Harangszó, 1937

1937-03-21 / 12. szám

HAÍUNGS2Ó 1Ö37. március 21. százszorosán az! A legelső dolog azért, amit a kommunizmus világpropagandá­jával kapcsolatban hangsúlyoznunk kell, a kommunista propaganda ténye. Hogy kommunista propaganda van. Az, amit a rendőrség jelentéseiben időnként, de újra meg újra olvashatunk, csak szórvá­nyos leleplezése, s az, amit az égő Spa­nyolországban láthatunk, csak kirob­bant eredménye annak a ténynek, hogy földalatti erők patkányhada rágja vilá­gunk építményének gerendázatát. S ez a propaganda csakugyan propaganda. A propaganda szó­nak van egy jelentése, amely oltó­ágat jelent. A szovjet tevékeny­ségére különösen találó. Mert ez a tevékenység nem pusztán kon­zerválás, azaz a réginek a megtar­tása és a meghódított területeken való berendezkedés, hanem igazi propaganda, az eszmék továbbol- tása, új gyökereztetése. Ez a te­vékenység nem egyszerű tárgyila­gos közlés, felvilágosítás, hanem propaganda, rábeszélés, a tűz to­vábbadása, meggyőzés, izgatás, toborzás, — szinte misszió az, amit az orosz szovjet folytat. Ez a propaganda igazi világ­propaganda. Aminthogy a szovjet minden tevékenységében világ­igénnyel lép fel. „Világ proletár­jai egyesüljetek!“, hirdetik a vi­lág minden nyelvén. „Uj világot teremtünk“, hirdetik, ígérik vér- gőzős reménységgel. „Forradalma­sítani a világot“, harsog ajkukon a jelszó. Világpropaganda! Föld­rajzilag is az. Ma már nincs a vi­lágnak olyan csücske, ahol e pro­paganda ügynökei ott ne forgo­lódnának. A tengeren és a szige­teken, Amerika ültetvényei kö­zött és Ázsia sivatagjain, Afrika pálmái alatt és Alaszka kutya­szánjain szalad és izzik a vörös láng. S ott izzik a magyar köz­élet hamuja alatt is. Legyünk vele tisztában, hogy a magyar falvak­ban és városokban szünet nélkül folyik a kommunista konkolyhin­tés, különösen most, hogy a cseh-orosz szövetkezés követ­keztében tőszomszédunk lett a vörös birodalom. Hol itt, hol ott leplez le a rendőrség egy-egy kísérletet. Ugyan mennyi lehet azoknak a kísérletezéseknek száma, amelyeknek dúvadjai gyanút fogván, idejében vissza­vonulnak odvaikba. Vétkes könnyelmű­ség volna magunkat azzal áltatni, hogy Magyarországon többé nem lehet kom­munizmus. — Világpropaganda ez faji- lag is. A keresztyén missziónak volt olyan időszaka, amikor finnyásan válo­gatott a maga munkaterületeiben a fa­jok között s kimondta egyes népekre, hogy nem alkalmasak a keresztyénség- re. Sztalinék nem ilyen szűkkeblüek. A kínai kuli és a délafrikai néger egyfor­mán kell nekik. — Világpropaganda ez társadalmilag is.! A szovjet megnöveke­dett étvágya immár nem elégszik meg a munkásosztállyal, hanem minden tár­sadalmi rétegre szemet vetett. Közép- iskolás diákok és öreg kubikusok, fő­iskolai hallgatók és bankigazgató kerül­tek elő egy-egy hazai leleplezés alkal­mával. Egy félelmetes arányú világgyujto­KeII-e a biblia ? Egy európai ember, amint a Fidsi szigetére lépett, látta, hogy a parton egy bennszülött a bibliát olvassa. „Mit olvasod azt a haszontalan könyvet? Európában mi azt már régen félredob­5. A kommunizmus