Harangszó, 1938
1938-07-17 / 29. szám
230. HARANGSZÓ 1933. július 17. vagy népünket, mint holt tagokat, levágni egyháza testéről? Krisztus szent seregének nem árthat semmi. Érte ne siránkozzunk! De annál inkább égessen bennünket: Oda tartozunk-e mi ehhez a sereghez, mely vészben és viharban rendületlenül áll, mert nála és vele van az ő Ura?! Veöreös Imre. A Harangszó műhelye. 4. Mi készül a műhelyben? Ma már minden ember olvas. És pedig mindig többet. Hála Istennek, elmúlt már az az idő, amikor a falusi embernek egyetlen évi szellemi tápláléka a téli kalendáriumolvasás volt. Ma már a népünk is olvas újságja mellett könyvet is. Ezt szolgálja a Harangszó is, mikor a műhelyében az újságok mellett egymásután nyomtatja a könyveket is. A ma meglévő egyházi könyvkiadóvállalatok között eddig a Harangszó könyvtára jelentetett meg legtöbb könyvet. A Harangszó- könyvtárát a változatosság jellemzi. A tisztára egyházi vonatkozású könyveink mellett a történelem, családi élet, egészségtan és szépirodalom köréből is szép számmal jelentek meg könyveink. De minden kiadványunknál az a szempont vezet, hogy elsősorban falusi népünket lássuk el jó könyvekkel. Ezért törekszünk olcsóságra. „Nem üzlet ez, hanem szolgálat.“ Kiadványaink megjelentetésénél nem az a fontos, hogy keressünk rajta, hanem, hogy szolgáljunk vele. Ezért aztán kiadványaink el is fogynak. Egyik-másik több kiadásban is. A Gyógyíts meg engem Uram! című imádságos könyvünk például immár a 9. kiadásban, 18.000 példányban fogy. Nem hisszük, hogy magyar evangélikus könyv az utolsó száz évben ennyi példányban elfogyott volna. Kiadott könyveink külső alakjára is gondunk van. Mert bár a tartalom az első, de a külső köntös sem mellékes. Mai két képünk a Harangszó műhelyében megjelent néhány mű gyűjteményes összeállítása. Ezek a cimlapok mindenkit meggyőzhetnek a felől, hogy a Harangszó nyomdája külső csinosság szempontjából is ki tudja elégíteni a legkényesebb igényeket is. Nyomdánkban természetesen nemcsak újság és könyv készül. Hanem mindenféle nyomtatvány. Az volna az örömünk, ha nemcsak minden egyházi természetű hivatalos nyomtatvány készülhetne a Harangszó nyomdájában, hanem egyes olvasóinknak is minél szélesebb körben állhatnánk rendelkezésére olcsó árainkkal. Máris sokan felkereste«: bennünket. Nógrádtól Somogyig számtalan névjegyet, ifjúsági egyesületi ünnepély-meghívót nyomtattunk már. Ezúttal is felkínáljuk szolgálatainkat. Ami nyomdai munka, az a Harangszó nyomdájában mind olcsón megrendelhető. Ez a nyomda minden olvasóé. Vegyük hát igénybe! Támogassuk!! Kapernaum, lelkészüdülő a Balaton partján, Gyenesdiáson, Keszthely és Hévíz közelében felvesz üdülésre lelkészeket és nem lelkészeket is, kik csend után vágyódnak. Az üdülő diakonissza vezetése alatt áll, hatalmas kertben, a Balatonhoz közel. Kényelmes szobák, vízvezeték a házban. Érdeklődni lehet Menyhár István keszthelyi lelkésznél. Apróságok a felébredtek köréből. Irta: Sztehlo Gábor. Ruotsalainen Pál tanácsai közül egy- párat közlünk. — Amig a hüvelykujjad mozog, mindég az Urra nézz. Mikor pedig egy fiatalember a nyomorúságairól panaszkodott, azt mondta: Tarts ki csak fiam ezek alatt a nyomorúságok alatt, ezek alatt születik meg az új ember. Valakinek, aki a lelke üdvössége után érdeklődött, azt válaszolta: A lelkem üdvössége nem okoz gondot, az azonban gondot okoz, hogy naponként barátságban maradjak a Bíróval. Isten dicsőítéséről és hálaadásról a következőket möndotta: Minden kegyelemért adj dicsőséget a királyok Királyának, de talán magad sem tudod, hogy hogyan történik ez a dicsőségadás. Egyszerű ez, bűneid szennyével naponként odamész a Krisztushoz és naponként elfogadod a bűnbocsánatot. * Ruotsalainen Pál mondása: Nem az én szentségem miatt kegyelmezett meg az Ür nékem, hanem bűnöm szennyessége miatt. * Egy beszélgetésben Malkamäki János ezt mondotta Pálról: Pál senkit fel nem ébresztett, ő csak vezette az embereket. Vezetéshez igen érdekes fogásokat alkalmazott. Ezek a fogások sokszor nem állottak másból, mint egy-egy odavetett szóból, vagy mondatból. Ehhez azonban tudnunk kell, hogy Pál rendkívül nagy emberismerő volt. — Egy alkalommal felkereste őt egy ember, aki józansági fogadalmat tett, mégpedig úgy, hogyha mégegyszer iszik, akkor vigye el az ördög. A fogadalmat nem tudta megtartani. Borzasztó kétségek gyötörték, hogy most már valóban elviszi őt az ördög. Végső kétségbeesésében elment Pálhoz. Pál nagyot nevetve eléje tett egy pohár italt: No igyál, ebben a látványban én is szeretnék részes lenni, hiszen ilyet nem mindennap lát az ember, hogy hogyan viszi el az ördög az embert. Az félve ivott, Pál meg közben folyton kérdezte: Na mész már? Indulsz már? Úgy látszik nem akar jönni? Végül is az ember megnyugodva hazatért, Néhány kisebb kiadványunk.
