Harangszó, 1938

1938-06-12 / 24. szám

194. HARANGSZÓ 1938. június 12. A végrendeletben intézkedik kis va­gyona sorsáról, melyből 100 forintot hagy a nemeskéri gyülekezetre alapít­vány alakjában, hogy abból a lelkészi fizetés emelhető legyen. Intézkedik bú­torairól, házi tárgyairól és megnevezi azon rokonait, akiknek e dolgok kiadas­sanak. Kéziratban megmaradt könyveit a soproni Magyar Társaság könyvtárá­ba felvinni rendeli. Méhészetről szóló, nyomtatásban is megjelent könyvecské­jének egy példányát a gyülekezet könyv tárának adja azzal a megjegyzéssel: „a Tiszteletes Prédikátor Urak és az ide­való Oskola Mesterek használhassák idő­ről-időre.“ Mint ebből is kitűnik, egész életében szorgos méhészgazda volt és így nem csoda, hogy végrendeletének jó részét méheséről való rendelkezés tölti ki. És épen ez az, ami miatt nála egy különös vagy érdekes egyházi ala­pítványról beszélhetünk. Amikor méheiről végrendelkezik, mindjárt az elején ezeket rendeli el: „Mindjárt halálom után a Méhesem­ből egy jó első raj kas Méhet az ak­kori Tiszteletes Ur tettszés szerint ki­választván, használja két üres méhkasok­kal eggyütt. De ha elhalna vagy másuvá innen elköltözne, köteles lészen a ha­szonvételből egy jó elsőrajt és egy üres kast az utána következendőnek hagyni és ez successive (folytatólagosan) a Tiszteletes Prédikátor Uraktól jó lelki esmérettel megtartassák. Addig pedig, míg az elholtnak vagy elmentnek helyé­be más lészen az akkori Ekklésia Curá- tora hív gondviselése alatt légyen és barátságos helyre valaki méhesébe ál­tal tétessék.“ Csak méhész ember értheti meg ezt az alapítványt igazában. Alapítvány ez, mert az alapítvány minden kelléke meg­van. És ha vannak is egyesek, akik a mé­hesben pipázó papok fajtáját ma már a múlténak szeretnék látni, más vélemé­nyen lennének akkor, ha valaha is kezel­tek volna méheket és tudnák, hogy a méhesben nem a pipázás az elsődleges, hanem az csak füstölő alkalmatosság ahhoz, hogy az ember bámulója legyen egy csodálatos világnak, mely előtte a méhek életében feltárul és az ő kezelé­sükben gyakorolja magát a türelemben és a gondoskodó szeretetheti. Ehhez sze­retet, pihent idegek és igaz, idő is kell, melyre a lelkésznek, ha akarja, hivatá­sa minden sérelme nélkül is, jut és akad ideje, még ma is. Sajnos az egyházi alapítvány sorsát írásokból számon kísérni nem lehet. Próbáltam az öregeket kérdezni, hogy vájjon az öreg Erdélyszky tiszteietes nem méhészkedett-e. Neki kellett tudni­illik azt az első jó rajt átvennie. Meg­nyugtató feleletet azonban nem kaptam Nem lehetetlen, hogy a raj méhe fenn­maradt és megerősödött, mert Er­délyszky utódjának, Bejek Györgynek ma is élő fia s még inkább unokái nagy méhészek vagy 150 kaptárral. És a jog­folytonosság ma sem hiányzik, mert úgy elődömnek. Gőcze Gyulának, mint ma­gamnak is voltak és vannak méheink, melyeket, ha mostanában rájuk nézek, egy kis elgondolással alapítványi méhek- nek szeretek mondani. A végrendelet nem rég került kezembe a gondnoki láda mélyéről s ha eddig nem lettek volna méheim, már csak ezért is sze­reztem volna, legalább egy kassal. Kontor János a nemeskéri lelkészek­nek hagyott holt tőkét is fizetésük javí­tására, szépen el is értéktelenedett azó­ta, — de hagyott rájuk egy munkát és gondoskodást jelentő élő alapítványt is, melyet,-ha, netalán el is söpört egy ra­gadós méhbetegség, mégis olyan gondo­latot és rendelkezést jelent, mely mel­lett a paróchia befőttéit, édestésztáit stb. mégis csak meglehet édesíteni. Én már csak azt tartom, ha a lelkésznek lehet ma valami „mellék-foglalkozása,“ sok­kal jobb, ha méhészkedik, mintha gaz­dálkodik. Novak Elek. OLVASSUK A BIBLIÁT Zsidókhoz írott levél I. Június 12. Zsidók 1. rész. Isten a zsidó népnek próféták és angyalok ál­tal jelentette ki magát. Mennyivel tö­kéletesebb kijelentés az, melyet az ő szent Fiában az egész világnak adott. Jézus nem követek által tolmácsolt igéje Istennek, hanem maga, a testet öltött Ige. Emberi testben elvégezte a váltsag munkáját, felvitetett a mennyei dicső­ségbe, s a földre küldött Szentlélek ál­tal munkálkodik országa építésén. Ma, Szentháromság vasárnapja ennek