Harangszó, 1937

1937-03-21 / 12. szám

1937. március 21. HARANGSZÓ 91. I ) gatás, amelyben talán az a legveszedel­mesebb, hogy irányított. Ez a világpro- pagarida közvetve, vagy közvetlenül egy kéz munkája. Akárhol robban ki valami, a szálak mindig Moszkvába vezetnek. Ezért ez az agitáció szervezett. A gépe­zet mögött az orosz kommunista párt- szövetség, röviden Komintern áll. Mi­kor Kun Béla 70.000 halász-vadász, pász­tor ember ellenforradalmárt legéppus- káztatott a krimi félszigeten, mikor be­vezetőt tartott Spanyolország véres drá­májához, mikor az üvöltő orosz csőcse­lék lemészárolta a cárt s mikor a ma­gyar kommunizmus hiénája, Szamuelly derék magyar embereket felköttetett, a parancsot végeredményben mindegyik Moszkvából kapta. — Ez az agitáció tervszerű. Nagyszerűen ki tudja tapogat­ni az egyes területeken a legfontosabb sztratégiai pontokat, amelyek alkalma­sak további döntő lépések megtételére. Nézzük Európát. Hogy a szovjet propa­gandája az utóbbi időben éppen Spanyol- országra vetette rá magát, annak nem­csak az volt az oka, hogy a spanyol viszo­nyok rendkívül kedvező melegágyat kí­náltak az izgatásra, hanem sztratégiai okai voltak annak. Nézzük csak meg Európa térképét s azon Oroszországnak Spa­nyolországhoz viszonyított helyzetét s akkor mindjárt megértjük, hogy miért akarja Moszkva olyan mindenáron bol- sevizálni Spanyolországot? Azért, mert ha ez sikerülne néki, akkor azonnal ké­szen volna a roppant harapófogó, amely­nek szorító fogai átlós irányban vágná­nak bele Európa testébe. — Nézzük Amerikát. Ott Mexikóban vetette meg a lábát. Ha megint elővesszük a térképet, megdöbbenve látjuk, hogy Mexikó az amerikai földrész legfontosabb kulcste­rülete, mert összekötő hidját képezi Észak- és Délamerikának. A vörös med­ve kettéharapta ezt a két nagy össze­függő területet. — Nézzük Ázsiát. Aki ismeri egy kissé a dolgokat, az tudja, hogy az ázsiai versengésben a nagy tét ma: Kina. Nemcsak azért, mert Ázsia legnagyobb birodalma, hanem azért is, mert benne szunnyadnak a leggazda­gabb lehetőségek. Ezért folyik ma a he­ves tusa a szovjet és Japán között éppen Kínáért. S Kínában a kommunizmus ha­talmas lépésekben terjed. A kommunizmus világpropagandája vakbuzgó. Hihetetlen hajtóerő és lendü­let, szinte missziói tűz van benne. Kíná­ban pl. minden 25 diákra egy kommu­nista diákot számítanak. Micsoda vak­buzgalom kell ahhoz, hogy a 25 közé odakiildött egytől elvárják, hogy bolse- vizálja a társait és hogy ő vállalkozik rá. Egy kínai diákagitátort nemrégiben kivégeztek. Halála pillanatában azt vág­ta oda a kivégzőinek: ,,Én tudom miért halok meg, — egy nagy ügyért, — de ti nem tudjátok megmondani, miért él­tek, mert nektek nincs ügyetek." Senki sem tudott rá felelni. Marx Károly egyik londoni temetőben van eltemetve. Be­szélték a londoniak, hogy egyidőben egy esztendeig minden nap megjelent a sír­nál egy szúrószemű, pergamenarcú em­ber s levett kalappal, lehajtott fejjel órákig állt a sír mellett. így ment ez nap-nap után. Ez a szúrósszemű, per­gamenarcú ember Lenin volt, az orosz kommunizmus megteremtője. Micsoda fanatizmus lehetett benne, amikor szi­szegő esküdözéssel, vagy hangtalan fo­gadalmakkal magába préselte ott a sír­nál a kommunizmus eszméit s egy égő világ roppant panorámáját tudt^ képze­letének vásznára felrajzolni Marx porai felett már akkor, mikor még nem diktá­tor, hanem üldözött bujdosó volt. Innét van az, hogy ezt az agitációt olyan nehéz leszerelni. Makacs, szívós, újra, meg újra előburjánzik. Oh ha bennünk annyi missziói tűz s ügyünk igazságáról való olyan fanatikus meggyőződés volna, mint a szovjet agitátoraiban! A kommunista világpropaganda céllá világos és nyíltan bevallott: forradalma­sítani a világot, ami azonos a felforga­tással. „Embervértől csöpögő szurony: kommunista szemnek ez a legkedvesebb látvány“, olvassuk egy kommunista röp- iratban. Érdekes megfigyelni, hogy a kommunista propaganda éle elsősorban a polgári osztály ellen irányul, ök ugyan azt mondják, hogy a tőke ellen küzdenek. De tessék megmondani, hogy a magyarországi kommunizmus hány nagytőkést tett el láb alól? Egyetlen egyet sem. Az áldozatok mind kisembe­rek voltak: papok, katonák, tisztviselők, gazdák és munkások. Melyek a kommunista világpropa­ganda eszközei? Egyik legelegánsabb eszköze a diplomácia. Azzal, hogy a ke­resztyén országok alantas üzleti érdek­ből felvették a diplomáciai érintkezést á szovjettel, kaput nyitottak a vörös fertő előtt. A szovjet követei megígé­rik ugyan, hogy szánt-szándékkal nem űznek propagandát, de ezt először is nem tartják meg. Sőt nem is tudnák megtartani még ha akarnák sem. A bél - poklosnak nem kell külön propagandát