Harangszó, 1938
1938-09-18 / 38. szám
3C4 HARANGSZÓ ÍSS8. szeptember 18. Uj honfoglalást! Magyarországot úgy látszik újra, meg újra el kell foglalni. Először Árpád apánk foglalta el. Ez volt az első alapvető honfoglalás, amelyet azonban később többször is meg kellett ismételni. A tatárjárás után IV. Béla királynak újra el kellett foglalnia a tönkretett országot. Ami a mohácsi vész után és 1848 után történt, szintén nem volt más, mint megint egy-egy honfoglalás. Ma pedig megint új honfoglalásra van szükség! Mert nem a mienk Magyarország! Még a csonkahaza földje sem. Isten a magyar népnek valóságos tejjel mézzel folyó Kánaánt ajándékozott. A kerek világnak nincs ennél ál- dottabb földje. Ez a föld mindenre jó. Van búzája, erdeje, szene, szőlője, gulyája, ménese. Hogy milyen dús tárház a magyar föld, azt csak az tudja', akinek módjában volt már Európa többi országával összehasonlítani. Hogyan hogy- mégis hátul kullogunk? Miért termelünk majdnem legkevesebbet egész Európában? Akár az élhetetlenség, akár a lustaság akár a tudatlanság az oka, — egyformán bűn. Miért tudnak a bolgár kertészek meggazdagodni a magyar föld kerti műveléséből? Mert megtanulták a föld kerti művelését. Évenként több százezer pengőt küldenek ki tőlünk hazájukba. A magyar gazda teljes erővel fogjon hozzá a foglalkozása körébe vágó tanuláshoz, hogy új, nagyszerű honfoglalásban elhódítsa földjét az elmaradottság ördögétől. Rengeteg magyar birtok van idegen kézen. Olyanokén, akik nemcsak idegenek, de ellenségei is a nemzetnek. Végtelenül szomorú az, mikor évszázados magyar barázdálj idegen kézre csúsznak át. Hát nem siratni való, hogy a magyar nemzet- hóhérának, Haynaunak, illetve utódjának még ma is birtoka van Magyarországon, hogy külföldi színésznők birtokában magyar földek vannak, hogy a zsidó bérlő néhány év alatt meggazdagszik olyan földön, amelyen a tulajdonosa évszázadokon át, csak tönkremenni tudott?! Magyar testvér! Szeresd a földedet, vesd meg rajta a lábadat és ne vesztegesd át idegen kézre! Mint ismeretes, a kormány földbirtokreformba kezdett. Hisszük, hogy becsületesen véghez is viszi. Mert szükség van rá, — évszázadok óta már. Ha száz évvel ezelőtt lehetővé tették volna az egészségesebb birtokelosztódást s így nem lett volna kénytelen sok-sok százezer jó magyar vándorbotot fogva külföldre vándorolni, akkor nem hullott volna le a magyar föld testéről Erdély és a Felvidék. Mert akkor megmaradt volna e részek magyar többsége. S ma türhető-e az, míg az egyik oldalon sok millió magyar nincstelenül nyomorog, addig a másik oldalon indokolatlan százezer holdak terpeszkednek. Ma már sehol a világon nincs olyan igazságtalan földelosztás, mint nálunk. Ezért van szükség új honfoglalásra Isten nevében előre! Apróságok. Szibériában még mindig 70.000 hadifogoly van, akik már rég letettek arról, hogy valaha hazajöhessenek. — A legutóbbi berlini kézműipari kiállításon 27 résztvevő nemzet között Magyarország a németek után második lett. — Finnország nem engedi meg a zsidók bevándorlását. Bányakerűleti közgyűlés. A bányai egyházkerület szeptember 7.-i ülésén D. Raffay Sándor püspök évi jelentésében áttekintő képet nyújtott az egyház belső életéről, az egyház és állam, valamint egyházunknak más egyházakkal való viszonyáról. Azzal kezdte, hogy két évtizede áll már Krisztus egyháza az emberiség betegágyánál. Az egyház maga is érzi, hogy a világháború óta megnehezült a hivatása. Látja, hogy a pusztító életharc még ma sem ért véget. A népek ma is háborúra készülnek. Mindenki beszél a békéről, de senkisem hisz benne. A gyűlölködés már Krisztus egyházába is beférkőzött. Minden igaz hívő keresztyén mélységes fájdalommal látja ezt a belső romlást, melyen mit sem segítenek a népek sorsát intéző földi hatalmasságok kijelentései, sem a nemzetközi tanácskozások, mert ezekben legkevésbbé Krisztus lelke vezeti az emberek gondolatait. Örömmel állapítja meg, hogy amennyire aggasztó volt a római katolikus egyház készülődése a lezajlott nagy eucharisztikus kongresz- szusra, annyira hatástalan maradt a mi egyházunk népére vonatkozólag. Nem vitatható, hogy a kongresz- szús nagyszerűen pompázó és lenyűgöző látványosság volt, de népünk azokban a napokban megmutatta, hogy hogyan kell Krisztus evangéliumához méltó módon viselkedni. Ezért nemcsak, hogy nem ingott meg hitében, hanem abban, a sorozatos előadásokkal, istentiszteletekkel, az igazi eucha- risztiáról tartott felvilágosító értekezésekkel és előadásokkal csak jobban megerősödött. Igazolja ezt az is, hogy ugyanabban a hónapban * a Luther-szoborra kereken 100.000 pengőt adományozott. A jelentés megemlékezett azokról a nemzeti eseményekről, melyek az elmúlt évben lezajlottak, s melyeknél többé kevésbbé mellőzés érte egyházunkpt. így például a Szent István emlékének egyetemes megünneplésénél alkotott törvény is nélkülünk tárgyaltatott le, minek következménye, hogy a törvény Istvánt „első szent“ királynak mondja. Hasonló mellőzést látunk a tanítóképzés reformjáról alkotott törvénynél is, mely bizonyos mértékben meglepetés szerüleg érintette egyházunkat és nagy kérdések elé állította. Szükséges, hogy az egyházat érdeklő kérdésekben a kormány hívja meg előzetes tanácsMagyar Kanaán: a bábolnai ménesbirtok lipicai ötösfogata. Magyar Kanaán: delel a hortobágyi gulya.
