Harangszó, 1938
1938-04-17 / 16. szám
122 HaRANGSZÓ 1938. április 17. Helyettünk szenvedett. Egy középkori király a fiával együtt neveltetett egy szegény gyermeket is. Valahányszor valami rosszat tett a királyfi, nem őt, hanem a másik gyermeket verték meg. Hadd lássa a királyfi, hogy mi az, amit tulajdonképpen ő érdemelt. Hogyan is mondja Ésaiás próféta? „Az Ür mindnyájunk vétkét Őreá veté.“ És. 53, 6. Igen. Mi vétkeztünk s Jézus szenvedett érte. Helyettünk! 400 évvel ezelőtt egyik magyar falu ban gyilkosságot követett el a — ko vács. Az elöljáróság halálra ítélte. Mikor azonban az ítélet végrehajtására került a sor, eszébe jutott az elöljáróságnak, hogy ha a kovácsot kivégzik, nem lesz a falunak kovácsa, így okoskodtak hát: „Gyilkosság történt. Életet életért. Az a fontos, hogy valaki halálával kiengesztelje ezt a nagy vétket. Kovácsunk csak egy van, nem végezhetjük ki. Szabónk azonban kettő is van. Haljon meg azok közül az egyik.“ S úgy lett. A vétket mi követtük el. Isten azonban nem minket pusztított el egy második özönvízzel, hanem Fiát adta Halálra. Helyettünk! Christananda a dicsőség Urának alázatos szolgája köszönti a magyarhoni evangélikus egyetemes egyház püspökeit, lelkészeit és híveit. Vajha a mi Megváltó Urunk feltámadásának öröme, ereje megtöltené szívünket s megújítaná elménket e zavaros napokban. Ámen. Ismét befejeztem magyarországi szolgálatomat. Tehettem ezt egyedül a dicsőség élő Királyának csodálatos kegyelméből. Irántatok való szeretetem megnövekedett s tudom, hogy a ti sze- retetetek sem csökkent irántam. Ez alkalommal új helyeket is meglátogattam. Krisztus ihaldia nem kényszerű halál. Maga mondja, hogy önként teszi le az életét. Krisztus halála nem bukás. Azi mondja a kereszten: Elvégeztetett. Azaz befejeződött, megkoronáztaiott a nagy mű. Krisztus halála nem egyszerű hősi halál. Krisztus halála a szeretet önfeláldozása, mert értünk halt meg és engesztelő halál, mellyel a haragvó Istent kibékítette, mert helyettünk halt meg. NAGYPÉNTEK. Fekete az a nap, Fekete az az est, A Golgota hegyén lm ott áll a kereszt. Keresztre feszítve ; Istennek szent Fia : Szent vérétől piros, Megcsúfolt homloka. Pedig lám Pilátus Ártatlannak mondá; Nem is akart nyúlni Gonoszul Őhozzá. De Pilátus körül A féktelen tömeg, Mint böszült fenevad, Kiált „ feszítsd meg“-et. Látva a hatalmat, Mely vele szemben állt, Ha bár kényszerülve Kimondta a halált. Mily gyászos az a nap, Mily gyászos az a tett, Népéért szenvedett S az feszítette meg. Te aki bár tudod Mily szörnyű a tett, Nap-nap után mégis, Nem feszíted-e meg ? Takács K Olvasd a Bibliát, megtalálod benne a mennyország útját! „És tövisből font koronát tőnek a fejére és nádszálat a jobbkezébe ... és csúfolják vala öt... új kapcsolatokat szereztem, új kérdéseket tanulmányoztam. Együttérző vendégszeretetetekért szívem mélyéből köszönetét mondok. Bár nem voltam mindig jól, nem kíméltem magamat, hanem örömmel szolgáltam egyházam építését. S most üzenettel búcsúzom a magyar egyetemes evangélikus egyháztól s rajta keresztül az egész nemzettől, melyet én 12 év óta olyan igen szeretek. ÜZENETEM: 1. KOR. 5, 6 7. Pál apostol húsvéti üzenete ez. A páska zsidó ünnep volt, ma azonban a keresztyének szent vacsorája, a megváltás örök ünnepe. A mi új korszakunk az Ür szent feltámadásával kezdődik. Ha Krisztussal együtt feltámadunk, akkor nagy örömmel szüntelen eucharisztikus ünnepet ülhetünk. Ha Krisztus, az Isten Báránya ül szívünk trónján, akkor nincs bennünk helye a régi kovásznak, mert a régi kovász halál, Krisztus pedig élet. E szent ünnepen vizsgáljuk meg legbensőbb lényünket s tisztítsuk el a régi kovászt. „Nem jó a ti dicsekvéstek,“ mondja az apostol, „egy kicsiny kovász az egész tésztát megposhasztja.