Harangszó, 1938

1938-06-12 / 24. szám

HARANGSZÓ 193. 1938. június 12. egy ideig Wellandot iS Szolgálta. Toron­tóban van a lelkészi központ. Montreál- ban a gyülekezet szlovák híveket is szám­lál tagjai sorában, legújabban kibővült Cornwall filiával, ahova minden két hó­napban megy ki a lelkész, Szebik Ká­roly. Hívek örökké vándorolnak a meg­élhetés miatt. Amióta Kanadában is meg­szigorították a bevándorlási törvénye­ket, azóta itt is megakadt a magyarság számának növekedése és nem nagy ki­látás van reá, hogy megszervezett gyü­lekezeteink száma belátható időn belül növekednék. Az Egyesült Államokban teljes val­lásszabadság uralkodik. Az az elv érvé­nyesült itt, hogy szabad egyház szabad államban. Itt nincsenek ú. n. bevett és elismert vallásfelekzetek. Senki sem kényszerből, hanem mindenki saját elha­tározásából tagja valamelyik egyháznak. Az állam megtűr mindenféle felekezetet, de viszont nem támogat egyet sem. Az egyházi adókat nem állami, hanem egy­házi hatóságok hajtják be. így az egy­házakat a hívek önkéntes adakozása tartja fenn. Ez az állapot sok tekintet­ben jobb, mint az európai rendszer, de viszont sok hátránnyal is jár, mivel a jövedelmi forások soha sem bizonyosak. Befolyásolja a hívek jóléte és munkája. Mindezek dacára azt tapasztaljuk, hogy a legtöbb gyülekezet nemcsak a saját fenntartására szükséges anyagi eszkö­zöket tudja fenntartani, hanem sehol a világon nem adnak annyit közegyházi célokra, külmisszióra stb. Ez a megálla­pítás nem áll százszázalékosan a mi it­teni gyülekezeteinkre, amelyeknek tag­jai többnyire szegénysorsban élnek, egy­szerű munkásemberek. A föntebb fel­sorolt gyülekezeteink közül mindössze négy önfenntartó és pedig Cleveland, Detroit, New Brunswick és Bridgeport. A többiek mind gyámintézeti segéllyel képesek csak fenntartani magukat. Fize­tett tanítója egyetlen gyülekezetnek sincs, a tanítást maguk a lelkészek vég­zik a szombati iskolában és a nyári min­dennapos iskolában. Az orgonálást is sok esetben maga a lelkész, vagy felesé­ge végzi. Papjaink tehát nemcsak taní­tók, kántorok, hanem színdarabrende­zők, egyházi gyűjtők is. Fizetett egy­házfi is csak Detroitban és Cleveland- ban van, tehát igazán elmondhatjuk ma­gunkról, hogy maga harangoz a pap. — Az amerikai evangélikus egyház nem olyan egységes, mint a magyarhoni egyetemes egyház. Itt több egyházegye­tem van, amelyek legtöbb esetben kü­lönböző nemzeti eredetre vezethetők vissza. így pl. a Missoury Synod német, az Augustana svéd, Norvég, Synod, Dan Synod, Finn, Synod. Egyedül az United Lutheran Church of America nemzetkö­zi csupán, vagy többnyelvű. Földrajzilag olyan messzeesnek egymástól a magyar gyülekezetek, hogy az United Lutheran Church különböző kerületeibe vannak beosztva, jóllehet az összes magyar egy­házak ennek az United Lutheran Chur- chnek a tagjai. így szükségesnek mutat­kozott egy közös alap összekötőleg, amit a Luther Szövetség megalapításá­val értünk el. A Luther Szövetség 1931 - ben alakult meg a clevelandi egyház 25 éves jubileumával kapcsolatban. Azóta évenként gyűlést tart mindig más és más gyülekezetben. A clevelandi összejöve­telt követte a pittsburgi, majd a wind­sori. A Luther Szövetségnek négy alosz­tálya van: Törvényhozói, sajtó, egyleti és belmissziói bizottság. — 1914 tava­szán a magyarhoni egyetemes egyház és a bányai egyházkerület megbízásából Amerikában járt Raffay Sándor buda­pesti lelkész, mostani püspök, hogy mó­dozatokat találjon szervi kapcsolat meg­teremtésére az amerikai gyülekezetek és a magyarhoni egyház között. Raffay felkereste az akkor már létezett összes magyar és tót nyelvű gyülekezeteket. De a terv kivitelét megakadályozta az idő­közben kitört világháború. Azóta ez a kérdés elveszítette időszerűségét, ameny- nyiben a világháborúban leszegényedett magyarhoni egyház úgy sem tudná anyagiakkal segíteni Amerikában élő magyarországi származású gyülekeze­teinket. Ehelyett szerződéses viszonyba lépett a magyarhoni evangélikus egyház az United Lutheran Churchel, amelynek értelmében az anyagi támogatást az ame­rikai közegyház nyuitia, míg a lelkészi utánpótlás kérdését mindkét félre nézve a legkielégítőbb módon állapítják meg. — Egyházi életünkben jellemző az a körülmény, hogy megtartottunk bizo­nyos óhazai