Harangszó, 1938

1938-04-17 / 16. szám

Í938 április 17. HARANGSZÓ 123 zunkat. Lelkiébredésre igen is szükség van, de kerüljük a felszínes érzelgős dolgokat, amelyeknek megízlelése meg- utáltatja velünk az igazi mélységes evan­géliumi kegyességet. A felületes ame­rikai és angol vallások a maguk fülbe­mászó könnyed énekeivel más országok­ba is betörnek. Sokan elkápráznak ezek­től és többre becsülik őket a mi régi, mélységes egyházi énekeinknél, melye­ket pedig a hívők tapasztalata szült Ezek a dolgok, ha figyelmen kívül hagy­juk őket, szektás képmutatást, önigaz­ságra való törekvést, Isten és az ember közti ellenségeskedést lopnak be egy­házi életünkbe. Ezek az érzelmi val­lások ellentétben vannak az evangé­likus tannal és hittel. Húsz év alatt szerte a világon megtanultam, hogy ez eféle könnyed egyházi zene és val­lás hogyan teszi tönkre az igazi, őszinte kegyességet és hogy hozza vissza a „rosszaság és gonoszság“ régi kovászát. Az apostol arra buz­dít, hogy tisztítsuk el az ilyen régi kovászt... KEDVES MAGYARORSZÁG! A/ egyetemes evangélikus egyház nagy szolgálatot tesz a magyar, nemzetnek. Az evangéliomi hit sok nemzetnek jelentett s adott már erőt. Hadd hoz­zon Magyarországra is erőt, meg­becsülést, szabadságot s egységet. Amikor Magyarország térképét nézem, a régit is, hegyeivel és erdei­vel egy szép kis sündisznót juttat eszembe. A testét körülrabolták csak a csontváz maradt meg a jelenlegi országban. De a lelke nem halott s meggyötört szívéből hangzik a: nem, nem, soha. De ameddig ennek az or­szágnak lelki élete idegen hierarchia alatt van s vagyona olyanok kezén, akik nem igazi gyermekei e földnek. Magyarország a mélyben marad. Mi­helyst megszabadultok ettől a két régi kovásztól, Magyarország egy­szerre nagy ország lesz. De amed­dig a köznép megelégszik egy kis kenyérrel s egy kis borral s többet nem igényel, addig a: nem, nem, soha csupán temetési éneK lesz. Magyarország feltámadása együtt jön Kelet feltámadásával. Az ilyen feltámadást azonban sok küz­delemnek, fáradságos, önzetlen munká­nak kell megelőznie. Ez minden nép éle­tében igaznak bizonyult. Erkölcsi erő­ben van az ilyen feltámadásnak lelke. Az erkölcstelen és vallástalan elemek azonban, akik nem is magyarok, alá­ássák a nemzet jólétét. Ha majd a ti nagy fővárosotok magyar város lesz, ha majd a belső széthullottság, féltékeny­ség és erkölcstelenség régi kovásza el­tűnik, akkor Magyarország újra nagy nemzet lesz. Ha majd a mi evangélikus ifjúságunk ilyen elhatározásokkal övezi fel magát, akkor nagy szolgálatot tel­jesít Istennek. Mondják, hogy a már- i cius 27.-i földrengés Jugoszláviából jött Az 1914-ben kitört földrengés is onnét jött. Lehet, hogy Magyarországot még- ' egyszer megrázza külföldi földrengés, i de a ti egységtekben s erkölcsi erőtök- I ben békét s erőt találtok. Fel hát evan- l gélikus férfiak s nők a szolgálatra s i nehéz időben se szűnjetek meg küz- > deni az igazságért. Az istenellenes ha- I talmak ellen küzdeni azt jelenti, hogy legyőzzük a „rosszaságot és gonoszsá­got tisztasággal és igazsággal.