Harangszó, 1938
1938-01-23 / 4. szám
1938. január 23. HaBANGSXŐ 27. mikor eljön a gonosz óra, annál kevesebb lesz a kísértés. Van, aki a kísértésből úgy próbál menekülni, hogy beledobja magát a kísértő karjaiba és a kísérteinek engedelmes rabszolgája lesz. Keresztyén! Menedéket számodra csak a „hit paizsa“, az „üdvösség sisakja“ és a „Lélek kardja“, az „Isten beszéde“ nyújthat. Végső szabadulásodat azonban még ezekkel sem vívhatod ki. Ehhez felülről jövő segítség kell. Azért esdeklünk így a szorongat- tatásban: Ne vigy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól! Harmati Béla. Győry Vilmos.* * *) 1838. január 7.-én született Győrött. Apja Győrött működött, mint az evangélikus felsőbb leányiskola tanítója. Győry Endrééknak, így hívták az apát, két gyermekük volt, de leánykájuk korán meghalt és Vilmos egyedüli gyermekük maradt. Szüleinek minden sze- retete őt vette körül, különösen az édesanyjáé, amit a gyermek, a fiú és a férfi is szíve egész melegével viszonzott. Utolsó gondolata is édesanyjáé volt. Utolsó versében is hozzá szól és arra kéri halott anyját, hogy mint egykor, hű kezével ő vesse meg számára most is a síri ágyat. Diák korában a pesti evangélikus gimnáziumban Székács József volt rá serkentő és irányt szabó hatással. A költészettel már ekkor kezdett foglalkozni. Irodalmunkban furcsa világ járta ebben az időben. Tompa csak az imént intette még a fiatal költőket: „Fiaim csak énekeljetek.“ És azok talán a kelleténél jobban is megfogadták a tanácsot. Nagy hangú költészet duhajkodott a Petőfi utánzók üres lantjain. Azon folyt a-ver seny, hogy ki tud nagyobbat kurjantani, de hogy miért, vagy egyáltalában volt-e •) Részlet a költő születésének 100. évfordulója emlékére a gvőrí Kovách Pál irodalmi társaság január 16.*án elhangzott előadásból. kurjantani való az egyelőre nem volt fontos. Győry Vilmos 1838—1885. f vangélikus lelkész, költő és műfordító volt, — nekeskönyvllnk hat éneke tőle van — Gvőri szülőházát az evangélikus ifjúsági egyesület emléktáblával jelölte meg. A serdülő ifjúságot az ilyen nagy hang meg szokta kapni és el is szokta ragadni. Győry Vilmost józansága, jó Ízlése és főleg szerénysége megóvta attól, hogy a harsogó trombita és a nagy dob után menjen. Ebben a hangzavarban Gyulai Pál és Szász Károly találják meg a leghamarabb a kiegyenlítő összhangot és Győry Vilmos a világirodalom jeleseinek átültetésével igen korán a Szász Károlytól kijelölt útra lép. A gimnázium elvégzése után rövid ideig ingadozik, hogy milyen pályára lépjen, de csakhamar megtalálja a lelki adottságainak legjobban megfelelő pályát: a papi hivatást. Négy évig tanul Pesten theologiát a szó nemes és mély értelmében: tanul hangyaszorgalommal, sőt valóságos szenvedéllyel és az a lelki kapocs, mely már korábban fűzte őt Székács Józsefhez még jobban elmélyül. Már akkor a munka lesz az életelve, hogy később a munka legyen igazi élethivatása: feltűnést nem kereső, csendes, de állandó, sőt erejét meghaladó megfeszített munka. Az a jó ember, aki más hibái számára mindig talált mentséget, könyörtelen volt saját magával szemben: a munka elől sohasem tért ki, még betegsége idején sem, pedig tudta, hiszen orvosai megmondták neki, hogy ez a túlzásbavitt munka aláássa egészségét, — S mi jut akkor nekem? Hiszen az az én részem! — Éppen ez az! Azért is kell ma dupla adagot beadnod, hogy holnap ne tudjon lábra állani. Holnap aztán újból beadod a dupla adagot s attól elalszik végleg. így nem tesz végrendeletet s az egész birtok rám száll, mert én vagyok az egyedüli legközelebbi rokon. Érted már? Péter megértőén pislantott. — Most már értem. Hát csak tessék egész nyugodtan rám bfzni a dolgot. Majd én elintézem közmegelégedésre az egészet. Az én érdekem is az, hogy mielőbb és jól elintéződjék a dolog. A fogat a bejárat elé állt. — Itt a kocsi. Dénes fejére tette a kalapját, karjára dobta a felöltőjét. — Hát csak ügyesen Péter! Végezd jól a dolgodat! — Meg lesz nagyságos uram. Péter ajtót nyitott. Dénes körülnézett a szobában, aztán kilépett a folyosóra. Péter követte. A lépcső bejáratnál előre ugrott, felsegítette urát a fogatra s a köhnyű csézával megindultak a lovak, az állomás felé. * Az alkony leszállt. Néma csend borúit a földszintes kastélyra s a kastélyt környező parkra. Az évszázados fák alatt már egész sötét volt s csak a világos ablakok jelezték, hogy odabenn még ébren vannak. Az egyik fatörzs mellől előlépett egy alak s lassan odament az egyik ablak alá. Ott csendben megállt és figyelt. Semmi nesz nem hallatszott ki. Ügy látszik, megnyugodott, mert lassan a bejárat felé lépkedett. Felment a lépcsőn s rátette kezét a kilincsre. Az ajtó engedett. Nem volt bezárva. Lassan kitárta s belépett a világos folyosóra. Betette maga mögött az ajtót s hallgatódzott. Messziről edénycsörömpölést hallott. A cselédség vacsorához készült, vagy ép evett. Jobbra fordult s lábujjhegyen mgindult a folyosón. A haramdik ajtónál megállott. Belülről köhögés hangzott ki. Aztán csend lett. Valahol ajtó nyitódott s nyomban rá valaki megszólalt. — Hallja Péter! Az edényt még ma visszahozza az uraság szobájából, hogy elmosogathassam. — Jó, jó, visszahozom. Eddig se hagytam ott, hát miért hagynám akkor épp ma? Ki sem jövök addig a szobájából, míg meg nem ette a vacsoráját az uraság. — Az ismeretlen ember hirtelen benyitott a szobába. Egy ugrással ott termett Várkonyi mellett s halkan odasúgta. — Egy szót sem! Senki sem tudja, hogy itt vagyok. Hozzák a vacsoráját. Fogja itt azzal, hogy reggel jöjjenek érte. Az embert meg küldje el. Én addig itt leszek a másik szobában. : Azzal már el is tűnt a szomszéd szobában. Várkonyi Dezső szólni sem tudott a csodálkozástól. De nem is volt rá ideje, mert Péter már is belépett s hozta tálcán a vacsorát. Szónélkül megterített, asztalra rakta az ételt, meg egy palack vizet egy pohárral. Aztán megvetette az ágyat s mikor odament az ajtóhoz s ott némán megállt. Várkonyi rászólt. — Elmehetsz Péter. Most még nem eszem. Majd később. Nem kell megvárni az edényt. Reggel jöjj érte! Péter furcsán nézett a beszélőre. Várkony> rászólt. — Nem értetted meg, mit mondtam? Eredj a dolgodra s reggel jelentkezz! — Igenis nagyságos úr. —- Hát akkor indulj! Péter sarkon fordult. — Jó éjt nagyságos uram. — Jó éjt. — (Folytatjuk.)
