Harangszó, 1938
1938-09-04 / 36. szám
29. évfolyam. 1938. szeptember 4. 36 szint. Alapította: KAPI BÉLA 1910 ben. L&ptulajdonoa: Dunántúli Luth«r-8z&vsi«4g. Magitlanik mindan vasárnap. Iniysn mai lók lat tanér alatt téthatanként a KIS UARANQ8ZÖ. l93.">-ben beolvadt lap a Jöjjetek énhozzám. Postacsekkszáinla: 30.526. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS NÉPLAP. Erős vár a mi Istenünk, jó fegyverünk és pajzsunk. Ha 6 velünk, ki ellenünk? Az Ür a ml oltalmunkl A Harangui azerkeaztA-kiadóhivatala GYŐR II., Petőfi tér 2. Előfizetési ára: negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér, egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10 °/o-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. A jó és romlott fa. Minden jó fa jó gyümölcsöt terem; a romlott fa pedig rossz gyümölcsöt terem. Máté 7, 17. A hitetlent semmiféle jócselekedet nem üdvözíti. Mintahogy kárhozattá sem a rosszcselekedet teszi. Hanem a hitetlenség tesz rosszá s ebből a megromlott természetből születik a kárhozatos cselekedet. A megigazulás és megromlás tehát nem a cselekedeten, hanem a hiten kezdődik. Az a bűn, mikor a szív elszakad Istentől s többé nem Benne bízik. Krisztus is azt tanítja, hogy nem a cselekedeteknél kell kezdeni. Aki jó gyümölcsöt akar, annak a fán kell kezdenie s azt kell megjavítania. Éppen így: aki jócselekedetet akar, nem a cselekedeten kell kezdenie, hanem az emberen magán, kitől a jót várjuk. Az embert pedig senki sem teheti jóvá, csak a hit egyedül és senki sem teheti rosszá, csak a hitetlenség egyedül. A cselekedet jóvá vagy rosszá tehet ugyan valakit az emberek szemében, de ez csak látszat és külsőség. Dr. Luther Márton. Hiszek benned, Istenemben, Teljes egész életemben S boldoggá tesz e hit engem. Szemelvény a „Jer, örvendjünk keresztyének!" című október elején megjelenő áhítatossági könyvből. A tékozló fiú. D. Paul Hamburg: Die ganz grosse Liebe. 5. Isten Rezében eszköz. „Mikor aztán elprédálta mindenét, nagy éhínség támadt azon a vidéken és ő nyomorogni kezdett." (Luk. 15. 14.) Az ifjabbik fiú jókedvűen, gondnélkül távozott atyja házából. Víg életet élt barátaival. Azt hitte soh’sem fogy el a pénze. „Nyomorogni kezdett.“ Tehát mégis elfogyott a pénze. Amíg volt még valamije, addig nem tért vissza apja házába. Míg valahogy megélnek az emberek, addig megmaradnak a bűnös úton s addig nem szállnak magukba. Nem akarják elismerni, hogy csődbe jutottak. Görcsösen belekapaszkodnak mindenbe, csakhogy eddigi bűnös életükkel ne kelljen szakítaniok. Talán te is belekapaszkodsz még valamibe? Csődbe akarsz jutni? így kell megkérdeznem mindazokat, akikkel már többször beszélt a jó Isten s vissza hívta őket bűnös útjukról. „Nagy éhínség támadt azon a vidéken.“ Abban a pillanatban jött az éhínség, amikor az ifjú pénze elfogyott, egy perccel sem előbb. Isten tud várni. Az általános szükség éppen akkor lépett fel, amikor a tékozló fiú személyes szüksége kezdődött. Ha nem lépett volna fel a drágaság, talán még fenn tudta volna magát tartani egy ideig, de így? Miért jött a drágaság éppen akkor, mikor elfogyott a pénze? „A baj sohasem jön egyedül“, tartja a közmondás. Talán mondjuk inkább ezt; „Isten malm-^assssfi p A ( REFORMÁTUS V* „ őröl, de biztosan.“ Eleinte hosszútűrő, de utána szigorú lesz. Ha Isten a bűnöst nem tudta elérni szerete- tével, akkor rábocsátja a szükséget s azt mondja a szükségnek: „Fogd erősen a bűnöst!“ Isten nem büntetni akarja a bűnöst, hanem megmenteni. A szükség Istentől jön. Olyan, mint a pásztorkutya, amely ott kullog a juhok körül, hogy egy se maradjon el a pásztortól. „Nagy éhínség támadt.“ Isten néha igen erős eszközökhöz nyúl. Ilyenkor az ember azt mondja: „Csak ne verne Isten olyan keményen.“ De Isten mindenét elveszi, csupa szeretetből. Isten felhasználja a szükséget arra, hogy a tékozló fiút megtérítse. Jó térítő eszköz. „Ha itt a szükség, akkor keresnek téged, Isten.“ Emlékeztek József testvéreinek történetére? Már egy évtizede, hogy eladták Józsefet s most Egyiptomban ott álltak a hatalmas úr előtt, aki halálra akarta őket ítélni. Akkor, ez által a szükség által szólt hozzájuk az Isten. Tíz év múlt el, de végre mégis megszólal lelkiismeretük s önvádolóan így szólnak: „Bizony vétkeztünk ami atyánkfia ellen, mert látánk az ő lelkének keserűségét mikor nékünk kö- nyörgene és nem hallgatánk meg őtet, azért következett mireánk e nyavalya.“ Lelkiismeretük most minden gonoszságukra rávilágított. Ugyanígy volt a sareptai özvegyasszonynál is, mikor Illés meglátogatta. Azt mondotta az özvegy: „Mit *4tgttem ellened Istennek embere? E végre jöttél-e A/X (iskola ]
