Harangszó, 1938

1938-07-17 / 29. szám

232,

HARANCSZÓ

1938. július 17.

gőt adott. Szerény fizetésű állami építőmester, mégis nagy adománnyal támogat. Könnyes szemmel nyújtja át: „Én is szeretném a hit harcát a magyar ifjúsággal együtt harcolni.“

Harci riadó.

A felébredtek éneke, mint harci riadó szólalt meg a fiatalság ajkán. Több, mint 100 fiatal fiú és leány 15, 20 km. körzetből jött össze többszáz felnőttel együtt az alkalmilag rendezett összejövetelre. Mint villanyáram futott végig a hír: ma este Aholansaariban seurat van. Sok volt közöttük, aki már járt népfőiskolán, de még több olyan volt, akinek minden vágya, hogy odakerülhessen és újból csodák helye lett Paavo Ruotsalai- nen lakóhelye. Az összegyűlt offertórium tanúja annak, hogy a finn parasztifjúság együtt akar harcolni a bűn és a Sátán ellen. Azt a harci riadót nem felejti el a magyar szív.

Csodálatos offertóriumok.

Eldugott falukat látogattunk meg. Lakosai szegény erdei munkások és kisgazdák. Minden összejövetel alkalmával a falu 150, 200 főnyi lakossága is összegyűlt, hiszen alig 2 évenként egyszer látják papjukat maguk között. A magyar népfőiskoláról azonban tudnak, mert az újság és a közös rádió elviszi a híreket. Két ilyen kis falut látogattunk meg, az offertóriumok közel jártak a 30 pengőhöz. Csodálatos offertóriumok, fillérekből és 10 fillérekből. Pengőst, 5 és 10 pengőst csak ritkán lát ez a szegény nép. Terményeit fillérekért adja el. A fillérekből összerakott pengőket adják oda a népfőiskolára. Hány szegény asz- szony fillérje volt közöttük? Isten sze- retete a megmondhatója.

Csodálatos látvány.

A csodálatos offertóriumok mellett még egy látványról is meg kell emléAz elvesztett haza.

Regény. Irta: Hamvas József. 4

— Ezután a vereség után csak megbújik a török! Megmutattuk neki, hogy Európa nem ereszti tovább. Európa öntudatra ébredt, hogyha akarja, meg tud szabadulni a töröktől. Ezzel a győzelemmel új történelem kezdődik. Egy nagy diadalmenet, amely talán a Márvány tenger partján ér véget.

— Hát majd meglátjuk.

Harmadnap már hirejárt, hogy bécsi

követek futkároznak a török táborba.

Hohenlohe kérdőre vonta Montecuc- colit, hogy mi történik itt a vezérek tudta nélkül.

A kérdezett vállat vont:

— Mi elvégeztük a magunk dolgát a csatatéren. Most ők végezzék a magukét az asztal mellett.

Coligny Zrínyihez fordult:

— Bán uram, ez a magyarok ügye is. Hogyan intézitek ti itt az ilyen dolgot?

— Nálunk csak az országgyűlésnek van joga a békekötés elfogadására. De most kifordult a sarkából minden. A magyar törvényt, magyar alkotmányt Bécsben jobban gyűlölik, mint a törököt.

— És ti ezt tűritek?

— Szinte egy százada folyik már ez a fojtogatás. Kezd belebénulni a magyar.

— Kár a magyarért. Ahogy megiskeznünk. A kuopiói felébredtek gyűlésén vagyunk. Az utolsó nap reggeliösszejövetelén, minden előkészítés nélkül kihirdetik az offertóriumot a magyar népfőiskolára. Mintegy titkos gombnyomásra ugrott fel közel 100 egyetemi hallgató és lelkész, hogy a közel 3 holdas területen 12.000 ember között gyűjtsön. Csodálatos 5 perc. Az ének zúg és harsog. Az egyetemisták és lelkészek csoportja már ott van az emelvény körül. 850 pengő az offertórium A végén az egyik fiatal lelkész megszorítja a kezem: „Vidd el ez üzenetet a magyar ifjúságnak, hogy a finn egyetemi hallgatók és lelkészek mindig készek dolgozni azért, hogy a magyar ifjúság megtanulja az első parancsolatot, megtanulja azt, amit a finn paraszt is megtanult, hogy hivatása van, arca verejtékével keresni a kenyeret.“

Több mint 30.000 márka, 3000 P.

az az összeg, melyet a finnek eddig gyűjtöttek. Majdnem annyi, amennyi egy népfőiskolái háznak a felépítésére kell. így megépülhet a finnek álma: az egyik ház, melynek neve Finnorszlág. Finn szeretet építi ezt. Kedves olvasó, nem gondolkodtál-e azon. hogy nagyobb ez a szeretet mint a Tied? A finn tes- vér előbb szeretett minket. Ök előbb gyűjtöttek a mi .iskolánkra. Mi csak akkor, mikor szeretetiikről hallottunk. Ha meeszégvenít és felemel Isten szeretete, mellyel bennünket, bűnösöket előbb szeretett. nem nvitja meg a te szívedet a finn szeretet? Hordozd szívedben és imádkozz az első magyar népfőiskoláért.