“ Küzdeni az igazságért, békéért, fel­emelni az elesetteket, dolgozni a jobb jövendőért és győzni a Krisztus erejé­vel: ez legyen az egyetemes magyar evangélikus egyház nagy célja. Üdv az Ür Krisztusnak, a mi szívünk Eucharisz- tiájának. Ámen. Feltámadásodnak ereje kell nekünk, Hogy e zajgó világ ne bírhasson velünk; Sátán minden hada hiába ellenünk: Mert Veled bizonyos a mi győzedelmünk Oh Krisztus, húsvéti Bárány! Dr, Christananda Nelson János. WA názáreti Jézust keresitek!? . . . Feltámadott, nincsen itt!“ VISZEM A KERESZTET. Égbenyúlhatnak büszke ormok Felhőkarcolók, Eif fel-tornyok ... Fölmoroghatnak gépek, hegyek, Zengő szólamok, édes kegyek ... Fölfelé vághat szélvész, orkán, Fölsikonghat milliók torkán; Pénzsóvárgás, bűn avagy átok ... Én nem zúgok, én nem kiáltok!... Én csak könyörgök kérve, esdve, Bün-súlyok alatt térdre esve ... Tusázok, küzdők gyatra szókkal. Nem érek semmit tarka bókkal. Hangom remeg, ajakam reszket!: Tovább keil vinnem a keresztet! Viszem, viszem a súlyos terhet. A világ szeme gúnnyal verhet; Nem állok meg — bár omló vállam Megpihenhetne a halálban!... De én megyek! Világ caak kacagj! Ne is kísérj! Csak maradj, maradj! Én a keresztet tovább viszem!; Ezt parancsolja szikla-hitem! Én tudom a világ múló, véges!... De a keresztből új élet lesz!!! Szirti János. Nacrppéntsn rag? húsvétikor az evangélikus ember az £{r asztala* hoz járul. J{a a templomban nem tu3, ahhor otthonában ! Asszonyok nem voltak Jézus ellenségei között. A szentírás legalább is nem mondja, hogy Krisztus Urunknak női ellensé­gei is lettek volna. Az asszonyok között az Úr Jézus­nak csak követői voltak. Az Ür Jé­zust férfiak ítélték el és férfiak fe­szítették meg. Jeruzsálem leányai ak­kor is megsiratták, mikor a Gol- gothára-menet mindenki csak szidal­mazta. A kereszten is mellette ma­radtak, akkor is, mikor férfitanítvá­nyai mind szétfutottak. Asszonyok vesznek hírt a feltá­madásról is legelőször. S asszonynak, Máriának jelent meg először a feltá­madott Ür. Mennyi hűség és bátorság kellett ahhoz, hogy Mária Magdaléna, meg a többiek husvét reggelén elindulnak Krisztus sírjához. A város alszik még, az ellenség győzelmi babérain pihen, a tanítványok szanaszéjjel, az asszonyok pedig hitvalló bátorsággal indulnak, hogy „megkenjék“ őt. Mai asszonyok! Van-e a szívetek­ben ennyi hűség Krisztushoz? Bibliai szótár. 15. Dicsőség. Az újtestámentomi szóhasználatban a dicsőség (görögül: doxa) sugárzó, földöntúli ragyogást, átvitt értelemben pedig fenséget, hatalmat és győzelmet jelent. Néhány helyen mindezekre együttvéve is történik utalás. A dicsőség fényességet, ragyogást jelent I. Kor. 15, 40—41. szerint, ahol Pál apostol arról beszél, hogy amint a nap sokkal fényesebben ragyog, mint a csillagok, úgy a feltámadt „test“ is ösz- szehasonlíthatatlanul dicsőségesebb (ra­gyogóbb) lesz, mint az ember földi teste. A Jézus születését (evangéliumot) hir­dető angyal megjelenésekor fényesség, „az Urnák dicsősége“ áradt a pásztorok­ra. (Lk. 2, 9.) Jézus megdicsőülésekor a vele lévő tanítványok látták azt a fé­nyességet, amely őt teljesen beragyog­ta. (Lk. 9, 28—31.) A dicsőség másik értelemben fensé­get, hatalmat jelent. Ján. 1, 14-ben azt olvassuk: „ ... és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsősé­gét...“ Mt. 16, 27. szerint maga Jézus beszél arról, hogy az itélettartáskor az Atya dicsőségében jő el az ő angyalai­val. Ismét más helyen a dicsőség alatt isteni rendelkezés jogot kell értenünk.

Next

/
Thumbnails
Contents