Harangszó, 1938
1938-09-11 / 37. szám
1933. szeptember 11. HARANGSZŐ 295. Sereggyűjtés. Sereggyűjtésre háború küszöbén van szükség. A keresztyén egyház élete szakadatlan háború. Ma pedig különleges értelemben is az. Akár hogyan alakul is a politikai helyzet, az egyháznak harcot hoz a jövő. Erre a küzdelemre akar bennünket felkészíteni az Isten. Ezért ébresztgeti, gyűjtögeti az ö népét. Isten sereggyűjtése volt a celldömölki egyházkerületi ifjúsági konferencia is. Ahogy a bevezető istentiszteleten D. ► «♦•♦•♦•♦•♦•♦•♦•♦•♦•♦•♦A Kapi Béla püspök mondotta: „Isten magasra tartja a zászlót s hívó szavával toboroz alája ...“ Az előző napok csüggesztő, útrontó esőzése ellenére is 106 gyülekezet küldötte el ifjúsága képviselőit. A konferencia összes résztvevőinek száma 1164 volt. Volt olyan, aki 300 kilométert tett meg biciklin. Finnországnak, Erdélynek, a Felvidéknek és Kanadának is volt képviselője a konferencián. A konferencia munkája bibliakörökben, előadásokban, megbeszélésekben és falujárásban folyt le. Feledhetetlen marad az ifjúsággal megtelt templom, a hatalmas, zenekaros felvonulás a sághe- gyi trianoni kereszthez és hazafelé a fáklyás menet. Mindez azonban önmagában csak külsőség volna. De hisszük, hogy Isten Lelke belül is nagy dolgokat cselekedett s megtalálta, amit keresett: az ifjú szíveket. Mert minden konferencia akkor áldás, ha nemcsak egymással, hanem Krisztussal is találkozunk s nem csupán beszédeket hallgatunk Istenről, hanem döntések történnek Isten mellett. A celldömölki első egyházkerületi ifjúsági konferenciát tegye a seregek Ura igazi sereggyűjtéssé! Az új bibliafordítás. Évtizedek telnek, évszázadok múlnak! S a múló időben minden változik. A nyelv is. Ma egészen máskép beszélünk, mint 400, vagy 200, vagy akár csak 100 évvel is ezelőtt. így történik meg azután, hogy időnként elavul a biblia nyelve is. A tartalom örök, de a köntös meg- megavul. Mint ahogyan a víz maga örök, de az edény, amelyből isszuk, időnként változik. A teljes bibliát magyar nyelvre először Károli Gáspár gönci lelkész fordította le a reformáció századának végén. Kimondhatatlan szolgálatot tett vele. De a nyelve lassanként elavult. Úgyhogy a múlt század végén egy kinevezett bizottság Károlyi fordítását nyelvében megújította. Ma már sok helyen ez is idegenszerű. Ki ne érezte volna ma még bibliaolvasása közben nehézkesnek azt a sok „vala“ és más eféle régiséget, amivel a régi biblia tele van. A Bibliatársulat öt évvel ezelőtt felkérte Czeglédy Sándor református lelkészt és dr. Raffay Sándor evangélikus nüsnököt a magyar biblia újabb megújítására. Czeglédy Sándor az ótestamentum, Raffay Sándor pedig az újtestamentum megújítását vállalta. A szöveg elkészült és az új biblia az elmúlt hetek- hen elhagyta a sajtót. Önköltségi ára 8 pengő. A Bibliatársulat azonban ezen alul. 5 pengőért adja. A Bibliatársulat arra kéri a komoly bibliaolvasókat, hogy az új bibliában talált esetleges sajtóhibákat s egyéb bíráló megjegyzésüket iriák meg a társulat elmére (Budapest, IV., Deák-tér 4), hogy azok a végleges kiadásúnál kijavíthatók, illetve figyelembe vehetők legyenek. Magyar bibliánk eddigi három fordításainak szövege közötti különbségről az alábbi párhuzam ad Ízelítőt: Legyen Isten áldása az újbiblia szolgálatán! Az elvesztett haza. Regény. Irta: Hamvas József. 