Harangszó, 1938

1938-07-31 / 31. szám

248

HARANGSZÓ

1938. jdHus 31.

melegedett. Hirtelen lehűlés következtében tüdőgyulladást kapott. Kórházba szállították. Rossz kezelés és rossz ápolás következtében heteken át élet és halál közt lebegett. Felépülését Isten után iskolatársának és édesanyjának köszönhette, ki személyesen sietett beteg fia ápolására. E betegsége alatt látta milyen végtelen fontos, ha az ápolók lelkiismeretesen és szeretettel ápolják a betegeket. Az ápolók éjjel aludtak, ahelyett, hogy a betegekkel törődtek volna. A betegek nagyon sokat szenvedtek a hanyag és lelkiismeretlen ápolás következtében, többen meg is haltak. Ezt Bodelschwingh látta és megfigyelte.

Itt vésődött leikébe, milyen szükséges a szakképzett, lelkiismeretes betegápoló személyzet. Későbbi életében egyik legfontosabb feladatának tartotta, hogy minél nagyobb számban képezzen betegápolókat, diakónusokat és diakonisszákat. Törekvését Isten megáldotta, mert ma több mint 2000 diakonissza s több mint 600 diakónus tartozik Bodelschwingh anyaházához. Nemcsak saját intézeteiben, hanem Németország egyéb városaiban is, sőt már Afrikában is dolgoznak Bodelschwingh apónak diakónusai és diakonisszái.

***

Még gazdász korában történt, hogy 100 tallért kapott ajándékba. Ezt a pénzt nem a maga célaira fordította, hanem az általa ismert szegény családok közt akarta szétosztani. Amint a faluban mentégéit egy dűlőfélben levő nyomorúságos viskót pillantott meg. Bement. A padlón rongyokba takarva egy hulla feküdt. A rongyok alófl egyszer csak kikukkant egy gyermekfej, aztán még egy. A két gyermek halott édesanya mellett keresett menedéket és a hideg elől oltalmat. Nemsokára az apa is előkerült. Bodelschwingh a nyomor láttára tele kézzel osztja az alamizsnát, hogy enyhítse ennek a családnak nyomorát.

a német katona! Egy se kerülne vissza szülőhazájába.

— Vállalják kigyelmetek?

— Vállaljuk mindaketten, — szól most Sóváry is.

— De aztán ezeknek idefent egy szót se róla. Hallották kigyelmetek, milyen jámborak, hisznek abban, amiben százszor megcsalódtak. Aztán a szövetség a törökkel? Isten mentsen tőle! Ha győz, rabszolgái leszünk. Ha veszít, hazavonul, de mi itt maradunk és • mi fizetjük meg a hadisarcot.

Sóváry és Gyömörey másnap elbúcsúztak Stubnyo fürdőtől.

Becs nagyban készült az esküvőre. Wesselényi, Nádasdy és Zrínyi úgy állapodtak meg Stubnyón, hogy az esküvő alatt Becsben kötik meg véglegesen a szövetséget. Ott jöhetnek tisztába a a francia követtel is, hogy mikor menynyi segítségre számíthatnak.

A ceremónia mester kidolgozta az esküvői ünnepek sorrendjét és Lipót helyben is hagyta. Éjféltájban hozta meg az Írást Sóváry Gyömöreynek a dunaparti füzesbe, ahol meglapult embereivel.

Reggel hét órakor indult az udvari fogat a díszes kísérettel Bécsből. Főúri lovasság veszi körül. Ezeket nem nehéz szétugratni. A díszkard nem való verekedésre.

— Lesznek-e közöttük magyarok?

De fájdalommal kellett később megtudnia, hogy a családapa a tőle kapott pénzt az utolsó fillérig elitta, mert az ital rabja volt.

Ebből a tényből Bodelschwingh megtanulta, hogy az iszákosokat nem lehet pénzsegéllyel megmenteni, hanem a pénznél fontosabb támogatásra és emberi segítségnél nagyobb segítségre van szükség. A koldusok a csavargók, az iszákosok, a börtönviseltek későbbi barátja, mentő angyala, talált utat és módot rá, hogy pénzbeli támogatás nélkül vezesse a jó útra szerencsétlen felebarátait. A „Herberge zur Heimat“ szervezetben és egyéb szociális intézményeiben száz meg száz számra vezette vissza az elzüllötteket a jó útra.

***

Mint fiatal gazdász lelkibékesség után vágyódott. A munkások és cselédség között vallásos röpiratokat osztogatott. De ő maga nem olvasta ezeket. Egyszer egy kijlmisszió tartalmú röp- iratot mégis elolvasott és ez igen nagy hatást tett rá. Falujában két igen buzgó, istenfélő emberhez vonzódott Az egyik a falu postamestere volt, a másik egy nagyon szegény napszámos ember, ki már 28 év óta súlyos betegségben feküdt. Lelkileg ez a szegény ember igen gazdag volt, mert tudta mi a bűnbocsánat és mit jelent imádkozni. Nyugodt kedélye, arcáról sugárzó békessége, boldogsága, hosszú és súlyos betegsége dacára, Bodelschwinghre nagy hatást tett. Ő is vágyódott hasonló boldogságra. Nagyon szeretett volna töb- bedmagával foglalkozni, de erre nem volt elég ideje. Vasárnap délutánjai szabadok lettek volna, de akkor meg fiatal kollegáival kellett kugliznia. Ez alól nem vonhatta ki magát, szinte elvárták tőle.