Árvaház. A Fébé diakonisszaház Rákoskeresztúron családi házat örökölt szép telekkel, patak partján. A vezetőség úgy határozott, hogy ezt a tulajdonát árvaház céljaira használja fel.

mertem, tisztelem és szeretem. Minden esetre különb fajta, mint azok, akik kormányozzák.

— Köszönöm herceg! — felelt megin- dultan Zrínyi.

Napról-napra nyugtalanítóbb hírek terjedtek a táborban. Végre tizednapra megjött a megdöbbentő valóság Vas- várott megkötötték a békét.

Erdélyből mind Lipót, mind a török kivonja hadait. Apaffyt Lipót elismeri fejedelemnek. A török mindazt, amit Erdélyből elhódított, megtarthatja. Uj- zerinvár lerombolva marad. A török megtartja Érsekújvárt. Lipót négy hónap alatt fényes követséget küld Konstan- tináoolyba kétszázezer arannyal.

Ez volt a megalázó békekötés egy győzelmes csata után.

— Ezért a gyalázatért megbünteti a bécsi udvart a történelem! — mondta keserűen La Feuilde.

III.

A megbénult nemzet.

Mint valami földalatti vihar mennydörgése morajlott végig Magyarországon az elkeseredés a vasvári béke miatt.

Azok, akik csüggedés nélkül keresték a megegyezést a magyar nemzet és Bécs között, most az elégedetlenek táborába sodródtak: Zrínyi Miklós és

öccse Péter, Wesselényi Ferenc nádor, Lippay érsekprimás, Nádasdy Ferenc országbíró.

OLVASSUK A BIBLIÁT

A bibliaolvasás nehézségei.

Július 17. Máté 13, 19. Én bennem a figyelmetlenség. Olvassuk az igét és nem értjük, mert csak a szemünkkel olvassuk. Milyen sokszor megy veszendőbe az ige, mert nem figyelünk oda. Ezt a figyelmetlnséget a gonosz idézi elő. Kikapja szívünkből a magot. A gonosz p legfigyelmesebb hallgatója és olvasója Isten igéjének. Résen van, hogy épen azokat a gondolatokat terelje el tőlünk, melyek Isten legszemélyesebb üzenetei és sorsdöntők lennének számunkra. Ezt azért tudja megtenni, mert az ige olvasásánál nem tartjuk eléggé szem blőtt az ige méltóságát. Nem úgy olvassük, mintha a királyok királyának parancskiadását várnánk.

Július 18. Cselekedetek 17, 11. A szivünk nem hajlandó a „teljes készségre." Mennyit tiltakozik a mi szívünk Isten rendelései ellen. Amelyek kedvesek nekünk, azok előtt kitárul, de amelyek áldozatokat kívánnak tőlünk, azok ellen zúgolódik. Isten igéje nem mindig édes méz és üdítő ital, hanem sokszor sziklazúzó pöröly és kétélű kard, ami ellen ó emberünk tiltakozik. Pedig soha nem fog nekünk mondani Isten igéje semmit, ha nem vagyunk készek előre, hogy bármit mond is, engedelmeskedni fogunk neki. „Teljes készséggel,“ a kis Sámuel lelkületével kell kezünkbe vennünk a bibliát. Nem szabad titkos kamrát fenntartani szívünkben, hova nem engedjük Istent belépni.

Július 19. Cselekedetek 17, 11. „..naponként tudakozva az írásokat." Aki komoly bibliaolvasó, az tudja, mennyi nehézsége van ennek a mi ó emberünkben. Mennyivel inkább hajlandók vaA kisebb nemességet és a népet a német katonaság örökös kihágása keserítette el.

Úgy fel viharzott az elkeseredés, hogy Bécsben is megdöbbentek tőle.

Megkísértették, hogy talán az udvar tekintélyével tudnak a helyzeten enyhíteni. Egymás után hívták fel a magyar urakat, hogy ismerjék el a vasvári békét.

De akárkit szólítottak fel, azt felelte:

— Erre egyedül az országgyűlésnek van joga.

Az elkeseredés egysége megvolt a magyar szívekben, de a cselekvés ereje hiányzott. Az az erő, mely a hitért és szabadságért Bocskay, Bethlen és Rákóczi zászlaját diadalra vitte. Az az erő meg volt törve. A lelkek szárnyait meg- nyirták. A sas nem tudott felrepülni, mert szárnyait megtépték.

A nemzet lelkében elsorvasztották a vallásüldözések azt a hitet, hogy a lelki szabadságnak győzni kell az elnyomással szemben. Templomok, gyülekezetek pusztulása, lelkészek elhurcolása, földesurak kegyetlenkedései, német katonák rablása,, fosztogatása,' magyar földre küldött idegen vezérek törvénytelenségei a gonosz igazságtalanság terjedését mutatták mindenfelé és sehol egy reménysugár.

Hogyan tudjon még jobb jövőben hinni a nemzet, ha testben, lélekben meggyötörve nem lát senkit, aki meg