“ A mi egyetemes evangélikus lutheránus egyházunk teljes joggal dicsekedhetik a tiszta tannak, a kegyelem ígéretének, a hit ajándékának és szabadságának teljességével. Egyetlen és fő fundámentuma a mi Urunk Jézus Krisztus: ezért apostoli és ezért katholikus (egyetemes) a mi egyházunk. De Krisztus bennünk élő és rajtunk uralkodó valósága nélkül Krisztust emlegető dicsekvésünk „nem jó.“ A gőg kicsi kovásza hamarosan az egész lelket tönkreteszi. A mi hitvallásunk ereje a lelkűnkben valóban élő Krisztus. Némely fa ágának tetszetős a levele, de a törzs féregrágta. Látszatra egészséges, mégis kidől hamarosan. Krisztus bennünk lakozó valósága nélkül ugyanilyen a ke- resztyénség állapota is. A hangya, amely az aranybánya fölött, de a maga kis hitvány üregében lakik, nem dicsekedhetik az arannyal, hanem csak az, aki valóban bírja az aranyat. Ne nyüzsögjünk azért idegen tanok körül, nehogy elveszítsük Isten mélységes kegyelmének gazdagságát, aki kijelentette magát minden nemzetnek, mint ahogyan tette a tanítványoknak feltámadása után. Mostani útamon számos ifjú lelkésszel találkoztam, kik látásokat láttak, kikben valódi a hév Isten országa után és saját nemzetük felépítésére. Vajha e bennük felgyűlt tűz cselekvéssé érne. Tűnjék el az önzés, önelégedettség kovásza s töltsön meg bennünket új lélek. Legyetek bátorok szolgálatotokban s nyújtsátok az igazságot mindenáron. Bizonyos, hogy „rosszaság és gonoszság“ harca kél velünk, de az igazságban győzünk s megszabadulunk tőle. Krisztus, a páskabárány, győzelmet ad. így hát nékünk evangélikus katolikusoknak van igazán jogunk eucharisztikus ünnepet tartani. Mint hallom, Róma szerint ez az év szent év Magyarországon. Hadd legyen ez az év pékünk is szent év, amely új lendületet ad az előttünk álló nagy feladatokhoz. A mi erőnk nem a szentekben van, hanem magában az Ürban, aki az erő és a világosság egyedüli adója a nagy világ minden hívőjének. A szentek olyanok, mint az égboltozat csillagai: fényüket a naptól veszik. Mi azonban az igazság napjához, Krisztushoz megyünk, aki világosságot hívott elő a sötétségből s most fénylik a szívünkben. Ahogy szertejárok, mélységesen érzem, hogy templomainkban több igazi katholicitásra van szükség. Az egyház a magyarban is és a görögben is (egyház, kyriakon) jó szó. Azt jelenti, hogy az Ür háza. Krisztus azt mondotta; „Az én házam az imádság háza.“ Nem arra való tehát, hogy mint valami szinház közönsége csevegjünk benne. Mi templomainkba, a hely iránt való teljes 'tisztelettel nem csak azért megyünk, hogy valakit beszélni halljunk, hanem inkább imádatra. A rendetlenség kovásza tűnjék el. Az az én szerény jótanácsom, hogy minden vasárnap főistentiszteletén szolgáltassunk ki az Ürvacsorát az északi országok evangélikusainak szokása szerint. Kis nyáj vagyunk Magyarországon, nem engedhetjük meg tehát, hogy különc irányzatok szaggassák szét egyhá-