kifejtenie azért, hogy terjedjen a beteg­sége. Pusztán az, hogy másokkal érint­kezik, elég a ragály terjedéséhez. Szo­morú, hogy mikor arról volt szó: vájjon beengedjék-e a szovjetet a népszövet­ségbe, mindössze néhány protestáns ál­lam szavazott ellene! — Van egy másik finom és leplezett eszköze is a vörös, világpropagandának s ez a szociáldemok­rácia. A szociáldemokraták, különösen ha szorul nyakuk körül a hurok, szeretik azt hangoztatni, hogy semmi közük a bolsevizmushoz. Azt is lehet hallani né­ha, hogy a bolsevikiek — teljességre tö­rekvők — a szociáldemokratákat gyá­váknak, árulóknak, félúton megállóknak — mensevikieknek — nevezik. Az azon­ban bizonyos s ezzel legyünk tisztában, hogy elvileg nincs valami nagy különb­ség a szociáldemokrata és kommunista felfogás között. Testvérek ők, közös anyának, Marxnak gyermekei. Egyfor­mán ellenségei Istennek, egyháznak, ha­zának. A céljuk is egy: a kommunista állam. Legfeljebb a cél megvalósításának taktikájában van eltérés. A bolsevikiek erőszakkal és forradalmilag, a szociál­demokraták pedig, hogy úgy mondjuk, alkotmányosan, a parlamenti hatalom megszerzésével igyekeznek az azonos célt elérni. Az pedig tapasztalati tény, hogy a kommunizmus szálláscsinálói és előfutárai eddig mindenütt a szociál­demokraták voltak. Az egyik szántott, a másik vetett. így volt ez Oroszország­ban is, Magyarországon is és Spanyol- országban is. Ahol szociáldemokrata kormány van, ott mindenütt vígan és szemérmetlen nyíltsággal folyik a szov­jet agitációja. Sőt pl. Franciaországban, mint ismeretes, az a helyzet, hogy a szociáldemokrata párt és a kommunista párt Népfront neve alatt szövetségben van egymással. — Hatalmas eszköze a kommunista agitációnak a sajtó és rádió is. Hatalmas nyomdagépek ontják szaka­datlan zakatolással a világ minden nyel­vű röpiratainak zuhatagját s az megy szét hajókon, vasúton, repülőgépen a szélrózsa minden irányában. Az egyik moszkvai nagyleadó rádió műsora pedig csupa propaganda. Reggeltől késő estig a világ minden nyelvén — magyarul is — folytatják a propagandát, sokszor vérforraló lázítással és olyan alantas hangnemben, hogy tisztességes ember füle alig bírja ki. — Ez a szédítő pro­paganda tele van hazugsággal. Sztálin egyik legelső nagy beszédének hírhedtté vált mondata így hangzott: „Polgár­társak, mi a „gazdagság" szót, mint a múlt átkos örökségét múzeumba tesz- szük.“ S most nézzük meg, hogyan uta­zik termes különkocsikban Litvinov, ho­gyan rendezik be pazar fénnyel a szov­jetkövetségeket s akkor világosan meg­látjuk, hogyan tartotta be Ígéretét Sztá­lin. ígért földi paradicsomot. A helyzet pedig az, hogy a főelvtársak, akik több­nyire idegenek, dúskálkodnak, de maga az istenadta nép jobban nyomorog, mint azelőtt. ígért felszabadulást. S jött olyan rabság, amelynek vasigája alatt muk- kani sem lehet. Hazúgságait ügyesen tudja a propa­ganda terepéhez alkalmazni. A moszk­vai rádió ha angolul beszél, akkor ál­lamelméleti előadásokat tart, hogy mennyivel különb államforma az övé, mint a királyság, tudva, hogy Anglián ezen a ponton lehetne a robbantást el­kezdeni, ha németül, akkor a német ipar csődjéről beszél, hogy mint fogja ő majd sorra elhódítani tőle a piacokat, tudva, hogy Németország az iparával áll, Vagy esik. Ha pedig magyarul be­szél, akkor földi paradicsomról beszél, dús asztalt emleget, tudva, hogy a ma­gyar nyomorúságban ez hat legjobban. A gyarmatokon nemzeti felkelések szer­vezésének álarca alatt végzi munkáját. A jelszó, a köpönyeg mindenütt más, csak a cél marad mindig ugyanaz. E mögött az egész agitáció mögött pedig természetesen hatalmas összegű pénz áll, az a bizonyos guruló rubel, amely szinte közmondásszerfi már. Sajnos, azt kell mondani, hogy a szovjet „missziói" áldozatkészsége nagyobb, mint az összes keresztyén országoké együttvéve. A propagandához mindig ketten kel­lenek. Az, aki folytatja s az, aki beveszi. Ha a mai élet nem volna tele olyan je­lenségekkel, amelyek kiválóan alkal­mas talajt kínálnak a kommunista vi­lágpropaganda számára, akkor nem volna és hiába volna kommunista agitá­ció. 1887-ben az orosz közoktatásügyi miniszter, Delyanov azt mondta: „Ko­csisoknak, szolgáknak, mosónőknek, szatócsoknak s egyéb ilyen embereknek gyermekei nem emelkedhetnek föléje annak az életszínvonalnak, amelyben születtek." Csoda-é, hogy mikor a ko­csisoknak, szolgáknak, mosónőknek s egyéb ilyen embereknek gyermekei ha­talomra kerültek, nem ismertek irgal­mat?! A század elején egy Gopson ne­vű pap hatalmas munkástömeget veze­tett a cári palota elé. A tömeg szent­éneket énekelt, magasra emelte a cár képét s, helyzete javításáért akart ese­

Next

/
Thumbnails
Contents