az is­teni hármasságnak ünnepe. Június 13. Zsidók 2, 1—8. Nagy fele­lősség nyugodott már azokon is, kik csak a próféták kijelentéseit hallották. Mennyivel nagyobb a mi felelősségünk, kik látjuk a jeleket, s halljuk a Szentlé- leknek az Úr Jézusról szóló bizonysá­gait, ha nem hallgatunk rá és nem fo­gadjuk el. Isten az embert dicsőségre szánta a Jézusban elfogadott bűnbocsá­nat, megtisztulás, megszentelés útján. Nem a dicsőséget kell keresnünk, hanem a megalázkodást. A többi Isten dolga. Június 14. Zsidók 2, 9—18. Jézus kész velünk megosztani a mennyei di­csőséget. Ennek útját úgy készítette elő, hogy megosztotta velünk a földi szen­vedést. Míg a mi számunkra bűnös ter­mészetünknél fogva a bűnnel és halállal való érintkezés és küzdelem természe­tes, addig az Ő számára természet elle­nes. De Ö a szenvedést önként vállalta, s így lett tökéletes Megváltónkká, aki teljes diadalt adhat nekünk is bűn és halál felett. Június 15. Zsidók 3, 1—19. A Szent­lélek figyelmeztetése mindig ez: „Még ma!" Ma hallgass az igére, ma nyisd meg a szíved az Ür előtt, ma engedel­meskedjél, ma térj meg!!! A kísértő el­lenben mindig rácáfol: Ne siess, ráérsz még, holnap sem késő. Még fiatal vagy; nem is oly bűnös. Van elég időd! Oh hány lélek bukott már el a holnap mi­att! Jézus a hű Főpap, Isten szent Fia ma vár. Térj meg még ma! Június 16. Zsidók 4, 1—13. Isten igéje sürgeti megtérésünk. De nemcsak meg­térésre szólít fel, hanem arra is, hogy menjünk be a teljes nyugalomba. Ez pe­dig több, mint a megtérés. Megtérésünk után a sátán még jobban támad. Nem akarja engedni prédáját. Ezért küzdel­mes a keresztyén élet. Teljes nyugalmat csak az nyerhet, aki odaadja a maga ó emberét a keresztre, a halálba. Ez a győzelmes élet titka. Ez a teljes nyu­galom. Június 17. Zsidók 4, 14—5, 10. Jézus valóságos főpap! Valóságos ember, ki velünk tud érezni, meg tud indulni gyar­lóságainkon, s tud örülni szenvedésein­ken. De valóságos Isten is, szent és bűn- telen. Ezért lehetett tökéletes közben­járó Isten és a bűnös ember között. Elő­képe neki az ó-testamentomi Melkisé- dek, ki nem papi rendből származott. Jé­zus sem a Lévi törzsből származott, egyenesen Istentől nyerte prófétai, fő­papi és királyi elhivatását. Június 18. Zsidók 5, 11—6, 8. Ami­lyen örvendetes látvány a szépen fejlődő gyermek, annyira fájdalmas a csenevész. Igyvan ez a keresztyén életben is. Isten a tőle származó új életet folytonos fej­lődésre szánta. Nekünk bele kell nőnünk az örökkévalóságba. A megállásnak az a súlyos veszedelme is lehet, hogy visz- szaesés származhat belőle, sőt teljes el­szakadás az Úrtól. Ne zárjuk el szívün­ket Isten fejlesztő, megszentelő munkája elől! Cséry Lajos. KAB00LAT0I Boldog idő hova lettél ? Az alábbi levelet a múlt század végén egy római katolikus plébá­nos írta egy evangélikus lelkésznek áttérési ügyben: „Nagyon Tisztelendő Szomszéd Ur! Szó pori T herezi át, ki beteg jelenleg, — két tanú nálam volt, hogy a beteg az evangélikus hitre akar áttérni — fo­gadja el Jézus nevében, semmi akadá­lya ne legyen. Ezt hitelesen kiadja Lövő, március 16. 1895. F... S... esperes plébános.“ Igazi keresztyéni hang. Hallunk- e még vala ilyent?! HETI KRÓNIKA A kormányzó úr őfÖméltósága köze­ledő hetvenedik születésnapja alkalmából köszönettel elhárítja magától a ragasz­kodásnak minden külső megnyilatkozá­sát és különösen a róla történő megem­lékezésnek minden olyan módját, amely költségekkel lenne egybekötve. Azokat pedig, akik ez alkalomból érzelmeiket valamely ajándék küldésével kívánták kifejezésre juttatni, arra kéri, hogy ettől tekintsenek el és az erre szánt összeget adják valamely az Ínséget szenvedők nyomorának enyhítésére szolgáló célra. — Kánya Kálmán külügyminiszter nagy beszédben ismertette a külügyi helyze­tet. Rátz Jenő honvédelmi miniszter a magyar nemzeti hadsereg kiválóságáról és megbízhatóságáról tartott nagy be­szédet a képviselő házban. Bornemisza Géza iparügyi miniszter Berlinbe utazott a kézműipari kiállításra. Hitler kancellár kihallgatáson fogadta. Barcza György lett az új londoni magyar követ. — A

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents