Harangszó, 1938
1938-07-17 / 29. szám
1938. július 17. HARANGSZÓ 231. Pál nagyon lekicsinyelte az úgynevezett istenes embereket. Történt egyszer, hogy egy ilyen vallásos keresztyén felkereste, hogy keresztyén dolgokról beszélgessen Pállal. Ez az ember annyira vallásos volt, hogy minden munkát megvetett és bűnösnek tartott. Pál éppen szántott, mikor felkereste. A szántást nem akarta abbahagyni és hogyha a kegyesnek kedve van beszélgetni, jöjjön szépen az eke mellett. Az ember pedig kénytelen-kelletlen ott csetlett-botlott az egyenetlen szántóföldön, míg meg nem unta és haza nem ment. Otthon aztán szépen ő is munkához látott. * A lelkigondozásnál Pál mindég egy olyan sebezhető pontot keresett az ember lelkén, melyen keresztül aztán a fájdalom szépen kifolyhatott. Ez a sebezhető pont természetesen mindég másutt volt, mint ahol a beteg lelkű ember gondolta volna. Pál tanácsa pedig olyan volt, mint a szög, melyet bever az ember a lyukon, a kiálló végét pedig lecsapja, hogy soha többé ki ne jöjjön. * Pál igen sokszor szidta a papokat büszkeségük és elbizakodottságuk miatt. Különösen olyankor szólta meg őket, ha nem Isten igéjét hirdették. „Azt gondolod, hogy a hordón álltái, magadat prédikáltad“, mondta egyszer Malmbergnak. Másszor pedig ugyancsak Malm- berghez így szólt: „Kicsoda prédikált ma, az uraság vagy a pap?“ Ilyen kifogásaival nevelte a papokat, akik bizony ezért nagyon hálásak is voltak neki. Achrélius lelkész írja egyik levelében: „Egyik rossz hibám különösen a feleségemhez való viszonyban jelentkezett, ő szegényke remegő és vágyódó szívvel vándorolt és igazán harcolt, bár a törvény alatt. Én magamat mindég egy pár lépcsőfokkal feljebb képzeltem. És éppen ebben az időben elhidegültem Istentől.“ — Le a fejjel — volt Pál tanácsa ilyenkor azok számára, akik emelgetni kezdték fejüket. • Malmivaara Vilmos, mint a felébredtek lelki vezetője, igen jól ismerte a hívő ember lelki életét. Megtörtént sokszor, hogy egy vers eléneklése után megkérdezte: „Igazat beszéltek ti? Vájjon az imádság, mely ebben az énekben van, a szívből jött-e?“ Vagy megtörtént, hogy az ének végén megjegyezte: „Vagy ügy! így gondolkodtok ti? Ez jó!“ — Természetes, hogy ilyenkor nem történhetett meg, hogy az éneket csak az ének kedvéért énekelték, hanem valóban imádság volt az. * Malmivaara belső kényszerítő erőnek engedelmeskedett, mikor seuratba járt. Jellemző ez a feléredtekné), hogy a lélek vonzza őket a seuratba, vagy a közösség után, ahol a bűn ellen harcolnak. Malmivaara egyszer igen rossz időben is elment seuratba. Csodálkoztak is, mikor látták maguk között, meg is mondták néki, hogy ilyen rossz időben bizony nem is várták volna. „Hogyha nem lett volna seurat, nem jöttem volna el. Azonban seurat miatt nem mertem elmaradni“ — mondotta Malmivaara. KI A GAZDAG ? Nem gazdag az, akinek pénze Hever pelyvaként a zsebébe! Nem gazdag az, akinek földje Sok és még sokkal több a kincse! Nem gazdagság a selyem, bársony! Hírnév, dicsőségszárnyon játjón! Boldogítsa bárhogy éltedet, Gazdag az, ki megelégedett! Páter Jenő. A magyar népfőiskola útja Finnországban. Finn szeretet. Meredeken emelkedik a tó tükre fölé a templom dombja. Már messziről látni a fehér gránitból épített templomot. A domb lábánál a templommal ellentétben fekete sereg vár. Magyar szemnek nagy öröm, hogy a legnagyobb része közülök 18 éves fiú és leány. Az első magyar népfőiskola áll az érdeklődés középpontjában. Mindenkit érdekel. Mikor is épül, milyen is lesz, hányán fognak résztvenni? A finn paraszt-ember szívén hordozza magyar testvéreinek ügyét. Egy nap alatt háromízben gyűjtöttünk a népfőiskolára. Szokatlan volt és nekünk szinte kellemetlen, hogy ennyire terhére válunk vendéglátó gazdáinknak, az összegyűlt 130.— P azonban a szívük szereteté- ről beszél. Egy áhítatos hallgató. A lapinlahtii templomban történt, hogy a kóruson tolmácsolták a magyaroknak a népfőiskoláról és a magyar ifjúságról szóló előadást. Egy öreg bácsi hallgatta a beszédet, de mikor a fordítás okozta sugdolódzást hallotta, mérgesen fordult hátra az áhítatot zavarókra. Hiába magyarázták neki, hogy azok magyarok, .csak haragudott, hogy zavarják az ő érdeklődésében. Mi az oka ennek az érdeklődésnek? Talán ugyanaz a lélek, mely oka egy elmaradt vacsorának. Egy kereskedő feleségével történt meg ez. 11 gyermekük van. Az édesanya a közeli városkába ment, hogy a nála lévő 5 pengőből vacsorát vegyen nagyszámú családjának. Közben azonban betért az összejövetelre, ahol a magyar népfőiskoláról volt szó. Az egész pénzét otthagyta a gyűjtés alkalmával. Este csak kenyér és tej volt vacsorára. Az apa csodálkozó kérdésére az édesanya azt válaszolta, hogy néha az ilyen pénzeket jobbra lehet fordítani. Van-e ennél nagyobb testvéri szeretet? Egy szerény tíz pengős. Búcsúzunk a portanpääi népfőiskolából. A búcsúzás alkalmával egy építőmester a magyar népfőiskolára 10 penNéhány nagyobb kiadványunk.
