Harangszó, 1937

1937-03-14 / 11. szám

84

HARANGSZÓ

1937. március 14.

Az első magyarnyelvű újság megindítója Ráth Mátyás evangélikus lelkész volt;

*

A magyar börtönök lakói között evangélikus a legkevesebb.

*

Hazánkban az evangélikus egyház tartja fenn a legtöbb felekezeti iskolát.

*

Hazánkban az evangélikusok között van a legkevesebb Írástudatlan, 100 evangélikus közül 12—14 éves korban 99.2%, a 70—80 éves korban 81 % tud írni-olvas- ni, míg másvallásuaknál az átlag 97%, illetve 63.6%.

Befejezőtlöli

a Harangszó ezévi terjesztői munkája. Terjesztőink, Zámolyi Gyula segédlelkész és Sokoray József tanító, fáradságos nagy munkával, kitartó hűséggel 46 tolna-somogyi gyülekezetét jártak be, körülbelül ugyanennyi vallásos ünnepélyt tartottak s útjuk alatt összesen 640 új előfizetőt gyűjtöttek. Ez az eredmény, tekintve, hogy a munka nem egészen két hónapig folyt csupán, nagyon örvendetes. Ezzel terjesztési szolgálatunk dunántúli része befejezést nyert. A legközelebbi őszön Isten kegyelméből a bányai kerületben folytatjuk a terjesztést.

Zámolyi Gyula segédlelkész és Sokoray Miklós tanító uraknak hálás köszönetét mondunk fárasztó, hűséges és eredményes szolgálatukért. Ugyancsak köszönetét mondunk mindazoknak, akik terjesztőink nehéz munkáját szíves szeretettel támogatták.

vw.-vw.<

Hogyan született meg a Luther-rózsa ? *)

Az ágostai birodalmi gyűlés idején, melyen az ágostai hitvallást felolvasták, Luther Kóburg várában időzött. Itt várta imádkozva a fejleményeket és innen buzdította az evangélium híveit kitartásra. Barátai állandóan tájékoztatták a történtekről. Egy ilyen beszámoló levélben Justus Jónás tudósítja Luthert afeRüzsákon jár Krisztus híve, Ha keresztel hord a szíve.

*) Szemelvény Virág Jenő; Luther- rózsa című mai számunkban ismertetett könyvéből.

lől is, hogy a fiatal János Frigyes választófejedelem pecsétgyűrűt szándékozik ajándékozni a reformáció hősének.

1530. június 25.-én ezt írta Luthernak: „Legkegyelmesebb uram az ön rózsáját gyönyörű kőbe véseti és aranyba foglaltatja. Igen szép pecsét lesz. őkegyelmessége személyesen fogja önnek átadni.“

Valószínű, hogy a választófejedelem Nürnbergben megrendelte a gyűrűt, a munka ellenőrzésére pedig Spengler Lázár városi jegyzőt kérte meg. Spengler, hogy a megbízatásnak teljes megelégedésre tegyen eleget, a munka megkezdése előtt a címer leírását vagy rajzát megküldötte Luthernak azzal a kérdéssel, hogy jó lesz-e.

Erre írja Luther válaszul a következő levelet, melynek alapján a gyűrű elkészült.

Kegyelem és békesség a Krisztusban!

Igen tisztelt kedves jó Uram és Barátom! Mivel tudni óhajtja, hogy pecsétemet jól eltalálta-e, barátilag közlöm önnel elgondolásomat arra vonatkozólag, milyen legyen pecsétem, hogy jellemezze teológiámat.

A kereszt legyen az első, feketén, szívbe helyezve, ami természetes színű. Ezzel akarom magamat emlékeztetni, hogy a Megfeszítettben való hit üdvözít bennünket. Ugyanis csak akkor igazulunk meg, ha szívből hiszünk. Jóllehet a kereszt fekete, mivel megöl s kell, hogy fájjon is, mégis meghagyja a szívet saját színében .. .

Ez a szív fehér rózsa közepén legyen annak kifejezéséül, hogy a hit örömmel, vigasztalással és békességgel ajándékoz meg s egyenesen egy fehér üde rózsába helyez. Mivel nem olyan békesség és öröm ez, amilyent a világ ad, azért legyen a rózsa fehér és ne piros. A fehér I ugyanis a lelkek és az angyalok színe.

