Harangszó, 1938

1938-07-17 / 29. szám

1938. július 17.

H A R A N G S Z ó

233

I

f:

i

gyünk arra, hogy egyszer-egyszer nekiessünk, mint az éhes ember, fejezeteket olvasunk belőle, — aztán eltelünk vele, nem kívánkozunk utána. Milyen hamar találunk mentséget arra, hogy félretegyük. Mennyire elébehelyezünk minden más dolgunkat. Este azt mondjuk: fáradtak vagyunk, úgyse fog az eszünk, — és nyúlunk az újság vagy a regény után. Melyikünkről mondhatja el Isten Lelke, mint a béreabeliekről, hogy nincs egyetlen nap se, mikor nem olvassa az igét?

Július 20. Máté 13, 20—21. Az emberekben. Aki a bibliát olvassa, azt elkezdik csúfolni, gúnyolni. Sokszor mellőzést kell elszenvednie miatta. Ez a „nyomorgatás“ és „üldözés“ sok embert tart vissza az igeolvasástól. De ennek is mélyebb oka van: a gyökértelenség. Kifelé való keresztyénségükre fektetik a fősúlyt s a lefelé való növekedést elhanyagolják. Pedig előbb a gyökérnek kell lefelé növekedni, azután nőhet a szár fölfelé. Aki kiépítette Krisztushoz való viszonyát, arra jöhet nyomorgattatás és üldözés, nem fogja visszatartani a bibliaolvasástól.

Július 21. Máté 13, 22. A világ gond- ■ jaiban. A gondra azt szoktuk mondani, R hogy az szeretet, felelősségérzés. Tehát I csak az élhet gond nélkül, aki senkit B nem szeret és senki iránt felelősséget I nem érez. De akárhogy szépítjük is, a S gond Isten igéjének ellensége. Jézus lerántja róla a leplet: a világ szerelme húzódik meg mögötte. Nem azért vagyok tele gonddai, mert szeretek valakit, hanem mert megfogott a világ csalárdsága. Nem azért van gondom, mert nincs kenyerem, hanem mert többet akarok Aki a világot szereti, nem

■ maradhat meg abban az Úr szeretete Az nem tud engedelmeskedni Istennek. A világ szerelme szorongatja és nem

meri rátenni életét arra, amit Isten mond neki.

Július 22. Cselekedetek 17, 11; 8, 31—35. Magában a bibliában. A bibliát nem lehet egyszer s mindenkorra elintézni. Tudakoznunk kell az írásokat. Kitartóan újra meg újra olvasni. Sokszor a legegyszerűbb helyek is nehézséget okoznak, hát még amikor a kezdő bib- laolvasó szembetalálja magát a kereszttel, mint Kandaké komornyikja. A kereszt mindig érthetetlen az ó ember számára, aki úgy látja, hogy az ellenkezik listen szeretetével, igazságosságával és bölcseségével. Ne ijedjünk meg ezektől a kérdőjelektől, ne szégyeljük őket. Ha van bennünk elég alázatosság, Isten megvilágosít minket akkor és úgy, ahogy Ő jónak látja.

Július 23. Máté 13, 18. A nehézségek nem arra valók, hogy megijediünk tőlük, hanem arra. hogy legyőzzük őket. Jézus a magvető példázatát evvel, kezdi magyarázni: „Ti hallgassátok meg...“ Kicsodák az a „ti“? Jézus tanítványai. Nem a kívülállóknak mondja, nem azoknak, akik elengedték beszédeit a fülük mellett. Ez a „ti“ megszégyenít bennünket, hogy mi bennünk is, kik tanítványainak valljuk magunkat, annyi nehézsége van az igeolvasásnak. De biztatás is, hogy épen azért, mert tanítványai vagyunk, nem ijedhetünk meg a nehézségektől, mert Ö általa minden nehézségünk megoldódik, — a bibliaolvasás nehézsége is. F. B.

„Béthel“ diakonisszaállomás Kőszeg.

Felvesz egész éven át üdülést, gyógyulást keresőket. Lábbadozó betegeket is. Alpesi kiima, diéta, ápolás. Tájékoztatót küld. Cím: Béthel diakonisszaállomás

Kőszeg. Vas megye. 18—26

KARCOLATOK

Pdr oldalas bibliáit.

Isten igéjének minden szerelmese örül annak, hogy a biblia nemcsak pár oldalas, hiszen aki egyszer megkóstolta a lélek kenyerét, megtapasztalta áldását, az nem tud betelni vele. Mégis jó, hogy vannak pár oldalas bibliák is, amelyek alkalmasak arra, hogy a rohanó embert megállítsák az útján s gondolkodásra kényszerítsék. Két ilyen pár oldalas bibliáról tudok.

Az egyik csak három oldalas. Első oldala fekete, a második piros, a harmadik fehér. Szöveg nélkül is prédikálnak a színek benne; az ember bűnéről, mely fekete, mint az éj, a Krisztus véréről, mely kiontatott az ember fekete bűnéért, hogy fehérre mossa az emberi lelket, miként a hó.

