Harangszó, 1938
1938-09-11 / 37. szám
294. HARANGSZŐ 1938. Szeptember 11. Jó, hogy a tékozló fiú messze volt hazulról s itt nem járt ismerősei közül senki, így legalább nem látták, milyen sorsban van. „Remélhetőleg mostani helyzetemben nem lát senkisem régi ismerőseim közül“, ilyen kívánság is felhangzik egyik-másik ember ajkán, mert olyan munkát kell végeznie, ami rá nézve lealázó, amit szégyel, amit azelőtt nem végzett. De mit használ? A bűnösnek nagyon kemény gazdája van, szolgáját a mezőre küldi disznókat őrizni. A kárhozatba vezető út nagyon sötét. Nemcsak a pokol sivár és öröm- telen, de már az odavezető út is az. Sok olyan ember van, aki valamikor az Istennel való békességben s közösségben élt s ma is boldogan élhetne az atyai házban, de kivert kutya módjára él s élete valóságos pokol már itt a földön. Hogy az legyen, erről bőségesen gondoskodik a sátán, mert ő pokollá tudja tenni a házasságot, a családi életet, a hivatást. Gyermekkorában tékozló fiúnak senki sem mondta volna, hogy egyszer ilyen szomorú sorsra jut. Szomorú sorsának ő maga volt az oka. Eleinte az általa választott út vig és köny- nyű útnak látszott, de csakhamar szomorú és nehéz úttá változott. A messze távolból integet a tékozló fiú felé az atyai hajlék, melynek emléke ott élt bensejében. Ez volt az a benső, csendes, folytonosan hazahívó hang. A bűn okozta nyomorúságban is mindig hallotta ezt a jóleső, hivó szót: „Elveszett gyermek, oh jöjj haza!“ Ford.: W. J. D. dr. Raíiay Sándor. Öreg ember, de nem vén ember. Hetvenkettedik évében van, harminc éve lelkésze az ország legkiemelkedőbb gyülekezetének, a bu- dapest-deáktérinek és húsz éve püspöke a legnagyobb lélekszámú egyházkerületnek, a bányainak ..., de aki ránéz délceg alakjára, hallgatja erőtől duzzadó beszédét, figyeli fiatalos alkotó kedvét, alig akarja elhinni, hogy 47 éves szolgálat van már a háta mögött. Fajvédő, de nem fajimádó. Szereti azt, aki s ami magyar. Magyar a formája, zamatosán magyar a beszéde. Onnan hozta magával ősi negyvennyolcasok tűzfészkéből, Ceglédről s megőrizte a Felvidék nemzetiségei között ép- ügy, mint a főváros nemzetköziségében. Minden igaz magyar ügy számíthat reá. Számított és számít is. Mégis tisztelettel hajol meg minden külföldi érték előtt is. Hosszú időn át ő volt a magyar evangélikus egyház külügyeinek intézője s Amerikától kezdve Finnországig mindenütt becsületet szerzett a magyar névnek. Tudományos ember, de nem szobatudós. Fiatal korától kezdve mindig vonzotta a tudomány. Besztercebányán gimnáziumi tanár, Pozsonyban pedig 12 éven át teológiai akadémiai tanár volt. Két egyetem is megajándékozta tiszteletbeli doktori címmel. De sohasem volt szobatudós. Nála minden tudományból gyakorlat lett. Az írásmagyarázat tudományából bibliafordítás, a liturgiái tanulmányokból új istentiszteleti rend. Egyházpolitikus, de nem politizáló egyházi ember. Budapesti székhelye és harcos egyénisége sokszor állította őt kényes egyházpolitikai kérdések elé. Ilyenkor sohasem csinált titkot abból, amit egy házszer et et e mondott neki. Sokan úgy néztek reá, mint lutheránus Baltazárra. Joggal. És mégis... az egyházpolitikában mindig fontosabb volt neki az egyház, mint a politika. Püspök, de nem egyházfejedelem. Méltóságteljes a megjelenése, tiszteletet parancsoló a fellépése, határozott az állásfoglalása ..., de mégis puritán ember. Egyszerű mindenben, mint a beszédében s testvére minden lelkésznek, mint a lelkészek egyesületének elnöke. Mikor most az egyház, a kormány és az ország melegen ünnepli őt harminc éves lelkészi és húsz éves püspöki jubileuma alkalmából, lapunk is tisztelettel köszönti őt s kéri életére és munkájára továbbra is isten gazdag áldását. Huszár Gál emlékünnep Magyaróváron. A dunáninneni egyházkerület Hegyeshalmon tartott közgyűlésével kapcsolatosan a maga egyszerűségében is megkapó ünnepély zajlott le a magyaróvári templomban augusztus 31.-én. A magyar „Luther-Társaság“ és a magyaróvári egyház szép fehér márvány-emléktáblával örökítette meg egykori nyomdászprédikátorának Huszár Gálnak emlékezetét. Huszár Gál az elsők között volt, akik magyar földön a Krisztus tiszta evangéliumának fáklyáját meglobogtatták. Nemcsak élőszóval, hanem mint könyvnyomda-tulajdonos a nyomtatott betű erejével is „világító emberként“ járt közöttünk. Magyaró'várott 1558— 1565-ig tartózkodott s változatos, de kevéssé ismert életpálya után, 1575-ben halt meg Pápán. Az emléktábla-avató beszédet D. Kovács Sándor püspök, a Luther-Társaság elnöke mondotta, meleg közvetlenséggel rajzolva meg egy 16. századbeli magyar reformátornak lelki arcképét. Huszár Gál egyik patinás korál-éneke után D. Dr. Prőhle Károly egyetemi tanár kegyeletes szavak kíséretében tette le a soproni hittudományi kar koszorúját az emléktáblára. Könnyekre fakasztó jelenet következett ezután. A magyaróvári egyszerű nyomdai munkások — akik testületileg jelentek meg az ünnepségen — babérágakat helyeztek el „könyvnyomtató-prédikátor“ ősüknek emléktábláján. A zsúfolásig megtelt templomban a dunántúli egyházkerületet Németh Károly esperes, a soproni teológiát D. Dr. Prőhle Károly, dr. Wiczián Dezső és dr. Jánossy Lajos egyetemi tanárok, a dunántúli református egyház- kerületet Győry Elemér püspökhelyettes, a pápai református főiskolát pedig dr. Tóth Lajos igazgató képviselték. Sz. S. OLVASD ES TERJESZO A HARANGSZÓT! D. dr. Raffay Sándor püspök