Zrínyi prókátora. 20

Történeti színmű, négy felvonásban. Egykorú dalokkal. Irta: Payr Sándor. Zenei részét zongorára és énekhangra alkalmazta és saját szerzeményeivel is kibővítette: Kapi Gyula.

FATIME: Eddig se gondolt velem. Nem jött értem, hogy kiváltson. Nem kellettem neki. A török férjek könnyen vigasztalódnak.

WITTNYÉDY: Most hát mi lesz veled? Ha visszakiván- kozol hazádba, én váltságdíjadat is elengedem.

FATIME: Édes gazdám, hadd maradjak. Hű szolgálóleánya leszek. Ne vessen utcára, szemétre.

WITTNYÉDY: Hiven szolgáltál eddig is. Nem is rabnak, családtagnak tekintünk. Hát csak maradi, ha akarsz.

FATIME: Köszönöm, jó nagy uram, holtig megszolgálom. Én kegyelmedet és a házát jobban szeretem, mint a hazámat. A te néped az én népem, a te Istened, az én Istenem. De félek, hogy nem sokáig maradhatok.

WITTNYÉDY: Miből gondolod ezt?

FATIME: Kegyelmed oly bús, kedvetlen mostanában. Mintha beteg volna, vagy valami bántaná. Viduljon fel édes gazdám. Ilyen korban más férfi még vígan éli világát. Kelmed is kap feleséget, egy ujjára kettőt is. A Zsiga gyereknek is anya kell még.

WITTNYÉDY: Hát azt gondolod, az özvegység bánt? Ne hidd. Mikor annyi a nyomorúság és gyalázat e hazában, kinek volna még kedve házasodni.

FATIME: Párosán, megosztva sorsukat, a fájdalmat is könnyebben elviselhetnék.

WITTNYÉDY: Nem, nem szedek fel új láncokat. Gyermekeim sorsa most is, mint békó, nyűgözi lelkemet. Oly időket élünk Magyarországon, hogy a meddőket és magtalanokat kell boldognak mondanunk.

FATIME: Azt hittem, hogy megvigasztalhatom.

WITTNYÉDY: Köszönöm jó asszony. De te nem is sejted, mily gondok és gyötrelmek nyomják az én agyamat.

3. JELENET.

Előbbiek. Erzsi.

ERZSIKÉ (tálcán reggelit hoz): Parancsoljon, édes

apám, egy kis erősítőt. Hisz oly sápadt, fakó az arcszine.

WITTNYÉDY: Köszönöm, gyermekem. Te csak a hű, gondos Márta vagy most is. (Homlokon csókolja.) Jól tettétek Erzsikéin, hogy megjöttetek. Jól esik magam körű1 látni, akiket szeretek. Alszik még a kis unokám? Ha felébred, hozzátok be.

ERZSIRE: Apám mostan oly bús mindig.

WITTNYÉDY: Már nem. Ha titeket látlak, felvidulok. Ugy-e, hogy megszoktál már Pozsonyban? Tudtam én, hogy összetörődtök majd. Armpruszter egészen jóravaló ember. És lelkes magyar, ami a fő. Láttad volna Bécsben! Ö volt köztük a leghevesebb. Lányom, ez a te műved.

ERZSIRE: Hát Zrínyi Ilonáról mit hallottál apám?

WITTNYÉDY: Az is szereti már az urát. Lelket vert a hideg Rákóczyba. Ő és anyósa nyerték meg őt ügyünknek. Szép a ti hivatástok, magyar nők. Soh'se feledjétek. (Künn hangos beszéd.)

ERZSIRE (az ajtóhoz megy): Maga az Náthán? Mi jót hozott? Jer Fatime, Zsiga menjünk. (Hárman el.)

4. JELENET.

Wittnyédy, Náthán. A sárga zsidójel nélkül.

NÁTHÁN: Szerencsés jó napot, tekintetes uram.

WITTNYÉDY: No, mi baj van, Náthán?

NÁTHÁN: Úgy éljek, hogy én jó hirt szeretnék hozni. De nem mindig lehet. Nádasdy zsidaja vagyok, de most haragszom az uramra. Ugy-e, a tekintetes úr valami fontos levelet küldött a múlt héten?

PH11UU