Harangszó, 1937
1937-03-07 / 10. szám
28. évfoíyaíH. 1Ö37. március 7. lő. száitl. Alapította: KAPIBÉLA 1910-bon. Laptulajdonoe: Dunántúli Luther-Szövetség. Megjelenik minden vasárnap. Ingyan malleklit tanév alatt kéthatanként a KIS HARANQ82Ö. 1935-ben beolvadt lap a Jöjjetek énhozzám. Postac8ekkszámla 30.526. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS NÉPLAP Erős vár a mi Istenünk, jó fegyverünk és pajzsunk, Ha ö velünk, ki ellenünk? az Ur a mi oltalmunk! A Harangiad aa erkeaatfi -kiadóhivatala OYÖR EL, PetóS-tér 2. Előfizetési ára: negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10°/o-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér Betegségeinket ő viselte és fájdalmainkat hordozd. Esaiás könyve 53, 4. Én vagyok oka e nagy büntetésnek, Hogy a latrok közt keresztre feszitnek; Amit, Uram, te szenvedtél helyettem, Én érdemeltem. Milyen világos és hatalmas ige ez! Krisztus szenvedését a mi betegségeink és fájdalmaink okozzák. Amit nekünk kellett volna örökétig cipelni, azt ö hordozza. A fájdalom, amit mi érdemeltünk, hogy örök halállal haljunk, étlen-szomjan kínlódjunk, mindmind őrajta van. Szenvedése engem, téged — valamennyiünket illet, mert hiszen értünk történt s nekünk vált javunkra. Mi pedig azt hittük, hogy Isten ostorozza, veri, kínozza. Ügy is van. Hiszen Mózes maga mondja: „Átkozott minden, aki fán függ.“ Ezért szidalmazták kárhozottnak, átkozottnak. Magán se tud segíteni, hogy tudna máson?! De rosszul látták. Mert hiszen a mi fájdalmainkat hordozta. Külső látszatra mintha átkozott volna. Voltaképpen pedig a mi fájdalmainkat hordozza. „Azért van rajta büntetés, hogy békességünk legyen és az Ő sebeivel gyógyultunk meg.“ Ő bűnhődik, miénk a béke. Mi haragítottuk meg Istent s Ö vezekel érte, hogy bűneinktől megváltva, békességhez jussunk. Néki szenvedni kell, mi pedig nyugodtan megyünk utunkra. Mily gyalázatos dolog volna ekkora szeretetet és irgalmasságot csak úgy elfelejteni! Dr. Luther Márton. Az ébredésről. 3. Az ébredés — visszatérés. Mikor valaki reggel felébred, ugyanott találja magát, ahol este elaludt. Felébredésével csak az történik, hogy meglát maga körül dolgokat, amelyeket alvásakor nem láthatott, feladatokat és kötelességeket, amelyeknek megtételére azelőtt fáradt, vagy béna volt. A felébredés mindig visszatérés. Megújult erővel a régi teendőkhöz. A lelki ébredés is mindig visszatérés. Aki lélekben felébredt, az nem kap Istentől valami új világosságot, vagy kijelentést. Hanem Isten visszautalja az örök világossághoz s az Ö egyszersmindenkori kijelentéséhez a Krisztushoz, aki tegnap és ma és mindörökké ugyanaz. „Más fundamentomot senki nem vethet, azon kívül, amely vettetett, mely a Jézus Krisztus.“ Amikor egy-egy ébredési mozgalom azzal kezdett dicsekedni, hogy új kijelentés birtokába jutott, az utólag mindig tévelygő rajongásnak bizonyult. Az igazi ébredési mozgalmak mindig az elfelejtett, vagy erőszakosan elrejtett rég/hez -való visszatérést jelentettek. A reformáció például nem hozott semmi újdonságot. Egyszerűen visszatérést jelentett az elfelejtett régi evangéliomhoz s visz- szahelyezkedést az őskeresztyén- ség eredeti hamisítatlan alapjára. Luther nem tett egyebet, mint a törmelékek alól kiásta, szívére szorította, templomszószékre és családok asztalára helyezte az öreg bibliát s prédikáló szavával, élete szolgálatával rámutatott arra, aki öröktől fogva mindörökké van, aki maga az Istennek végleges egyetlen kijelentése, a Jézus Krisztusra. A keresztyénség életterületén többször végighullámzottak olyan ébredési mozgalmak, amelyek mintegy elégtelennek ítélve Isten egyszersmindenkori kijelentését s annak folytatói, vagy kiegészítői akarván lenni, i^ŰolgokaF^Szd( REFORMÁTUS FŐÍSXSU tek hirdetni. Ezek a mozgalmak azonban sohasem hoztak igazi áldást, hanem szektás tévelygésbe jutottak. A szektáknak egyik általános jellemvonása éppen az, hogy bizonyos pontokon a maguk spekulációival többet akarnak tudni, mint amit Isten az igében jónak látott kijelenteni. Tévedés és tévelygés volna tehát azt gondolni, hogy az ébredés valami izgató újdonságot hoz és eddig soha nem halott igazságok birtokába juttat. Nem! Az ébredés mindig visszatérés, az ősi alapra, az élet, világosság egyetlen, örök forrásához — Krisztushoz. Azt mondod, hogy Isten kegyelméből felébredtél? A jele nem az, hogy különc dolgokat kezdesz művelni, hanem az, hogy hozzányúlsz a régi bibliához és engedelmesen szolgálod az örökkévaló Krisztus dicsőségét. Következő cikkünk címe; Az ébredés nem öncél. Helyellünk, miattunk, érettünk!
