Harangszó, 1938
1938-07-17 / 29. szám
29. évfolyam. 1938. július 17. 29. szám. Alapította: KAPI BÉLA ítuo-mm. Lap tulajdonos: Dunántúli Luther-8zöv0tség. Megjelenik minden vasárnap. lngy«n malléklat tan** alatt kéthatanként a KIS HARANQ8ZÖ. 1935-ben beolvadt lap a Jöjjetek énhozzáni. Postacsekkszámla : 30.526. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS NÉPLAP. Erős vár a mi Istenünk, jó fegyverünk és pajzsunk. Ha ő velünk, ki ellenünk? Az Ür a mi oltalmunkl A Har&ng.ié ■rerkesztS-kiadóhivaUl» GYŐR 11., Petöfi tér 2. Előfizetési ára: negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér, egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10 °/o-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. A reszkető szív. Az én szivem reszket énbennem és a halál félelmei körülvettek engem. 55. zsoltár 5. A legnagyobb kínszenvedés a szív gyötrelme. Ha a testet éri valami szenvedés, az még csak elviselhető. Sőt ezalatt a szív esetleg még örvendezni is tud, megvetvén minden külső szenvedést. Mert mikor csak a test szenved, az jó megosztás és csak félszenvedés, melyben a szív öröme még ép maradhat. De mikor minden csak a szívre nehezedik, ember legyen, aki azt elhordozza. Különleges kegyelem és erő kell hozzá. Dehát miért is enged Isten ilyen szenvedést az Ö szeretteire? Először, hogy megóvja őket az elbizakodástól. Nehogy a nagy szentek, kik különleges kegyelmi ajándékokat nyertek Istentől, magukban bizakodva, éppen ezen bukjanak el. Ezért hát Isten keserűvel elegyíti az áldást, hogy ne mindig csak a Lélek erejét érezzék, hanem olykor hadd inogjon meg a hitük s hadd reszkessen egy kicsit a szívük. Hogy lássák, milyen gyengék önmagukban, hogy semmire se volnának képesek, ha Isten tiszta kegyelme meg nem tartaná őket. Aztán azért is bocsát Isten az övéire szenvedést, hogy példaképül használhassa őket. Az elbizakodot- taknak rettentésül, a kétségbeesetteknek vigasztalásul. Végül pedig rá akarja szorítani az ő szentjeit a legfőbb vigasztalás keresésére. Hogy megtalálják krisztust s nála maradjanak. Dr. Luther Márton. Látván jobbulásomat, Nem bízom el magamat, A jót te míveled; Te adsz erőt Istenem, Én akármint törekszem, Nem szerzek véle érdemet. Szorongatott egyház. Aki figyelmes szemmel nézi a ma pergő eseményeket, elszorul a szíve és kicsordul belőle a kiáltás: mi lesz az egyházból? Oroszországban üszkös templomok romjai és agyonlőtt lelkészek tetemei kiáltanak az égre. Hatalmas szervezet dolgozik Krisztus orosz egyháza ellen nyíltan, erőszakkal, börtönnel, ha kell bitóval. Husvét ünneplésének megakadályozására az orosz istentelenek központi tanácsának kétszázezer ember állott rendelkezésére és csak ennek az évnek még hátralevő felében tízezer vallásellenes izgatót akarnak kiképezni. Németországban is szorongatják az egyházat. Lelkészeket politikai ürüggyel börtönbe, ha még kevesebb jogalapjuk van, koncentrációs táborokba küldenek. Az egyház kezéből mindent kivesznek, ami a templomon kívül esik: iskolákat, szegénygondozó és betegápoló munkát, sőt néha a templomot is lerombolják, mert nem látnak mást benne, mint közlekedési akadályt. A külső nyomásnál is keserítőbb a szellemi harc. Az egyház igaz tagjait politikailag megbízhatatlanoknak és hazaárulóknak tüntetik fel, hogy honfitársaik előtt lehetetlenekké tegyék. Magukhoz ragadják az ifjúság lelki irányítását és a német vér és faj pogányságára tanítják őket: nincs szükségük Krisztus vérének bűntörlő erejére, mert a német emberek vérükben hordozzák a legszebb emberi erényeket és az erkölcsi tökéletességet. És nálunk? Egyházi lapjaink re- verzálisveszteségünk miatt hallatják vészkiáltásukat. A reverzáliso- kon keresztül lemérhetőleg folyik el egyházunk vére, de számítsuk még hozzá a megkeresztelt kételkedőket, templomkerülőket, közönbö- söket, a konfirmációi „fogadalmat“ napról-napra megszegő egyháztagokat is. És ki ne látná az erőtlen és hűtlen lelkipásztorokat, akik egyházépítésre rendeltettünk és mégis mennyit rombolunk?! Jaj, mi lesz az egyházból? Mit szól erre a féltő kiáltásunkra Isten? Igéje a Jelenések könyvében sokat beszél egyháza szoron- gattatásáról. De ez nem rettentésül, hanem Luther szerint „vigasztalásul szolgál nékünk, hogy tudjuk, hogy a keresztyénséget sem hatalom, sem hazugság, sem böl- cseség, sem szentség, sem szenvedés, sem nyomorúság nem fojthatja el, hanem végül is övé lesz a győzelem.“ Jaj, mi lesz az egyházból? Erre a féltő kiáltásunkra Isten azt feleli: ne féltsd az egyházat! Sem parancsuralom, sem nevelés, sem erőszak, sem hitehagyás nem rendíthetik meg. Inkább magunkat féltsük! Az egyházat Krisztus megőrzi. Csak az a nagy kérdés: amikor a mi Urunk eljő ítélni élőket és holtakat, nem fog-e bennünket,
