Harangszó, 1938

1938-05-29 / 22. szám

174. HARANGSZÓ 1938. május 29. tozatlanul örök nomád, a helyett, hogy áldozatot hozna a kitartásban. A honi földhöz való ragaszkodás azonban nemcsak ilyen költözködés-tör­téneti jelenség, hanem lelki, erkölcsi is. Ezért mondhatjuk joggal a Haza föld­jéhez való ragaszkodást honszerelemnek. Akkor van tehát a magyarnak hazája, amikor legdrágább szívügyévé, tettekre sarkantyúzó hitté, egész életét körülfo­lyó meleg érzelemmé válik annak a föld­nek féltése, őrzése, szeretete, amelyen az első eke a honfoglaló kardvasa és csa­tabárdja volt. S minél mélyebbre szél­iünk le ebbe a gondolatba, annál vilá­gosabb lesz előttünk, hogy Hazánk földjében micsoda életerők szunnyad­nak és várnak egy dicső és boldog éb­redésre. Ezeket az erőket ész fel nem foghatja, értelem meg nem magyaráz­hatja és mégis olyanok, hogy átvonul­nak nemzetünk egész életén s nemzeti életünknek eredetiséget s mélységet ad­nak. Ott működnek ringó vetéseinkben, ott ülnek bogárhátú falusi házainkon, ott büszkélkednek a bádogtetejű falusi templomtornyokon, de a hatalmas vá­rosi dómok ormán is; átsuhannak a fé­nyes és cifra paloták gobelines falain, ők rázzák az erdők sötét koronáit, ők zengenek az énekben, a zenében, ők vi­szik táncra a párokat. De ugyanekkor arra is figyelmeztetnek, hogy a nemzet tagjának, hazafinak lenni époly felelős­ség is, mint amelyen méltóság. Mert minden hazafi sáfára, gondviselője, irá­nyítója, ápolója is ezeknek az erőknek, így foglalja magában a Haza földje a nemzet becsületét és megbecsültetését, tiszteletét, tekintélyét, életbölcseletét és erejét egyaránt s így szolgálja a nemzet egységét. Nyelv, vér, föld, — olyan tényezők, amelyek közvetlenül utalnak a nemzet történetére. Aki erőt akar meríteni né­pünk egységéből, az mélyedjen el nem­zetünk történetében. De aki nem ismeri vére sírjánál. A falu első szatócsüzlete előtt megáll a szürke autó. Fátyolozott női hang szól ki belőle: „A régi refor­mátus templom úgy-e, erre van -— és akadozva folytatja —; egy régi sírhoz jövünk.“ „Csak nem a katona sírt ke­resik?“ — vág közbe a kereskedő s máris buzgón magyarázat „Csak tessék erre tovább haladni, megtalálják a sírt: az gyönyörű, mindenki ismeri, mindenki díszíti — a község katonasírját.“ Leszálltak, a rövid út hátralévő ré­szét gyalog tették meg. Eljutottak a te­mető kapujához, rajta belépve lázas ku­tató szemek megpihennek egy szürke sírkövön, körülötte rózsa-lugas, előtte pad, a sírdomb is virágos, gyomnak még nyoma sincs rajta. Előkerül egy idős gazdaember, evangélikus, más faluból származott ide — ő a temető kertésze. Meghatottan fogják kérges tenyerét és szinte pironkodva csúsztatják bele a há­la pengőit. Röstelkedve húzódozik a de­rék öreg ember a hálálkodás elől, mi­közben könny gyűl az ő szemében is. De büszkén felveti fejét: „Boldog Nagy- Magyarország békebeli hősi halottja — a mi katonánk — az egész község magáénak vallja a katona sírt.“ Drága magyar lélek! Drága magyar anyaföld! Horusitzkyné Barthel Hermin. nemzetünk történelmét, az soha sem tud­ja igazán megragadni és szolgálni nem­zetünk egységét. De hol kezdjük el né­pünk történeti ismeretét?... Az elején! Ámde az elejét sűrű homály takarja. Hogy egy állam mikor jött létre, azt pontosan meg tudjuk mondani; mert egy állam keletkezése vagy valamely há­borúhoz, vagy valamely törvényhozási aktushoz, vagy egy vezéregyéniség fel­lépéséhez fűződik. De hogy egy nemzet mikor és hogyan lett nemzetté, azt örök­ké eltakarja értelmünk elől az élet ti­tokzatos ősköde. Miért? ... Mert a nem­zet keletkezése olyan, mint az ember születése. Nem tudjuk, hogy a történe­lem ősméhében mikor fogant meg az az életcsira, amelyet tetszett az Alkotónak nemzetté nemzeni. Ha pedig nemzésről van szó, akkor az élet keletkezése túl­megy a puszta fizikai okhatásokon. Mi­vel a nemzet története a nemzés tényé- ből indul ki, ezért felöleli az összes val­lási, erkölcsi, lelki, világnézeti, lélektani és élettani okok működését is. S ahol ezek az okok kezdődnek, ott kezdődik