Imáiban kérte Istent, mutasson utat mikép juthatna szabad vasárnapi délutánokhoz, hogy ne világi, hanem ieiki— Lesznek. Tegnap állapodtak meg itt Wesselényiék a francia követtel is egymás között. Ment egy emberük a portához is.

— Akkor épen jókor jön ez a kis nem várt esemény, ahogy Vittnyédy fiskális uram mondaná.

— Csak az embereink el ne betyárkod ják a dolgot. Nem lézengtek el innen a bujócskábul.

— Keményen meghagytam, hogy senkise merjen. Egy megpróbálta.

—■ Mi történt vele?

Beledobták a Dunába.

— Belefulladt?

—- Föl se vetődött.

— Csak ki ne fogják, amig még lélegzik.

•— Nem szippant az már többet.

Ebben megnyugodtak. Lehevertek a bokor aljába és elaludtak.

Másnap reggel arra ébredtek, hogy valaki előttük ugrott le a lóról. Wesselényi volt, Magyarország nádora, egyedül. Keményen szólt a két felocsúdott emberre:

— Mit keresnek itt kigyelmetek?

Sóváry tért előbb magához és felelt:

— A magyar szabadságot.

— A magyar sohase kereste a szabadságot alattomos elbúj ássál.

— Minden fegyver jó, ha célra ve- ze. Erre tanítottak ellenségeink.

— De én megtiltok kigyelmeteknek

dolgokkal foglalkozhassál Isten ezt az imát csodálatos módon hallgatta meg. Bodelschwingh apja egyik hivatalos utján meghalt, ő is hazasietett a temetésre, de apját már eltemették. Néhány nap múlva visszatér a munkába. Lova ezalatt az idő alatt sokat pihent s mikor gazdája első ízben ráült, ledobta lovasát, aki a kövezeten nagyon megütötte magát, különösen jobb karját Rögtön tisztában volt vele, hogy Isten meghallgatta imáját s örömmel így kiáltott fel: „Ilyen karral nem tudok kuglizni, meg lesz ezután a szabad vasárnapi délutánom!“

Eddigi társasága ezentúl hiába várta, ő vasárnap délutánonként az újtestamentumot forgatta. Abból merített lelkitáplálékot. Hitben, Isten iránti szere- tetben fejlődött, gyarapodott. így sza kította el Isten az ő kiválasztott gyermekét a világtól. Ettől fogva az Ige munkálkodott lelkén s előkészítette arra a nagy munkára, melyet a Bielefeld melletti erdőben, az epileptikusok, gyengeelméjüek, ideg és elmebetegek, árvák, elaggottak, részegesek, csavargók stb. között elvégezni hivatott volt.

(Folytatjuk.)

Középiskoláink. A bányai egyházkerület aszódi Petőfi gimnáziumának az elmúlt tanévben 425 növendéke volt. A tanári testület 17 tagú. Az intézet igazgatója Nagy Imre. — A békéscsabai evangélikus Rudolf-gimná- zium elmúlt tanévi tanuló létszáma 402. A tanári testület 20 tagú. Igazgató Pataki Sámuel. — A szarvasi evangélikus tanitónőképző elmúlt tanévi tanulói létszáma 127. A tanári testület 13 tagú. Igazgató Kiss Sándor. — A dunántúli egyházkerület soproni tanítóképző intézetének elmúlt tanévi tanuló létszáma 120. A tanári testület 13 tagú. Igazgató Rozsondai Károly.

minden akciót. És ha nem engedelmeskednek, mi, magyar urak, vesszük oltalmunkba Lipótot. Előbb minket kell felkoncolni, ha hozzá akarnak férni.

— Ki árult el bennünket?

— Tegnap egy emberüket vetették a Dunába.

— Belefulladt.

— Jeles úszó. Bejött Bécsbe.

— Elárult?

— Dehogy tette. Azzal jött már ide Bécs alá, hogy megint meglátja a feleségét, aki házamnál szolgál. Annak idején valami zavaros história miatt leütött valakit, azért ment neki a Bakony- nak. Most nagyon akarta látni az asz- szonyt. Hát feljött a házamba. Az asz- szony faggatta. így jutott tudomásomra a kigyelmetek expedíciója.

A két magyar elkeseredetten nézett maga elé. A nádor folytatta:

— Ahogy jöttek észrevétlen, úgy tűnjenek el megint. Egyenes úton is meg- védjük a magyar szabadságot.

— Tudom, — felelt komoran Gyömörey, — megegyeztek egymás között. Nagy kincsüket bízták egymásra. De olyan hű őrizője lesz-e mindenki ennek a kincsnek? Krisztust is eladták harminc ezüst pénzen.

— Ki árulná el közülünk a másikat? Hát a magyar becsület?

— Meg van már rontva ennek az országnak a lelke. Nem nemes fém az