Harangszó, 1937
1937-02-14 / 7. szám
HARANGS2Ó 1Ö3?. február 14, ,"Unántúli Kiadóhi ^■rot.Lap vatala •» A H«m«d«Tá gyGiyfirü kiadásbaji hogy oda kerülhe**en az minden kiadta v itthfr é* ,e,klé“i ,,,<ra sekrestye - imádságát, Baromfi-tenyésztésről. Irta: Kiss Lajos ny. igazgaté-tanító. Negyedik közlemény. A. baromfiéi. Ha körültekintünk egy falusi gazda házánál, a fejlődésnek bizonyos fokával mindenütt találkozunk. Tehetségéhez mérten mindegyik igyekszik a jót és hasznosat háza körű! megvalósítani. Látjuk ezt a törekvést az építkezésnél, a szobák berendezésénél, a mezőgazdasági gépek beszerzésénél stb. Csak egy maradt régi. Ez a baromfiól. Ez ma is olyan, mint száz évvel ezelőtt volt, vagy legalább is a fejlődésnek alig észrevehető nyomait mutatja. Mintha nem is tartozna a mezőgazdálkodáshoz, mintha egy teljesen elszigetelt ág volna, melyről a gazda csak akkor vesz tudomást, mikor felesége a jó paprikás csirkét tálalja az asztalra, vagy egy jó tányér rántot- taval kedveskedik neki. Pedig a baromfitenyésztés nemcsak abból áll, hogy jó fajtákat válogassunk össze, hanem abban is, hogy a meglévőket gondozzuk, amihez az eleség adagolásán kívül a lakó- és tartózkodó hely biztosítása is szükséges. Nem gondolok én itt tyúkpalotákra, hanem legalább is olyan ólra, hova tisztességes ruhával bemehetünk és hol a tyúk is jól érzi magát. De hát hol van ma ilyen baromfiól? Rendszerint a tyúkok részére a sertésól padlását jelölik ki. Némelyik helyen a kocsiszín teteje a hálóhelyük. Másutt az istállóban szorítanak nekik helyet.Sőt láttam sok helyen, hogy a tyúkok éjjeli szállásra a magas fák tetején találnak pihenő helyet, nemcsak a nyári, de még a téli időszakokban is. És sokan azt gondolják, jól van ez így, hisz a tyúk így is megél és tojásait így is leadja. Pedig ha ismernék mindezeknek nagy hátrányát, ha megismernék azt a sok bajt, ami ebből a nemtörődömségből, sok esetben a tudatlanságból származik, akkor mégis másként fognák fel a dolgot és nem hanyagolnák el annyira ezen állatok gondozását, melyet a legtöbb gazda szükséges rossznak tart a háznál. És ha legalább tisztaság dolgában állnák meg a helyüket. De tudjuk jól, hogy ezek a helyek valóságos melegágyai a különféle betegségeknek, a sok féregnek", mely az állat vérét szívja. Condolják-e, hogy ilyen helyen szeret a tyúk tanyázni és fészket rakni? Legfeljebb csak kényszerűségből fogadja el, de amint teheti, menekül abból és máshol keres magának szállást, máshol rakja le tojásait. Ezért tojnak szerte a ház körül, ezért menekülnek fel a fák tetejére; mert ott a szabad szellős helyen a férgek nem bántják annyira és nem kénytelen a trágyától megromlott bűzös levegőt szívni. Mi volna tehát a teendő? Ismerve a mai gazdasági helyzetet, sok családnak élet- körülményeit, sok embernek közönyösségét: nem szándékozom a rombolás munkáját senkivel sem végeztetni, vagyis azt, hogy pusztítsa el a régit és építsen egy mindenben megfelelő tyúkólat. Nem. De mert baromfitenyésztés gazdasági haszonra! az ólak tisztántartása nélkül nem lehetséges, feltétlen szükséges, hogy a meglévő óiakat hozzuk rendbe és azokat állandóan tisztán tartsuk. Nemcsak azért, hogy mi ne féljünk a vele való munkától, de azért is, mert amint a többi állat szereti a tisztaságot, a baromfi sem veti azt meg, sőt meg is hálálja. A tisztántartás abban áll, hogy a háló, ülő és tojó helyeket takarítsuk meg minél gyakrabban, de legalább hetenkint egyszer. Az ülőrudakat törülgessük le lúgos vízzel, ugyanezzel tisztítsuk meg a tojó kosarakat is, mert ezek a helyek, külö nősen a vesszők közei szoktak tele lenni féreggel. Ez ellen pedig ne sajnáljunk 5—10 deka nikotint venni, mely száz liter vízben feloldva, még a petéit is elpusztítja. Két- háromszori permetezés évenkint (ápr. vége, jún. és aug.) a heti tisztogatással teljesen féregmentessé teszi az ólat, de egészséges is lesz és nem lesz okunk úgy félni a különféle betegségektől Különben 40—50 darab tyúk tenyésztésére igen jó ólat láttam egy helyen, mely olcsósága mellett a legtöbb falusi háznál