Harangszó, 1938
1938-07-03 / 27. szám
29. évfolyam. 1938. Július 3. Alapította: KAPI BÉLA itno-uuu. Lap tulajdonos: Dunántúli Luther-Bzövetség. Megjelenik minden vasárnap. Ingytn mallaklat tané* alatt kéthatanként a KIS HARANQSZÓ. 1935-ben beolvadt lap a Jöjjetek énhozzám. Postacsekkszámla : 30.526. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS NÉPLAP. Erős vár a mi Istenünk, jó fegyverünk és pajzsunk. Ha ő velünk, ki ellenünk? Az Ür a mi oltalmunkl * j l 1/ ______27. szám. A Harangszó szerkesztő-kiadóhivatala: GYŐR II., Petőfi-tér 2. Előfizetési ára: negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér, egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10 °/o-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. E világban — nem e világból. Dicséré az Ür a hamis sáfárt, hogy eszesen cselekedett, mert e világnak fiai eszesebbek a világosságnak fiainál a maguk nemében. Lukács 16, 8. íme „dicséré az Ur a hamis sáfárt.“ Ezt azonban nem szabad úgy magyarázni, mintha Krisztusnak tetszenék, ha becsapjuk embertársainkat. Csak a találékonyságát és előrelátását dicséri. Azt szeretné, hogy mi a jóban ugyanolyan nagy igyekezetei tanúsítsunk, mint amilyent e sáfár saját hasznára, ura kárára a rosszban mutatott. De bizony azt látjuk, hogy a világosság fiai, a keresztyének lomhák, gyámoltalanok, nemtörődők és restek az Isten dolgaiban. Igaza van Krisztusnak: a világ fiai a maguk nemében igyekvőbbek és eszesebbek az övéinél. Az a tapasztalat, hogy az ördög száz dolgot talál, míg a Krisztus egyet is alig. Mit tegyünk? Változtatni ezen nem tudunk, mert a világ nem hagy beszélni a fejével. Egyet tehetünk: prédikálással, büntetéssel, feddéssel, intéssel arra buzdítanunk minden tunya keresztyént, vegyen példát a világ fiainak ördögszolgáló igyekezetéről, hogy ugyanúgy forgolódjunk a jóban, mint az Ádám-fiak a rosszban. Kivált mivel megvan az az előnyünk, hogy a világosság fiai vagyunk. Dr. Luther Márton. Nem henyélni, munkásságra Hívott Isten e világra. Add, oh Uram, amíg élek, Legyek hasznos, munkás lélek. Áldj meg kedvvel, értelemmel, Hogy használjak életemmel; Vigyem véghez jól munkámat, Várván Tőled koronámat. A magyar mezőkön hullámzó gabonatáblák várják az aratókat. A földművelő munkájának a koronája az aratás. Virradattól késő napnyugtáig pengnek a kaszák, izmos karok vágják a rendeket, marokszedők szedik fel a zizegő kalászokat, felsorakoznak a tarlón a kévék, a keresztek. Forrón perzselnek a nap sugarai, verejtékcseppek hullanak a földre. Az aratás a földműves legnehezebb, legfárasztóbb munkaideje. Milyen drága a vérrel szerzett-védett magyar föld, melyet a munka verejtéke öntöz. Minden fáradalom ellenére is az év legszebb szaka az aratás, mert áldott az aratás ideje. Reménységek, várakozások, melyeket mezeinkhez fűzünk, benne teljesednek be. Isten megáldja a munkát s a fáradságot, hogy ne legyen az hiába. A mennyei Atya gondoskodik földi gyermekeiről, hogy ne hiányozzék a mindennapi kenyér asztalunkról. Isten gondoskodása, áldása nélkül a vetés nem érne aratássá. „Isten adja a növekedést“ — írja Pál apostol.Minden aratás egy- egy csoda. A föld évről-évre meghozza termését, mert Istennek gondviselő, fenntartó jósága állandó, nem fogyatkozik meg az ő hűsége. A föld a teremtő és fenntartó Isten alkotása, munkahelye. Nem drága ajándék-e Istentől az, ha valaki ezen a munkahelyen dolgoz- hatik? Isten értékessé tette a földművelő munkáját s megáldja fáradozását. Nagy a földművelő munkájának az értéke. Az egész nép általa jut a mindennapi kenyérhez, melyet Isten ad az embernek. Az a legszebb jutalma a munkának, ha mindenkinek javára van. Becsülje meg mindenki a földművelő munkáját. Amikor a kaszák suhogásából kicsendül a földműves fáradozása, legyen hallható az értékelésnek hangja is, mely megilleti az emberi társadalomnak e mindenki javára dolgozó rétegét. Az araivalIsszarpei^rónák f REFORMÁTUS FŐISKOLA J ff A' * y V 3 lm ... 1 a K S láttán a lélek nem maradhat néma. A hála, a magasztalás énekének kell keblünkből felfakadnia: „Áldiadén lelkem az Urat! Uram, én Istenem, nagy vagy Te igen ... Mindenek Tereád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben. Adsz nékik és ők takarnak, megnyitod kezedet, és megtelnek a Te jóvoltoddal ... Legyen az Úrnak dicsőség örökké!“ (104. Zsoltár.) Megáldja Isten a háladatost; nem engedi, hogy önzésben zsugorodjék össze szíve, kitárja lelkét a szeretet jótetteire s a megelégedés békességével ajándékozza meg. A magyar rónákon megkezdődik az aratás. Magyar kezek imára kacsolódnak, magyar szívekből felszáll a kérés: Isten, áldd meg aratásunkat! Életünk számára is elérkezik egyszer az aratás ideje. Hívő lelkek imádságát hallgasd meg, Uram: kegyelmedből tiszta búzaként a Te csűrödbe takaríttassunk annak érdeméért, aki a feltámadás és az élet! Balázs Béla. Aratás.
