Harangszó, 1938
1938-08-14 / 33. szám
29. évfolyam 1938. augusztus 14. 33. szám Alapította: KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonoa : Dunántúli Luthar-8zúvatiá(. Magjelenik minden vasárnap. Infyan malléklat tanév alatt láthatónként a KIS HARANGSZÓ. 1985-ben beolvadt lap a Jöjjetek énhozzám. Po8tac8ekkszámla : 30.626. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS NÉPLAP. Erős vár a mi Istenünk, jó fegyverünk és pajzsunk. Ha 6 velünk, ki ellenünk? Az Ür a mi oltalmunkl A Harangaiő szcrkcsztö-kiadóhivatala GYŐR II., Petőfi-tér 2. Előfizetési ára: negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér, egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10 %-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. Tisztességes minden tekintetben a házasság, ... a házasságrontókai pedig megítéli az Isten. Zsidókhoz irt levél 13, 4. Az első, mit a házasságban, mint minden Istenrendelte hivatásban meg kell tanulni az, hogy ki-ki tudja és állja: a házaséletet Isten teremtette és rendelte. A házasélet legfőbb dicsősége az, hogy hitvestársadon rajta van az Isten igéjének pecsétje. Mikor úgy nézel feleségedre és férjedre, mintha egyetlen volna a kerek világon, hogy szemedben a király vagy királyné se különb és a nap se ragyog szebben, mint éppen a te feleséged és férjed, — akkor Isten igéjét tartod, amely hitvestársadat neked ajándékozta mondván: ez az asszony, ez a férfi a tied. Nincs nagyobb ékesség Isten igéjénél, mellyel hitvestársadat Isten ajándékának tekinted. Adná Isten, hogy mindenki így gondolkodnék! Hogy ki-ki szívből elmondhatná: én pedig az én hites feleségemmel élek és maradok s tudom biztosan, hogy Istennek is ez tetszik, hiszen igéjével ő rendelte így. A házasembernek ez ad újra meg újra vigasztalást és jó lelkiismeretet. Dr. Luther Márton. Oh Jézusom, mily boldogok Kiknek szivük együtt dobog S egymás javán örvendnek. Szent frigyükben bőven veszik Áldásodnak gyümölcseit S hálát mondnak nevednek. Mi szép a kép Hol a két fél szívet cserél' S egyetértve Eggyé lesz e szövetségbe. A lékoz ló fiú. D. Paul Humburg: Die ganz grosse Liebe. 3. Pár nap nulva. „Nem sok nap múlva aztán a kisebbik fiú összeszedvén mindenét, messze vidékre költözött.“ Lukács 15, 13. „Add ki az örökségből az én részemet!“ így, ilyen nyersen, ridegen szólt a fiú az apjához. Az evan- géliomban nem olvasunk arról, hogy az apa elzárkózott volna e kérés elől, csak azt olvassuk: „Az meg- osztá közöttök az örökséget.“ Aztán ezt: „Pár nap múlva.“ E szavak szerint az ifjabbik fiú nem távozott rögtön az atyai házból. Ügy látszik, hogy gondolkozóba esett. Tán valaki figyelmeztette? Esetleg az édesapja? Vagy egy jó barátja? Vagy talán az öreg- béres? Az is lehet, hogy fájt neki az elválás a megszokott kedves atyai hajléktól. Meglehet, hogy felszólalt a lelkiismerete is s tiltakozott a távozás ellen. Az sem lehetetlen, hogy csak játszott azzal a gondolattal, hogy elmegy idegenbe. De most, hogy komolyra fordul a dolog és indulnia kell, tétovázott. Van köztünk is olyan ember, aki szintén játszott már azzal a gondolattal, hogy teljesen szakít az Istennel, Isten gyermekeinek közösségével. Tán te magad is gondoltál már hasonlóra? Vájjon nem figyelmeztetett akkor egy belső hang? Talán több hang is szólt? Esetleg atyád, anyád? Vagy az Isten Igéje, amely nem akarja, hogy elvesszünk? Valószínű, hog^ SÍT? ( REFOiWÄ éppen az Ige állt tiltólag utadba. Ha őszinte, akkor minden tékozló fiúnak be kell vallania: „Figyelmeztetést kaptam mielőtt végzetes utamra léptem.“ Mielőtt a gondolat cselekvéssé lesz, mindig közbe jön a figyelmeztetés. A tékozló fiú esetében is így volt. De a figyelmeztetés nem használt s „pár nap múlva“ győzött a bűn, győzött a sátán. Az ifjabbik fiú belement a nyomorúságba. „Pár nap múlva!“ Oh milyen kétségbeesetten védekezett és küzdött a lélek a kísértő csábításai ellen, de ez a küzdelem csak éppen olyan rövid volt, mint a vízbefuldokló küzdelme, aki ugyan fel-fel emelkedik a víz színére, de a végén mégis alámerül, aztán minden elcsendesedik. Az araboknak van egy közmondásuk: A bűnnek öt ujja van. Kettővel befogja az ember szemét, hogy ne lássa hová vezet az útja; kettővel bedugja a fülét, hogy ne hallja a figyelmeztető szavakat; eggyel pedig lezárja a száját, hogy ellenmondás nélkül vétkezzék. „Pár nap múlva összeszedte mindenét s elköltözött messze-földre.“ Ahogy a tékozló fiú elhagyta édesatyját, ugyanúgy hagyták már o# igen sokan az Istent. Lehetséges, hogy ifjú korukban nagyon közel voltak Istenhez, Igéjét szívesen hallgatták s énekeit örömmel énekelték. Akkor azonban jött a bűn s el- jálasztotta őket Istentől, Üdvözítőtől, a figyelmezte- ‘ i f\ ) A házasság.