a nemzet története is. Amíg a nemzet él, ezek az okok is működnek. De amíg működnek, sorsot kovácsolnak; felada­tokat, célokat tűznek ki, amelyek ma­gukhoz vonzák mindazokat, akiket út­jukban találnak. Ahol pedig közös fel­adatok, közös célok és közös sors van, ott közös a történelem is; vagyis a Múlt sírköve, a Jelen zászlólengése és a Jö­vő álma. A nemzet történelme azt mu­tatja, hogy az idők országútján milliók találkoztak már, akik mind gondolatot cseréltek egymással, mind felfogást, életnézetet alakítottak, mind elveket ál­lítottak fel és gyakorlatot teremtettek, egyszóval: történeti életet éltek. Amely nemzet nem tudja kimutatni, hogy ily módon rótta az idők országúti át, az a nemzet legendát, mondát mithoszt gyárt és ezt ragasztja jelene mögé, — mint a cseh és az oláh s a közéjük keveredett szláv csoportok, —- mert ösztönösen is érzi, hogy nem a politikai és az érzelmi egyesülés teszi a nemzeti egységet, ha­nem a közös történelem. Ámde a nemzet történelme akkor nyer értelmet, ha fény hull reá; oly fény, amelynél feltárul a nemzet szívé­nek minden rejteke s amelynél megérez­hető az a belső összefüggés, amely szo­kást, erkölcsöt, politikát, irodalmat, mű­vészetet, kultúrát, gazdasági életet, ne­velési módot és családi berendezkedést egyaránt egy csodálatosan egységes életstílusban tart fenn. Ez az életfény a lélek sugárzása, mert csak a lélek lehet az az egyetlen szövétnek, amely a szí­vek rejt ekét feltárja, egységes életstí­lusát megadja, az erőket tettre ihleti. S ez a lélek ott lebeg állandóan a nemzeti élet mélységeinek színén; s amíg ott le­beg, addig nemzet a nemzet. De a lélek az Istentől kapott szövétnek. Más szó­val: A nemzet az Istené, sorsa Isten ke­zében van. Akkor pedig: Annak a nemzetnek van igazi és ál­landó nemzeti egysége, amelynek a te­remtő, megváltó és megszentelő Isten az Istene! OLVASD ÉS TERJESZD A HARANGSZÓT! AZ EZREDES ÚR... Az ezred fent járt Szuloszovánál, kicsiny létszámmal. Százan, meg százan jeltelen sírokban, lent, orosz hant alatt; az élők a „Sziklánál" álltak sort és várták az új ezredes urat. Ahogy az élen keményen ellép, s a fellobbanó rakétafénynél végig-nézte a mozdulatlan sorfalat; valami büszke, elszánt megnyugvás szállta meg az új ezredes urat. Azután hajrá!!! Bömbölt az ágyú, rengett a föld, égett a levegő... ember, föld, fű: minden véres maradt; s a lőporfüstös szörnyű munkába elől láttuk az új ezredes urat. Ha őszi estén sötét borult a gránáttúrta „halálközre," ahol az élet csak sóhaj már, s a halál arat... „Ki vagy?" Az őr sasszeme döbbenve ismerte lel az... ezredes urat. Uzsoknál egy mázsás gránát rontott belé a fedezékbe: elfojtva mérgét, meglapult „némán" asztala alatt, s aki nevetve lép ki, — az Isten őrizte meg... az ezredes urat. Egy ködös, téli bús nap aztán; száz meg száz ágyú lőtte dörgő szájjal, észtvesztően az ellenséges vonalat... Mi temettünk!! Hat vitéz vitte egy sátorlap alatt az: ezredes urat. Orbán Károly Tájékoztató a gyakorlati irányú közép­iskoláról és a tanítóképzés új szervezetéről. A vallás- és közoktatásügyi minisz­ter illetékes ügyosztálya szükségesnek tartja, hogy az 1938—39. iskolai évtől kezdve életbeléptetendő új iskolafajok­kal kapcsolatos tudnivalókról az iskolák igazgatóságai, a közép- és polgári is­koláknak különösen IV. osztályos ta­nulói, valamint a szülői társadalom kel­lő tájékoztatást kaphassanak. A legfon­tosabb tudnivalókat az alábbiakban kö­böljük: Az elméleti irányú gimnáziumon kí­vül középiskola lesz a gyakorlati irá­nyú líceum, továbbá a mezőgazdasági, ipari és kereskedelmi középiskola. A négy osztályú líceum készít elő többek között a vele kapcsolatban fenn­tartott 2 éves tanítóképző-akadémiákra, melyeknek főiskolai jellege lesz. A lí­ceumi érettségi bizonyítvány mindazok­ra az állásokra és tisztségekre képesít, amelyek elnyeréséhez eddig középiskolai érettségi vizsgálat volt szükséges. Az egyetemek, jogakadémiák és hittudomá­nyi főiskolák kivételével képesít a li-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents