Harangszó, 1937

1937-03-21 / 12. szám

1937. március 21.

HARANGSZÓ

91.

I

)

gatás, amelyben talán az a legveszedelmesebb, hogy irányított. Ez a világpro- pagarida közvetve, vagy közvetlenül egy kéz munkája. Akárhol robban ki valami, a szálak mindig Moszkvába vezetnek. Ezért ez az agitáció szervezett. A gépezet mögött az orosz kommunista párt- szövetség, röviden Komintern áll. Mikor Kun Béla 70.000 halász-vadász, pásztor ember ellenforradalmárt legéppus- káztatott a krimi félszigeten, mikor bevezetőt tartott Spanyolország véres drámájához, mikor az üvöltő orosz csőcselék lemészárolta a cárt s mikor a magyar kommunizmus hiénája, Szamuelly derék magyar embereket felköttetett, a parancsot végeredményben mindegyik Moszkvából kapta. — Ez az agitáció tervszerű. Nagyszerűen ki tudja tapogatni az egyes területeken a legfontosabb sztratégiai pontokat, amelyek alkalmasak további döntő lépések megtételére. Nézzük Európát. Hogy a szovjet propagandája az utóbbi időben éppen Spanyol- országra vetette rá magát, annak nemcsak az volt az oka, hogy a spanyol viszonyok rendkívül kedvező melegágyat kínáltak az izgatásra, hanem sztratégiai okai voltak annak. Nézzük csak meg Európa térképét s azon Oroszországnak Spanyolországhoz viszonyított helyzetét s akkor mindjárt megértjük, hogy miért akarja Moszkva olyan mindenáron bol- sevizálni Spanyolországot? Azért, mert ha ez sikerülne néki, akkor azonnal készen volna a roppant harapófogó, amelynek szorító fogai átlós irányban vágnának bele Európa testébe. — Nézzük Amerikát. Ott Mexikóban vetette meg a lábát. Ha megint elővesszük a térképet, megdöbbenve látjuk, hogy Mexikó az amerikai földrész legfontosabb kulcsterülete, mert összekötő hidját képezi Észak- és Délamerikának. A vörös medve kettéharapta ezt a két nagy összefüggő területet. — Nézzük Ázsiát. Aki ismeri egy kissé a dolgokat, az tudja, hogy az ázsiai versengésben a nagy tét ma: Kina. Nemcsak azért, mert Ázsia legnagyobb birodalma, hanem azért is, mert benne szunnyadnak a leggazdagabb lehetőségek. Ezért folyik ma a heves tusa a szovjet és Japán között éppen Kínáért. S Kínában a kommunizmus hatalmas lépésekben terjed.

A kommunizmus világpropagandája vakbuzgó. Hihetetlen hajtóerő és lendület, szinte missziói tűz van benne. Kínában pl. minden 25 diákra egy kommunista diákot számítanak. Micsoda vakbuzgalom kell ahhoz, hogy a 25 közé odakiildött egytől elvárják, hogy bolse- vizálja a társait és hogy ő vállalkozik rá. Egy kínai diákagitátort nemrégiben kivégeztek. Halála pillanatában azt vágta oda a kivégzőinek: ,,Én tudom miért halok meg, — egy nagy ügyért, — de ti nem tudjátok megmondani, miért éltek, mert nektek nincs ügyetek." Senki sem tudott rá felelni. Marx Károly egyik londoni temetőben van eltemetve. Beszélték a londoniak, hogy egyidőben egy esztendeig minden nap megjelent a sírnál egy szúrószemű, pergamenarcú ember s levett kalappal, lehajtott fejjel órákig állt a sír mellett. így ment ez nap-nap után. Ez a szúrósszemű, pergamenarcú ember Lenin volt, az orosz kommunizmus megteremtője. Micsoda fanatizmus lehetett benne, amikor sziszegő esküdözéssel, vagy hangtalan fogadalmakkal magába préselte ott a sírnál a kommunizmus eszméit s egy égő világ roppant panorámáját tudt^ képzeletének vásznára felrajzolni Marx porai felett már akkor, mikor még nem diktátor, hanem üldözött bujdosó volt. Innét van az, hogy ezt az agitációt olyan nehéz leszerelni. Makacs, szívós, újra, meg újra előburjánzik. Oh ha bennünk annyi missziói tűz s ügyünk igazságáról való olyan fanatikus meggyőződés volna, mint a szovjet agitátoraiban!

A kommunista világpropaganda céllá világos és nyíltan bevallott: forradalmasítani a világot, ami azonos a felforgatással. „Embervértől csöpögő szurony: kommunista szemnek ez a legkedvesebb látvány“, olvassuk egy kommunista röp- iratban. Érdekes megfigyelni, hogy a kommunista propaganda éle elsősorban a polgári osztály ellen irányul, ök ugyan azt mondják, hogy a tőke ellen küzdenek. De tessék megmondani, hogy a magyarországi kommunizmus hány nagytőkést tett el láb alól? Egyetlen egyet sem. Az áldozatok mind kisemberek voltak: papok, katonák, tisztviselők, gazdák és munkások.

Melyek a kommunista világpropaganda eszközei? Egyik legelegánsabb eszköze a diplomácia. Azzal, hogy a keresztyén országok alantas üzleti érdekből felvették a diplomáciai érintkezést á szovjettel, kaput nyitottak a vörös fertő előtt. A szovjet követei megígérik ugyan, hogy szánt-szándékkal nem űznek propagandát, de ezt először is nem tartják meg. Sőt nem is tudnák megtartani még ha akarnák sem. A bél - poklosnak nem kell külön propagandát kifejtenie azért, hogy terjedjen a betegsége. Pusztán az, hogy másokkal érintkezik, elég a ragály terjedéséhez. Szomorú, hogy mikor arról volt szó: vájjon beengedjék-e a szovjetet a népszövetségbe, mindössze néhány protestáns állam szavazott ellene! — Van egy másik finom és leplezett eszköze is a vörös, világpropagandának s ez a szociáldemokrácia. A szociáldemokraták, különösen ha szorul nyakuk körül a hurok, szeretik azt hangoztatni, hogy semmi közük a bolsevizmushoz. Azt is lehet hallani néha, hogy a bolsevikiek — teljességre törekvők — a szociáldemokratákat gyáváknak, árulóknak, félúton megállóknak — mensevikieknek — nevezik. Az azonban bizonyos s ezzel legyünk tisztában, hogy elvileg nincs valami nagy különbség a szociáldemokrata és kommunista felfogás között. Testvérek ők, közös anyának, Marxnak gyermekei. Egyformán ellenségei Istennek, egyháznak, hazának. A céljuk is egy: a kommunista állam. Legfeljebb a cél megvalósításának taktikájában van eltérés. A bolsevikiek erőszakkal és forradalmilag, a szociáldemokraták pedig, hogy úgy mondjuk, alkotmányosan, a parlamenti hatalom megszerzésével igyekeznek az azonos célt elérni. Az pedig tapasztalati tény, hogy a kommunizmus szálláscsinálói és előfutárai eddig mindenütt a szociáldemokraták voltak. Az egyik szántott, a másik vetett. így volt ez Oroszországban is, Magyarországon is és Spanyol- országban is. Ahol szociáldemokrata kormány van, ott mindenütt vígan és szemérmetlen nyíltsággal folyik a szovjet agitációja. Sőt pl. Franciaországban, mint ismeretes, az a helyzet, hogy a

szociáldemokrata párt és a kommunista párt Népfront neve alatt szövetségben van egymással. — Hatalmas eszköze a kommunista agitációnak a sajtó és rádió is. Hatalmas nyomdagépek ontják szakadatlan zakatolással a világ minden nyelvű röpiratainak zuhatagját s az megy szét hajókon, vasúton, repülőgépen a szélrózsa minden irányában. Az egyik moszkvai nagyleadó rádió műsora pedig csupa propaganda. Reggeltől késő estig a világ minden nyelvén — magyarul is — folytatják a propagandát, sokszor vérforraló lázítással és olyan alantas hangnemben, hogy tisztességes ember füle alig bírja ki. — Ez a szédítő propaganda tele van hazugsággal. Sztálin egyik legelső nagy beszédének hírhedtté vált mondata így hangzott: „Polgártársak, mi a „gazdagság" szót, mint a múlt átkos örökségét múzeumba tesz- szük.“ S most nézzük meg, hogyan utazik termes különkocsikban Litvinov, hogyan rendezik be pazar fénnyel a szovjetkövetségeket s akkor világosan meglátjuk, hogyan tartotta be Ígéretét Sztálin. ígért földi paradicsomot. A helyzet pedig az, hogy a főelvtársak, akik többnyire idegenek, dúskálkodnak, de maga az istenadta nép jobban nyomorog, mint azelőtt. ígért felszabadulást. S jött olyan rabság, amelynek vasigája alatt muk- kani sem lehet.

Hazúgságait ügyesen tudja a propaganda terepéhez alkalmazni. A moszkvai rádió ha angolul beszél, akkor államelméleti előadásokat tart, hogy mennyivel különb államforma az övé, mint a királyság, tudva, hogy Anglián ezen a ponton lehetne a robbantást elkezdeni, ha németül, akkor a német ipar csődjéről beszél, hogy mint fogja ő majd sorra elhódítani tőle a piacokat, tudva, hogy Németország az iparával áll, Vagy esik. Ha pedig magyarul beszél, akkor földi paradicsomról beszél, dús asztalt emleget, tudva, hogy a magyar nyomorúságban ez hat legjobban. A gyarmatokon nemzeti felkelések szervezésének álarca alatt végzi munkáját. A jelszó, a köpönyeg mindenütt más, csak a cél marad mindig ugyanaz. E mögött az egész agitáció mögött pedig természetesen hatalmas összegű pénz áll, az a bizonyos guruló rubel, amely szinte közmondásszerfi már. Sajnos, azt kell mondani, hogy a szovjet „missziói" áldozatkészsége nagyobb, mint az összes keresztyén országoké együttvéve.

A propagandához mindig ketten kellenek. Az, aki folytatja s az, aki beveszi. Ha a mai élet nem volna tele olyan jelenségekkel, amelyek kiválóan alkalmas talajt kínálnak a kommunista világpropaganda számára, akkor nem volna és hiába volna kommunista agitáció. 1887-ben az orosz közoktatásügyi miniszter, Delyanov azt mondta: „Kocsisoknak, szolgáknak, mosónőknek, szatócsoknak s egyéb ilyen embereknek gyermekei nem emelkedhetnek föléje annak az életszínvonalnak, amelyben születtek." Csoda-é, hogy mikor a kocsisoknak, szolgáknak, mosónőknek s egyéb ilyen embereknek gyermekei hatalomra kerültek, nem ismertek irgalmat?! A század elején egy Gopson nevű pap hatalmas munkástömeget vezetett a cári palota elé. A tömeg szenténeket énekelt, magasra emelte a cár képét s, helyzete javításáért akart ese