet­ve utódjának még ma is birtoka van Magyaror­szágon, hogy külföldi színésznők birtokában magyar földek vannak, hogy a zsidó bérlő néhány év alatt meggazdagszik olyan földön, ame­lyen a tulajdonosa évszázadokon át, csak tönkremenni tudott?! Magyar testvér! Szeresd a földedet, vesd meg rajta a lá­badat és ne vesztegesd át idegen kézre! Mint ismeretes, a kormány földbir­tokreformba kezdett. Hisszük, hogy be­csületesen véghez is viszi. Mert szükség van rá, — évszázadok óta már. Ha száz évvel ezelőtt lehetővé tették volna az egészségesebb birtokelosztódást s így nem lett volna kénytelen sok-sok száz­ezer jó magyar vándorbotot fogva kül­földre vándorolni, akkor nem hullott volna le a magyar föld testéről Erdély és a Felvidék. Mert akkor megmaradt volna e részek magyar többsége. S ma türhető-e az, míg az egyik oldalon sok millió magyar nincstelenül nyomorog, addig a másik oldalon indokolatlan száz­ezer holdak terpeszkednek. Ma már se­hol a világon nincs olyan igazságtalan földelosztás, mint nálunk. Ezért van szükség új honfoglalásra Isten nevében előre! Apróságok. Szibériában még mindig 70.000 hadifogoly van, akik már rég letet­tek arról, hogy valaha hazajöhessenek. — A legutóbbi berlini kézműipari kiállí­táson 27 résztvevő nemzet között Ma­gyarország a németek után második lett. — Finnország nem engedi meg a zsidók bevándorlását. Bányakerűleti közgyűlés. A bányai egyházkerület szeptember 7.-i ülésén D. Raffay Sándor püspök évi jelentésében áttekintő képet nyújtott az egyház belső életéről, az egyház és állam, valamint egyházunknak más egy­házakkal való viszonyá­ról. Azzal kezdte, hogy két évtizede áll már Krisztus egyháza az em­beriség betegágyánál. Az egyház maga is érzi, hogy a világháború óta megnehezült a hivatása. Látja, hogy a pusztító életharc még ma sem ért véget. A népek ma is háborúra készülnek. Min­denki beszél a békéről, de senkisem hisz benne. A gyűlölködés már Krisz­tus egyházába is befér­kőzött. Minden igaz hí­vő keresztyén mélységes fájdalommal látja ezt a belső romlást, melyen mit sem segítenek a né­pek sorsát intéző földi hatalmasságok kijelenté­sei, sem a nemzetközi tanácskozások, mert ezek­ben legkevésbbé Krisz­tus lelke vezeti az emberek gondolatait. Örömmel állapítja meg, hogy amennyire aggasztó volt a római katolikus egyház készülődése a lezajlott nagy eucharisztikus kongresz- szusra, annyira hatástalan maradt a mi egyházunk népére vonatkozólag. Nem vi­tatható, hogy a kongresz- szús nagyszerűen pom­pázó és lenyűgöző lát­ványosság volt, de né­pünk azokban a napok­ban megmutatta, hogy hogyan kell Krisztus evangéliumához méltó módon viselkedni. Ezért nemcsak, hogy nem in­gott meg hitében, ha­nem abban, a sorozatos előadásokkal, istentiszte­letekkel, az igazi eucha- risztiáról tartott felvilá­gosító értekezésekkel és előadásokkal csak job­ban megerősödött. Iga­zolja ezt az is, hogy ugyanabban a hónapban * a Luther-szoborra kere­ken 100.000 pengőt ado­mányozott. A jelentés megemlékezett azokról a nemzeti eseményekről, melyek az elmúlt évben lezajlottak, s melyeknél többé kevésbbé mellőzés érte egyházunkpt. így például a Szent István emlékének egyetemes megünneplésénél alkotott törvény is nélkülünk tárgyaltatott le, minek következménye, hogy a törvény Istvánt „első szent“ királynak mond­ja. Hasonló mellőzést látunk a taní­tóképzés reformjáról alkotott törvény­nél is, mely bizonyos mértékben megle­petés szerüleg érintette egyházunkat és nagy kérdések elé állította. Szükséges, hogy az egyházat érdeklő kérdésekben a kormány hívja meg előzetes tanács­Magyar Kanaán: a bábolnai ménesbirtok lipicai ötösfogata. Magyar Kanaán: delel a hortobágyi gulya.

Next

/
Thumbnails
Contents