Harangszó, 1937
1937-01-10 / 2. szám
28. évfolyam. 1837. január 10. 2. szám. Alapította: KAP1BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos: Dunántúli Luther-Szövetség. Megjelenik minden vasárnap. Ingyan malléklat tanóv alatt kéthatanként a KIS HARANGSZÓ. 1935-ben beolvadt lap a Jöjjetek énhozz&m. Postacsekkszámla 30.526 ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS NÉPLAP Az ilyen vízzel való keresetelés még azt is jelenti, hogy naponként uj ember jöjjön elő, és támadjon fel, aki Isten előtt igazságban és tisztaságban örökké ATf—. , ■«- A keresztség lutheri magyarázata a kiskátéból. p A P Nines más út! Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanem ha én általam. János 14, 6. Jézus mondja: oh keresztyének Engem híven kövessetek! Építs, alkoss, keress, amit akarsz: mikor arra kerül a sor, hogy a jelenvaló élettől elszakadva belépj a másik életbe, akkor csak ehez az úthoz folyamodhatsz, vagy örökre el kell veszned. Mert lám azt mondja: „Én vagyok az út“, — melyen az ember az Atyához jut, — én és semmi más. Az igazság és az élet is én vagyok és senki más. — Azon légy, hogy Őhozzá ragaszkodj, a hit és vallástétel mellett szilárA Hannj.zó uerkeutó-kiadóhlvaUla GYŐR II., Petófi-tér ». Előfizetési ára: negyedévre 1 P 28fcfillór, félévre 2 P 40 fillér egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10%-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 80 fillér dán megmaradj. SzenvecféSTTOTTSs'lialálban mindig ezt gyakorold, mondván: Nem ismerek más segedelmet és tanácsot, sem üdvösséget és vigasztalást, sem utat, sem ösvényt, hanem csak egyedül az én Uram Krisztusomat, ki értem szenvedett, meghalt, feltámadott s mennybe szállt. Ennél maradok s így megyek utamon által, még ha csupa ördög, halál és pokol volna is alattam, előttem. Mert bizony ez az igaz út és híd, — szilárdabb, biztosabb minden vas- és kőépítménynél s az ég, meg a föld előbb összedől, semminthogy ez hibázna, vagy megcsalna! Dr. Luther Márton. Újra itt van. Maskarás lárma, duhaj vigalom kíséri. A magyar falukon és városokon újra fékevesztett szertelenséggel bomlik és tombol a jókedv. Közben pedig képmutató szomorúsággal és álfájdalommal szónokolunk a trianoni gyászról és magyar nyomorúságról. A háborúban elnyomorodott hadirokkantjaink gyökérkefével házalnak filléres haszonért, de a farsangi báltermekben majd százakat fölemésztő öltözetekben lejtenek a magyar asszonyok. Egy sereg magyarnak kopog a foga az éhségtől s ugyanakkor egy másik sereg magyar durrogtatja a pezs- gős üvegeket. Ismerek angolokat, akik mióta egyszer farsang-időben nálunk jártak, csak mosolyognak és fejcsóválva botránkoznak, ha valaki a „magyar nyomorúság“-ról szónokol nékik. Kétszeresen fáj, hogy az újságok megint hozzák „Protestáns- bál“-ok és „Luther táncestély“-ek híreit. Az ilyen ízléstelen kegyeletsértés ellen addig fogunk évről- évre tiltakozni, míg célt nem érünk. Egyházunk dolgait nem engedhetjük meghurcolni báli éjszakák kétes világában. Testvér! Magyar testvér!! Evangélikus testvér!!! Ha látnád a magyar nyomorgók százezreit, határokon innen-j?atárokon túl! Ha látnád, hogy/milyen mélyen vagyunk még mindig! Ha nyitott szemmel látnád ezt az elesett nemzetet! Ha látnád! Akkor farsangi mámorodból kijózanodnál, jókedvedre hangfogót tennél s farsangolás helyett inkább hamut szórnál a fejedre!! Templomavatási ének. Fohász kél s röppen szívből ajkon, Zendül boldog halleluja, Hogy kegyelmedért magasztaljon Világok jóságos Ura Minden áldásnak kútfeje, Örök szeretet Istene! Atyánk meghallgatád imánkat, Van hajlékunk, mely csak Tied, Adtál Simeont s Thabitákat, Kik megérték szent tervidet. S amiről Jákob álmodott: íme itt áll szent sátorod. E hajlékot Uram szenteld meg Imádásod szent helyévé, S drága palástját kegyelmednek, Borítsd itt mindazok fölé, Kik szomjuhozva Szent Igéd, Lépik át e ház küszöbét. Ha magotvetö szolgád ajka Hinti szívünkbe az Igét, Szentlelkedet áraszd ki rajta, Hogy megfoganjon a beszéd És legyen gazdag aratás: Szent Fiaddal találkozás! Legyen e hely bűnbánat háza, Igaz megtérökkel teli, Hol, aki magát megalázza Fiad szívére öleli, S mutatva vérező kezét, Letörli a bűn bélyegét. Atyánk, kegyelmed drága kincse E hajlék, mely ma befogad Lehull lelkünk földi bilincse A világtól itt elszakad, S a végtelen azúron át Keresi az út at Hozzád. Itt megtalál a hivő lélek, így szól: nem engedlek Téged S megragadva erős kezed, Míg meg nem áldasz engemet, S ha megáldottál, jó Atyám, Legyen Nálad örök tanyám. Uram, megszántad a Te néped, Adtál gazdag ajándékot, Melyből fakad az örök élet S hol kincset lel a kifosztott. Kegyelmedért hálát rebeg S örökké áld e kis sereg. Vaáli. Farsang.
