Harangszó, 1938
1938-07-03 / 27. szám
216. HARANGSZÓ 1938, július 3. A rádió-felvevő-készülékben olykor zavarok állnak elő. Ilyenkor az össze- köttetés megszakad. Szakemberre van szükség, aki kijavítja a hibát. Az imádkozó keresztyén mennyekkel való összeköttetését is megzavarja olykor a bűn. Zavarólag hat a lelki életre a mértéktelen evés-ivás, amelytől megnehezedik a szív (Lukács 21, 34.) és elveszti imádkozásra való készségét. (I. Péter 4, 7.) A „szakértő,“ aki a bűn által megzavart lelki kapcsolatot Isten és ember között helyreállítja, az Isten Fia, az Ür Jézus Krisztus. Akiknek van rádiójuk, kapcsolják ki olykor egy-egy félórára. Amikor azután csend van a házban, feszítsék ki lelkűk antenna-húrjait és igazítsák be ama másik felülről jövő. hangok elfogadására! Még inkább igazítsák be lelkűket az imádkozásra azok, akiknek nincsen rádiójuk. Egészen bizonyos, hogy az Üdvözítő Krisztussal és általa a mennyeiekkel való lelki összeköttetés és imád- ságos beszélgetés nagy „szórakozást“ és teljes „kárpótlást“ fog nyújtani lelkűknek, mert napról napra erősebb lesz hitbeli bizonyosságuk. Nem láthat bár e földi szem, Jézus tiéd vagyok. Bár arcod rejtve van nekem, Mégis felém ragyog. * Kimondani, mi vagy nekem, Óh nincsen arra szó, Most hitből áll csak életem, S mégis mindez való. Harmati Béla. ;:t: * íoí^í í:í s í;í: « :: Dr. Christananda hindu misszionárius augusztus 22.-én újra hazánkba jön és körülbelül egy hónapig tartózkodik itt, hogy néhány helyet még meglátogasson. mit csinált magára hagyatva Zrínyi bán? Félelme a töröknek és egész Európa kcresztyénségének ünnepelt hőse. Magasztaló írások és képek jelennek meg róla messze nyugaton. — Zrínyi portyázó kapitány, de nem hadvezér. — Nagy szerencsétlenség a bécsi udvarra, hogy ott is így gondolkodnak. De engem nem azért küldött ide, hogy vitatkozzam. Látom, hogy nem kapunk segítséget a török sereg üldözésére. — Semmi értelme olyan hadat megtámadni, amely úgy is visszavonul. Ez a magasabb hadi tudomány szerint képtelen ostobaság. — Akkor mehetek is ezzel az üzenettel. Gyömörey lóra kapott. Még egyszer vissza nézett a hegyen épült pozsonyi várra, aztán elvágtatott kelet felé. Zrínyi szomorú nyugalommal fogadta. — Megtettem, amit tennem kellett. Montecuccoli úgy felelt, ahogy a lelke sugallta. — Mit teszünk most? — kérdezte Gyömörey. — Kötelességünket, — felelte keményen Zrínyi. Másnap megindultak a török sereg üldözésére. Szétszórták a hátvédeket, benyomultak a seregbe, több mint ezer Apróságok a {elébredtek köréből. Irta: Sztehlo Gábor. A kis gyermek Ruotsalainen Pált anyja mindég nagyra tartotta és nagy embert akart belőle nevelni. A fiú éleselméje még csak jobban táplálta anyjának fantáziáját. Már 6 éves korában tudott olvasni. Könnyen elbizakodottá válhatott volna a fiú, ha anyai nagybátyja nem gondoskodott volna arról, hogy naponkint hallja a saját vakságáról, rosz- szaságáról és tökéletlenségéről szóló figyelmeztetéseket. Később éppen ez a nagybátyja volt, aki élete legnagyobb ajándékával lepte meg, egy egész bibliával. Nagy dolog volt akkoriban egy biblia, szegény ember számára hihetetlen áldozatokba került annak megvétele. Nagy lemondás és élő vágy kellett hozzá, hogy azt megszerezze. * 6 éves volt a kis Pál, mikor apja először vitte el a templomba. A nagy so- kadalomban azonban elaludt és csak arra ébredt fel, mikor a lelkész erős hangon Krisztus haláláról beszélt. Erre felkapja fejét a kis fiú és megriadva kérdezi apjától: Kit gyilkoltak meg? Erre a templomi jelenetre egész életében emlékezett. Ettől a ponttól számítja Pál Isten belenyúlását életébe. * 19 éves korában egy, a vidékükön kezdődő ébredési mozgalomba került. De azok a lelkek, akik abban a körben küzdöttek a világosságért, nem hogy megvigasztalták volna, hanem