Harangszó, 1938
1938-07-24 / 30. szám
238. HARANGSZÓ A Harangszó műhelye. 5. A szélrózsa minden irányába. A Harangszó minden héten csütörtökön kerül postára. Robogó vonatok viszik szerte-széjjel a 10,000 példányt Ahol e csonka hazában evangélikus él, oda mindenüvé eljut a lap. De nem ál! meg a szűk határnál. Mai képünk szemléletesen mutatja, hogy hova mindenhova s milyen messzire jár a Harangszó. Japántól Amerikáig több mint 20,000 kilométeres vonalon. Ezek a példányok többnyire külföldre szakadt hittestvér- honfitársakhoz járnak. Sokszor kapunk megható sorokat arról, hogy ezeknek a külföldi evangélikus magyaroknak mit jelent a Harangszó. Legtöbbjének egyetlen kapocs az elhagyott óhazával. Amerikában nem egy elszakadt hittestvér van, aki a Harangszó segítségével tanítja magyarul angol iskolába járó gyermekeit. Kérjük is olvasóinkat, hogy akiknek külföldi rokonaik vannak, ajánlják figyelmükbe a Harangszót. Hadd vigye el hozzájuk ez a kis lap hétről- hétre a hazai föld szíve dobogását, leheletét s az itthoni ismerős harangok zúgását. Missziói ünnepély Lipcsében. A lipcsei misszió ünnepélye minden esztendőben eseményt jelent a német egyházban. Határon innen és határon túlról sokan gyülekeztek össze erre a pünkösd utáni ünnepségre. Ebben az esztendőben is három nemzet küldte el képviselőjét a lipcsei misszió évi közgyűlésre. A jelentések minden évben más jelleget viselnek. A hálaadáson és örömön kívül, mely mindig alaphangja a konferenciának, szóhozjut annak az évnek legfontosabb gondolata is, mely mindig nevet ad a konferenciának. Ez elmúlt esztendő a nehézségek esztendeje volt. Az állam rendkívül súlyos rendszabályokkal megnehezítette a pénzforgalmat. Ez másszóval azt jelenti, hogy a misszió a saját pénzét nem tudja kiküldeni az idegenbe dolgozd misszionáriusoknak. Egyenesen Isten csodája, hogy mégis élnek. De kérdés, hogy mi lesz tovább. Az elmúlt években az összes német missziók havi 90.000 márkát utaltak át, most pedig havi 25,000-t szabad, Az elmúlt 1938. esztendő első négy hónapjában az összes missziók mindössze 30 ezer márkát utalhattak át. Ez a körülmény indokolja a misszió kereskedelmi vállalkozásait is, melyek a kávé import és a motorok kiszállítására vezet. Az aggodalom hangja szólalt meg D. Ottó esperes megnyitó igehirdetésében is, melyet Jer. sir. 2, 21. alapján hirdetett. Június 7.-én, a közgyűlésen, melyet d. Sommerlath egyetemi tanár nyitott meg és vezetett, hasonló aggodalom csendült ki a pénztári jelentéssel kapcsolatosan, bár az áldozatkészség az elmujt esztendőben sem csappant meg. 494,561.80 RM bevétellel szemben 476,061.37 RM volt csak a kiadás, mely az 1936. jubileumi esztendőhöz mérten 150.000 márkás apadást jelent, de a többi esztendőkhöz képest mégis fejlődést és emelkedést jelent. Az afrikai munkamezőről Kühler missziói szeminárium igazgatója számolt be, ki nemrég érkezett meg afrikai útjáról. Jelentése örömteli. Sok az új és fiatal gyülekezet, kik nagy küzdelmet folytatnak a közöny, a pénzhiány és a sátán minden gonoszságával szemben. A missziónak még mindig legfontosabb kelléke Afrikában maga a misszionárius, mert vannak 700 km. területek, hol csak egy misszionárius dolgozik. A másik kellék, a munkások gyorsabb leváltása. Az indiai munkáról D. Ihmels igazgató számolt be. A szabadságon levő Rover miszionárius nagy áldással dolgozik az ifjúság közt. Perambulurban örvendetesen hódít az evangéliom. Pandúrban az orvosi munkát újra megkezdtük. India számára újabban két orvosnő jelentkezett. A Tamul egyház az elmúlt esztendőben már teljesen maga tartotta el magát. A lélekszám: 38.800. Este a Miklós-templomban D. Knolle hamburgi lelkész hirdette Isten igéjét Joel 2, 28. alapján. Utána dr. Hofer, a missziói szeminárium vezetője felavatta és kibocsátotta az új munkásokat. Ott állt az áldó lelkészek között egy apa is, ki maga is 31 esztendővel ezelőtt ugyanarra a munkamezőre nyerte ennél az oltárnál a kiküldését. Az elbocsátásnál arról beszélt a lelkipásztor, hogy mi a misszionárius legnagyobb ellensége: önmaga. A hatalmas templom zsúfolásig megtelt és közel 3 órán keresztül mindenki ottmaradt, éjfélre járt, mikör az ünnepi istentisztelet végétért. A második napon, hagyományosan, mindig konferenciai előadások, hangzanak el. Az ünnepségek méltóképen fejeződtek be. A központi színházban van mindig a záró-, ünnepély a nagy nyilvánosság részére. Ez is évtizedes hagyomány, azért nem is hirdetik nagyon, de már órákkal előbb minden hely foglalt. Harsona zenekar korátokat fúj. Majd éneklésbe kezd a hatalmas tömeg. D. Schumann püspök megnyitója után, melyben mindenkinek szívére helyezte, hogy egy nép sem tarthatja meg magának az evangé- liomot és annak áldását, felkérte D. Ihmels igazgatót, ki röviden arra felelt: kell-e még mindig misszió? Azután Kühler missziói felügyelő számolt be az afrikai útján nyert tapasztalatairól. Átadta a fekete testvérek üdvözletét és azokat a bálványokat, melyeket akkor adtak a misszionáriusoknak, midőn elfogadták a keresztyénséget. Beszélt arról, hogy új és nagy gyülekezetek dicsérik Afrikában az Urat, ahol azonban a sötétség is még elő-előveszi a lelkeket. Végül átadta egy gyülekezetgondozónak az üdvözletét, mely szórul-szóra így hangzik: „Mondd meg az atyáknak (t. i. Lipcsében), hogy ne felejtsék el, hogy itt hatalmas sűrű őserdő van, hol Isten igéje mégcsak gyengén világít. Ahol keresztyének élnek, ott a ragadozó állat is felébred az ördög. Mi olyanok vagyunk, mint a katonák, kiknek áltan1938, július 24. Hova jár a Harangszó 10,000 példánya?!