szokásokat, de felvettünk bizonyos amerikai szokásokat is. Minden gyülekezetünkben a munka természete szerint alakultak különböző testületek, mint női oltáregvletek, ifjúsági énekka­rok, vasárnapi iskolák, cserkészcsapatok, sőt itt-ott zenekarok is. A női oltár­egyesületek anyagi segítséget nyújtanak az egyháznak, azonkívül díszítik az egy­házat, templomot és mindenben arra tö­rekszenek, bogy az Isten háza magasz­tos hivatásának megfelelő méltó külső­ben mutatkozzék. Az ifjúsági körökben, mint elnevezésük is mutatja, az ifjúsági munka folyik. Ott neveljük egyházunk jö­vendő oszlopait. Az énekkarban a mű­vészi éneklésben gyakorolják magukat az énekkedvelő hívek. A vasárnapi isko­la az iskolaköteles gyermekeknek a nyilvános iskolákban nélkülözött vallás- oktatást nyújtja. Tudni kell ugvanis, hogy az amerikai nyilvános iskolákban tiltva van a vallásos oktatás és az egy­házak a saiát körükben adnak vallásos oktatást. Cserkészek az egyház neve alatt és védnöksége alatt az ifjakat rend, fegyelem megszokására és a társadalom hasznos polgáraivá nevelik. A zene­karok az egyháztagok kirándulásain és társasösszejövetelein a fizetett zené­szek helyett a jókedvet keltő muzsikát nyújtják. — Ami jövendőnket illeti, most átmeneti korszakban élünk, híveink zömét a legelső nemzedék teszi, de már erősen előtérbe lépnek az itt született és itt nevelkedett ifjak, vagyis a máso­dik nemzedék. Ezek az ifjak vannak hi­vatva arra, hogy szüleik helyett egyhá­zaik fenntartásának gondjait magukra vegyék. A bevándorlás megszűnte kö­vetkeztében utánpótlást hazulról nem várhatunk, tehát a második nemzedék felé kell fordítani figyelmünket, hogy egyházunk jövőjét biztosítsuk. A nehéz­ség abban rejlik, hogy ezt a két nemze­déket egy egész világ választja el gon­dolkodásban, nyelvben és műveltségben. Legfiatalabb egyháztagjaink megtartá­sa érdekében sok kedvezményt kell adni az egyházalapító idősebb tagok részéről. Itt-ott pl. megengedték az angol nyelv bevezetését a vasárnapi iskolákban és az ifjúsági istentiszteletekben. Általában azt lehet mondani, hogy ifjairtk minderiütt nagyon derék munkát végeznek egyházi életünkben és az a reményünk, hogy az elődök által sok küzdelemmel, nagy lemondással és még több áldozathoza­tallal megépített templomainkat nemze­dékről nemzedékre becsületesen megőr­zik és megtartják. Vége. HISZEK. .. Élethajómat kemény kezek Zúgó, tajtékzó habokra dobták. Azt hittem, hogy menten elveszek — Sírtak felettem viharorgonák. De íme: fehér hajó közéig! Segítő kezek intenek felém. Elcsitul a vad hullámtömeg Reménycsillag gyúl életem egén. Tudom, Krisztus intézte sorsom, Mikor azt hittem, minden elveszett. Hűsítette lázas homlokom, Hitet öntött belém, mert szeretett. ... Már a fehér hajón élek. — Bár zúg egyre az élet viharja, Krisztusra nézek és nem félek, Mert mindenkor megvéd erős karja. Keiényi Ferenc. JF Érdekes egyházi alapítvány öreg napjaiban Nemeskérett élt nyu­galomban Kontor János evangélikus lel­kész, aki különben is nemeskéri születés volt. Szüleitől reámaradt házában telje­sen egyedül éldegélt vagy azért mert családja nem maradt, vagy ami még va­lószínűbb azért, mert egyáltalán meg sem házasodott. Papi leíkületére szén fényt vet az a körülmény, hogy a múlt század eleién, amikor a nemeskéri lel­készváltozás miatt közel egy évig nem volt Nemeskérnek lelkésze, Kontor János ingyen és tisztára lelke indítására vállal­ta a helyettes lelkészi szolgálatot. Jel­lemét azonban leginkább végrendeleté­ből ismerhetjük meg. Ennek a végrendeletnek az értéke és érdekessége nem a benne hagyományo­zott összegek nagyságában van. Sokkal többet és jelentősebbet hagytak már egyházunkra és annak intézményeire előtte és utána is más kegyes lelkek. Nagyon megragadó a végrendelet be­vezetése, mely egész leíkületére fényt vet: „Az Ür Jézus nevében! Én. alább megnevezett, ki gyakori betegeskedése­met úgy néztem, mint gyorsasággal el­közelgő s hitem szerint boldog halálom­nak elöljáróját, azért Istenemnek e ke­gyelmes Atyai látogatását úgy vettem mint a boldog kimúlásra serkentő és késztető rendelését s egyszersmind mint­ha Ezékiással hallottam volna ez is­teni szózatot: Rendeld el házadat, mert meghalsz. II. Királyok 20, 1. verse sze­rint.“

Next

/
Thumbnails
Contents