A másik négy oldalas. Az első oldalon nagy betűkkel ott van ez a kérdés: ,,Mit cselekedjem, hogy az örök életet elnyerjem?" A másik oldalon ott van a felelet reá: ,,Higyj az Úr Jézus Krisztusban s üdvözülsz mind te, mind a te házad népe." A harmadik oldalon ismét egy kérdés mered az olvasó elé: ,,Mit cselekedjem, hogy az örök kárhozatba jussak?" A negyedik oldal pedig üres. Tiszta fehérsége.

ban és a te szavaiddal győzzem meg Bécsben az ellenvéleményt.

Zrínyi mosolyogva veregette meg a lelkes fiatal magyar vitéz vállát, aztán Sóváryhoz fordult:

— A felvidéki uraknak azt üzenem, hogy vizsgálják meg a kardjukat, köny- nyen jár-e ki a hüvelyéből, de azért ne húzzák ki a kardot addig, amíg nem biztosak abban, hogy ötvenezer magyar ugyanazt teszi. Ellenségeinket fegyverzi fel minden rosszul előkészített megmozdulás. Ne társalogjanak sokat, mert a magyar nem tud titkot tartani.

— Meg kell érteniök ezt az üzenetet.

— Mondd meg nekik, hogy a vasvári béke tövisét szívemben hordozom. Elpusztított váraimra keserűséggel gondolok. De bízom abban, hogy leütjük a kezét annak, aki bántja a magyart!

Úgy állt ottan férfi-erejének teljességében, mint a századok viharát keményen kiállott magyar vitézség megtestesülése.

A két fiatal magyar ezt a pillanatot sohase felejthette el.

Másnap elindult mind a kettő. Gyö- mörey Bécsbe, Sóváry Sárosba.

Nemsokára rá utánuk futott a fekete híradás:

Zrínyi Miklóst november 18.-án, Kur- sáncon, vadászat közben egy vadkan megölte.

Nyomába szállt a gonosz gyanúsítás: (Folytatjuk.)

tudná mozdítani az egész népet? Az a nemzet, mely egységes, szabad lélekkel érezte erejét és öntudatát, nincs többé

Zrínyi Miklós volt talán az egyetlen, aki meg nem bénultan hirdette nemzetének, merre kell mennie.

Ő is látta, hogy zivatar elé megy a magyar, de bízott abban, hogy a veszedelem eggyé tudja forrasztani az idegen lélek által megmérgezett és szétválasztott magyarokat.

Gyömörey és Sóváry bucsuzóban voltak nála.

Gyömöreyt Zrínyi indította Bécsbe, Sóváry pedig hazakészült Sárosba, hogy családi ügyei után nézzen és Zrínyi megbízásából beszéljen Vittnyédyvel, korának leghíresebb ügyvédjével, — Zrínyi és Nádasdy családok bizalmas emberével.

Zrínyi Gyömöreyhez fordult.

— Bécset lismered. Főhatalmassága a fiatal császár, akit papnak neveltek és már a püspökség is biztosítva volt számára, nem rossz lelkű ember, de gyenge ahhoz, hogy a vakmerő tolakodókat le tudja rázni magáról. Mindenféle ország gyiilevész népe körötte hizeleg és lesi a kpncot. Minden vádat elhisz, ha azt mondják, hogy valaki az ő kedves eszméit fenyegeti. Lehazudnak előtte minden bajt és tapasztalatlan lelkét rábírják, hogy hatalmat adjon olyanok kezébe, akik a hatalmat zsarolásra használják fel.

— Mi lesz a feladatom Bécsben? — kérdezte Gyömörey.

— Köszöntőd nevemben a magyar urakat, akik ott vannak és megmondod, hogy amiben közösen megállapodnak, az alól én se vonom ki magamat.

— Azt mondják, a törökkel akarnak szövetséget kötni Lipót ellen.

— Ameddig lehet, ettől tartsd vissza őket.

— De ha nincs más mentség.

— Első királyunk azzal mentette meg a magyart, hogy nyugathoz kapcsolta. Ezt a kapcsot nekünk se szabad elszakítani. Mert nyugaton van az emberiség törzse, keletről mindig csak folyondárok kapaszkodtak feléje. Ezek a folyondárok mindig lehervadtak. így jár a török is. Nekünk nem szabad sorsunkat a folyondárokhoz kötni.

— De ha megtörjük Lipót hatalmát és elsorvad a török, mi itt állunk szabadon.

— Csakhogy a török ereje arra feltámad, ha Lipót ereje megrokkan.

— Esküjét azonban hívebben betartja, mint a bécsi udvar.

— Igazad van. Azonban, barátom, ha neked nem meggyőződésed, amit üzenek, akkor ne menj.

— Testtel, lélekkel a tied vagyok, nemes bán! — lobogott Gyömörey. — Ellenvetéseim csak arra valók voltak, hogy jobban megerősödjem szolgálatodI