12 A tisztviselő megmondta kit hozott és miért jöttek. A tengernagy úgy hallgatta a jelentést, mintha nem is érdekelné. Tekintete elkalandozott az árbóc- köteleken és mikor a jelentés véget ért, odafordult Gyömöreyhez: — Hol vannak a gályarabok? — Három hajón. A Don Pedro Tole- dón, Gonsalvó da Cordaván és San Jajon. — Ezek itt vannak a kikötőben. — Igen uram. — Hányán vannak? —• Huszonnégyen. De kettőt még a theatei börtönben tartanak rabul. — Meg van a listájuk? Gyömöry felolvasta: — Alistáli György, Bátorkeszi István, Bugány Miklós, Kocsi Csergő Bálint, Kálnai Péter, Krasznai Mihály, Köpeczi Balázs, Körmendy György, Komáromi István, Lepovini Miklós, Nikléczi Boldizsár, Nikléczi Sámuel, Otrokóczi Ferenc, Sajószentpéteri Mihály, Séllyei István, Steller Tamás, Simoni Péter, Sza- lóczi Mihály, Szodói András, Szomódy János, Újvári János, Turóczi Végh András, Zsedényi István, Jablonczai János. Ceglédi Péter és Harsányi István. De Ruyter átvette a jegyzéket. Elgondolkozva nézte. Aztán Gyömöreyre nézett, figyelmesen vizsgálta: — Mi okból jöttél Nápolyba? — Atyámfiái bíztak meg vele, hogy tegyek meg mindent szenvedő testvéreimért. — Magyarországon üldözik az evangéliumot? —: Úgy van, uram. . — Bízzatok, az Isten nem hagyja el az ő igazságát. — Kétszeresen szenvedünk, uram. Nemcsak a hitünk pusztul, hanem a hazánk is. Minél jobban letiporják az evangélium vetését, annál jobban elnémul a magyar nemzeti lélek is. Az evangélium mentette meg Magyarországot azáltal, hogy abból az erkölcsi süllyedésből, mely a mohácsi szerencsétlenséget okozta, nevelt egy erkölcsében tiszta és erős, hazaszeretetben bátor nemzedéket, mely egész sor dicsőséges szabadságharcban meg tudta védeni hitét és hazáját. — No és aztán? — Az esküvésekkel szentesített békekötéseket nem tartották meg a nemzet ellenségei. Nyíltan kijelentették, hogy az eretneknek tett eskü nem kötelező. — De Ruyter toppantott a lábával: — Az esküt Istennek a kezébe teszi az ember és nem az emberébe. — Csakhogy ott elfelejtették Jézus szavát, hogy adjátok meg a császárnak ami a császáré és az Istennek, ami az Istené, ők csak a császárnak akarják megadni, az Istenről megfeledkeznek. — Azt mondom mégis, fiatal magyar barátom, bízzatok abban az Istenben, akit nem akarnak látni. Túléli ő a megtévedt nemzedékeket. — De ha ezalatt elvész a hazánk! — Nem láttad-e, hogy tövig lefüré- szelt fából is új hajtások erednek? Jöhetnek évtizedek, amikben azt hisszük, hogy nincs is Magyarország. — Attól félünk mi is, hogy Európa népeinek még az emlékezetéből is kitörlik nemzetünket. — De ha a Gondviselés méltónak tart titeket arra, hogy legyetek, akkor lesztek megint. — Addig mennyi minden pusztul el. — Ősszel minden lehervad, tavasszal minden feléled. Hajóhadnagy közeledett és jelentette, hogy a nápolyi kikötőből fejedelmi díszszel elkészített naszád indult el. Idejön, hogy De Ruyter admirálist a nápolyi al- követhez vigye bucsulátogatásra. Gyömörey meghajtotta magát, menni akart. Az admirális intett neki: — Várj meg. Felöltözöm. Velem jössz. Gyömöreyt nagy öröm fogta el. Az admirális magával viszi! Az alkirályhoz! Akkor ott a gályarabok sorsa is jobbra fordulhat! A követségi tisztviselő is látta az örömöt a magyar ember arcán és rábólintott: — Bizony, ma alighanem megfordul a szenvedő lelkészek sorsa. A régi Károli szerint: | A megújított Károli szerint: A legújabb fordítás szerint: Ne tévelyegjetek. A jó erkölcsöt meg- j Ne tévelyegjetek. Jó erkölcsöt meg- Ne tévelyegjetek ! Hitvány fecsegés fertéztetik a gonosz társaságok. rontanak gonosz társaságok. a jó erkölcs megrontója. I. Korín! fiús 15, 33.