még jobban elidegenítették. Lelki beteg lett. Hő- bőrgős Pálnak nevezték el. Róla is el lehet azt mondani, hogy ha egy ember szent cselekedetek gyakorlásán keresztül fogoly magyart szabadítottak ki, akik könnyes lelkesedéssel köszönték Zrínyinek megmentésüket. Sóváry éjszakai portyázáson fiatal agát fogott el, aki kicsiny, de válogatott lovas csapatával véletlenül elszakadt a főseregtől. Elhozta a foglyot Zrínyi elé. Zrínyi meglátta rajta, hogy előkelő ember és így is üdvözölte. Az aga nyugodt előkelőséggel fogadta az üdvözlést. — Mi a szándékod velem, uram? — kérdezte közvetlen egyszerűséggel Zrínyit. — Ha váltságdíjat kívánsz, üzend meg Budára. — Gyönyörködöm fiatal bátorságodban, — nézte mosolyogva Zrínyi. — Látom, egy olyan nemzetségből sarjadtál, ahol a vitézi lelket beléd nevelték. — A nagyvezér öccse vagyok, Omár. — Hány éves? — Húsz. — Derék dolog, Holnap indulhatsz a a sereged után. — És a váitság. — Annyi keresztyén foglyot eresztetek vissza, amennyire bátyád téged becsül. — Ha nem tudtam volna, hogy Zrínyi vagy, most megismernélek. — Ma már késő van. Holnap, amijuthatna el az üdvösségre, akkor ő bizonyára elnyerte volna. Végül is hallott egy emberről, aki több száz kilométer távolságra lakott szülei lakóhelyétől. Szülei tudta nélkül elindult a hosszú útra. Mikor megérkezett Högmann kovácshoz, akiről annyit hallott és kiöntötte a szívét, a kovács csak egy tanácsot tudott néki mondani: Egy valami hiányzik neked és ezzel együtt minden más is — Krisztusnak belső ismerete. Később is ez volt Pál tanítása, minden Ínségben, lelkinyomorúságban sínylődő, bűnei alatt összetört ember számára. * Szektás mozgalmak éreztették hatásukat már abban az időben Pál szülőföldjén. A kováccsal való találkozása után Pál és e mozgalmak között szakadás állott be. E mozgalmakban megvolt Krisztus ismerete, dicsőítették és naponkint leborultak áldozati halálának nagysága előtt, a halleluja és az üdvözöltek sírása ki nem fogyott a körükből. De talán éppen ez volt a hiba. Életük Krisztus váltsághalálának örvendetes felismeréséből indult ki és nem a szent Isten büntgyűlölő haragjától való félelemből! Hogy mi gonoszok vagyunk Isten előtt, hogy nincs egy igaz sem Isten előtt, hogy elveszett és elkárhozott ember vagyok, számukra mind szép és jó gondolat, de már meghaladott álláspont. Isten ítéletét nem tudták már komolyan venni, sem hogy a kegyelmet elvesztheti az ember. Hadd álljon itt Pálnak egy rövid beszéde, melytől sokan számítják a tulajdonképeni egyházi ébredés kezdetét. „Ha gyorsan nem menekülünk az Úrhoz, Lustig tanítása a pokolra visz bennünket, azért kell nékünk nyomorult és elátkozott bűnösöknek naponként az Úrhoz menekülni, hogy az Ő kegyelme megbocsássa a mi vétkeinket és bűneinket, hogy új életet adjon és erőt az élet útján való járáshoz. Amikor pedig a meglyen korán akarsz, indulhatsz. Elkísértetlek, hogy portyázók ne zavarjanak. Az aga megköszönte és lefeküdt a számára kijelölt sátorban. Másnap korán reggel indult. Sóváry kísérte csapatával. Egymás mellett lovagoltak, beszélgettek. Akkor még Konstantinápolyban is tudtak magyarul. Keleti Európában a magyar világnyelv volt. A fiatal magyar és török vitéz a fiatalság őszinteségével tárta föl egymás előtt a lelkét. — Szép ország ez a tiétek, — mondta az aga. — Kár, hogy ilyen szerencsétlen. — Aztán gondolt egyet. — De minden becsületes ember szerencsétlen. — Mért? — Mert kevesen vannak és nyíltan cselekszenek. A gonoszok pedig lesből lőnek, azért nem éri őket baj. — Hát bizony van a magyarnak elég alattomos ellensége. — Nem is tudjátok, hogy mennyi. Aki a portán nőtt fel, vezető emberek között, min.t én, az tudja, hogy mennyire meg akarnak titeket ölni. — A török? — Ej, mi nem támadunk hátmögött ellenetek. — Hát? (Folytatjuk.)