világpropagandája. Sztálin, a vörös diktátor, szerelmese a térképnek. Dolgozószobájában egy ha­talmas világtérkép függ s azon az egyes országokat összekötő selyemszálacskák és apró vörös zászlók jelzik a kommu­nista világpropaganda hálózatát. S mi­kor' új selyemszálat huzathat valamelyik országhoz s valamely uj kommunista szervezkedés szinterén uj vörös zász­lócskát szurathat le, akkor kéjes mo­soly ömlik el Sztálin tatár-ábrázatán. A polgári társadalom egén pedig minden ilyen mosolygástól uj viharfelleg jelenik meg. Legyünk ezzel tisztában. A közeledő veszedelmek előtt fejét a homokba dugó strucc-politika mindig balga politika. Itt Mi történik a mostani nagyhéten ? Csendesedjetek el... ! Lélekben kísérd el Uradat a nagy úton. Nagyhét napjain olvasd el napon­ként a szentírásból annak a napnak a történetét. Készülj a közelgő nagy ünnepek méltó megünneplésére. Nagyhét-esti áhítatok és az ünne­pek alkalmával keresd fel az Isten házát. Tarts otthon is házi áhítatot. Valamelyik ünepen járulj az Ur asz­talához. így áldás lesz számodra a nagyhét! Égő világ. Mi történt az első nagyhéten? Virágvasárnap: Jézus bevonul Jeru­zsálembe. A gyermekek hozsannával fo­gadják. Gyógyít a templomban, este visszatér Bethániába. Máté 21, 1—17. Nagyhétfő: Jézus visszatér Bethániá- toól, a fügefát elszárasztja, a templomot megtisztítja. Este újból visszatér Bethá­niába. Ellenségei összesküsznek ellene. Máté 21, 18—19. Márk 11, 19. Lu­kács 19, 47. Nagykedd: Ellenségei kétség­bevonják tanítói jogát; az adó­pénzzel s a feltámadás kérdésével zavarba akarják hozni; többszörös „jaj néktek képmutató farizeu­sok...“; a szegény asszony két fillére; a görögök látni akarják; ellenségei végleg elvetik; sírás és jövendölés Jeruzsálem felett; a második ádvent; Kajafás tanácsa. Máté 21, 23; Máté 23; Márk 12, 41; János 12, 20; János 12, 37; Máté 23, 37—39; 24, 25; 26, 3. Nagyszerda: Egész nap Bethá- niában; a megkenetés; Judás mun­kába lép. János 12, 36; Máté 26, 6—14. Nagycsütörtök: Az utolsó va­csora és az úrvacsora szereztetése; a lábmosás; a szőlőtő példázata; Jézus vigasztalót ígér; a főpapi ima; a gecsemáné-kerti gyötrő­dés. Máté 26, 26—28; János 15, 1; János 16; János 17; Máté 26, 27. Nagypéntek: Éjfél tájban Jé­zust elfogják; kihallgatás Kajafás és Pilátus előtt; Péter tagadása; elítélik, megkínozzák, megfeszí­tik, meghal. Sötétség támad; a templom kárpitja kettéhasad; a lator és a római százados megtér. Jézus temetése. Lásd mind a négy evangéliomban. Nagyszombat: Jézus sírját le­pecsételik. Máté 27, 62—66. Husvét napja: Jézus feltáma­dása és megjelenései. Lásd mind a négy evangéliomban. tűk" — mondta az európai a bennszü­löttnek. „Uram — válaszolt szelíden a bennszülött — látja azt az oltárt és mö­götte azt a nagy fekete barlangot? Mi­kor még nem ismertük a bibliát, minden idegent, aki szigetünkre lépett, azon az oltáron megöltünk, húsát megettük, csontjait pedig abba a barlangba dob­tuk. Fia a biblia el nem jutott volna hozzánk, te is odajutottál volna." Az európai megszégyeniilten hallga­tott. Hozsánna I

Next

/
Thumbnails
Contents