megvalósítható volna. Azért le is irom. Gazda-háznál alig van istálló vagy kamra, melyből egy méter szélességet keresztül át, vagy legalább háromnegyed részben elvenni ne lehetne. Ezt a részt deszkával elválasztjuk a helyiség többi részétől, vagy egész magasságában, vagy legalább két méter magasságban. A válaszdeszkán egy rendes ajtóval járatot hagyunk, hogy a ki- és bemenés kényelmes lehessen. A folyosó felől teszünk rá akkora ablakot, hogy az a helyiséget teljesen bevilágítsa. Lent pedig, tehát a földszinttel egyvonalban vágunk a falon egy tyúkjáratot, elzárható ajtóval. A helyiségben a fal hosszában 70—80 cm. magasságban felteszünk egy ülőrudat, mely alatt körülbelül 15 cm-rel két szál deszkát húzunk. Ezáltal megnyerjük azt, hogy az alatta lévő rész tiszta marad és azt tojófészeknek rendezhetjük be, sőt igen alkalmas hely lesz a kis csirkék számára is. Ennek a helynek előnye nemcsak a tiszta világosság, de különösen ha istálló mellett van, a téli meleg biztosítása, ami a tyúkok téli tojókészségét nagyban fokozza. Azt hiszem az sem megvetendő előny, hogy az ólban mindenkor aggodalom nélkül mehetünk és ott tyúkjainkat ellenőrizhetjük. Ha számításba veszem, az így előállított baromfiól költségét és előnyeit, csak ajánlani tudom mindazoknak, kiknek módjukban van ilyent előállítani. Mert a kis összegű befektetéssel annyi előnyhöz jutnak, amennyit más sokkal költségesebb épület sem tudna biztosítani. A baromfiólnak tartozéka még az etető hely is, hol esős időben, Vagy téli időben-etetni lehet. Mindenesetre jó ha van; de nem feltétlen szükséges. Előnye különösen télen tűnik ki, mikor a nagy hidegben az etető alját polyvával behintjük és a nemes eleséget beleszórjuk, hogy a tyúkok munka, kapargálás utján juthassanak táplálékhoz, miáltal a mozgás testüket felmelegíti és a tojási ingereket gyorsabb munkára serkenti. Előnye még az is, hogy zárt hely lévén, minden más idegen állatot távol tudunk tartani és ami eleséget kiszórtunk, tudjuk, hogy csak a magunkéi fogyasztják el. Ezzel a baromfitenyésztésről irt cikksorozatomnak végéhez érkeztem. Nem mintha már kifogytam volna a mondanivalóból hisz előttem lebeg a lúd-, kacsa-, pulykatenyésztés, a csirkenevelés, a baromfiak különféle betegségei, melyek mind egy-egy fejezetet kívántak volna. Habár amit elmondottam, az nagyjában mindenik fajta tenyésztésére vonatkozik. De azt tartom, hogy „ki sokat markol, keveset szorít.“ A sokból tehát kivettem azt, ami a legszükségesebb, mely alapja a baromfi- tenyésztésnek, meiy nélkül baromfitenyésztésről valóban beszélni sem lehet. Ezek a legfontosabb szükségletek a tenyészállatok kiválasztása, azok okszerű táplálkozása és az ólnak, mint tartózkodási helynek tisztántartása. Aki többet akar tudni a baromfitenyésztés követelményeiről, annak természetesen rendelkezésére állnak a különféle szakkönyvek. Mindenesetre úgy érzem, nem fáradtam hiába ha a „Harangszó“ kedves olvasói csak az általam említetteket szívlelik is meg csupán és jövőben ezek figyelembe vételével igyekeznek baromfi állományuk fejlesztésére, mert bizonyossággal állítom, hogy munkájuk eredményes gyümölcsöt hoz, mely nemcsak kedvet ébreszt a további munkára, de jelentős jövedelmet is jelent Kívánom, hogy úgy legyen. (Vége.) Szappan, fésű, kölnivíz, parföm és borotválkozó eszközók nagy választékban, legolcsóbb napi áron kaphatók az „Erzsébet“ drogériában Győr, KazinczI - utca 1. Aki e hirdetési felmutatja, vásárlásnál S százalék engedményben részesüli Megbízható középkorú evangélikus asszony március 1.-től állást kaphat magános nőnél. Munkája: takarítás, mosás és egyéb házimunka. Fizetés: ellátás és havi 10 pengő. Később fizetésemelés. Cim: özv. Tékass Istvánné, Cserhátha- láp, up. Magyarnándor, Nógrád megye. 1—1. Terjesszük a „HARANGSZÓ“-t! Szerkesztő-bizottság: IRÁNYI KAMILL, Dr. ITTZÉS ZSIGMOND, MARCSEK JÁNOS, NÉMETH KÁROLY, Dr. SCHUTT GYULA, SZENDE ERNŐ, SZUCHOVSZKY GYULA, TÜRÓCZY ZOLTÁN. Felelős szerkesztő és kiadó: SZABÓ JÓZSEF. Kéziratokat nem adunk vissza. Baross-nyomda Uzsaly és Koncz. T.: 7-63.
