Harangszó, 1937
1937-02-21 / 8. szám
26. évfolyam. 1937. február 21. 8. szám. Alapította: KAPIBÉLA 1910-ben. Laptulajdonos: Dunántúli Luther-8z6vetság. Megjelenik minden vasárnap. Ingyen melléklet tanév alatt kéthetenként a KIS HARANGSZÓ. 1935-ben beolvadt lap a Jöjjetek énhozzám. Postacsekkszámla 30.526. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS NÉPLAP Erős vár a mi Istenünk, jó fegyverünk és pajzsunk, Ha ő velünk, ki ellenünk? az Ur a mi oltalmunk! A Haranpiö ■aerkeaztú-kiadóhlTatala GYŐR n., PetőH-tér S. Előfizetési ára: negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos kdldéssol 10°/o-os kedvezmény. Amerikába egéBz évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P *0 fillér Engedelmes volt. Monda nékik Jézus: Az én eledelem az, hogy annak akaratját cselekedjem, aki elküldött engem és az ő dolgát elvégezzem. János 4, 34. Krisztus ártatlan bárány! A keresztfa oltárán Ki miértünk megholtál; Nagy engedelmes voltál. Isten akarata, amelyet Krisztus betöltött, nem egyéb, hanem a Krisztus engedelmessége. Ahogyan Pál mondja: Engedelmes lett értünk. Ebben van mindnyájunk megigazulása is: „ ... egynek engedelmessége által sokan igazakká lesznek.“ „Megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig.“ Mindezt nem azért teszi, mintha méltók volnánk rá,vagy megszolgáltuk volna. Ily felséges Valaki ilyetén szolgálatára ugyan ki volna méltó?! Hanem azért teszi, hogy engedelmeskedjék az Atyának. Pál apostol itt szinte egyetlen szóval feltárja az eget, bevisz oda, hogy beletekinthessünk Isten felségének mélyeibe s megláthassuk atyai szíve kibeszélhetetlenül kegyelmes akaratát, irántunk való szeretetét s hogy érezhessük, miként végezte el Isten jótetszése öröktől fogva mindazt, amit Krisztus, a Dicsőséges értünk cselekedjék s meg is cselekedett. Kinek ne olvadoznék szíve az örömtől? Ki az, aki nem akarna szeretni, dicséretet mondani és hálát adni? Ki az, aki kész ne volna az egész világ szolgája lenni, sőt a semminél is szívesen kevesebbé és sem- mibbé válni, mikor látja, hogy mily drágának ítélt minket maga az Isten, aki atyai akaratát szent Fia engedelmességén oly gazdagon kiárasztotta és megbizonyította. Dr. Luther Márton. Az ébredésről 2. Az ébredés Isten műve. Az alvó ember nem ura magának. Nem lát, nem hall; azt sem tudja mi történik körülötte és vele. Akár ágyastul el lehetne vinni. Éppen ezért, aki igazán alszik, az nem tud fölébredni magától. Nem mondhatja, hogy: no most felébredek s aztán valóban fel is ébred. Csak akkor ébred fel, ha megszólal fülébe az ébresztő óra csörömpölése, vagy valamely embertársának az ébresztő szava. Talán még ez sem elég. Esetleg arra van szükség, hogy mellbeüssék, megrángassák a kezét, üstökön ragadják, esetleg lerántsák róla a meleg takarót, hogy a kijózanító hideg magához térítse. Szóval mindig kívülről kell jönni az ébresztő behatásnak. A lelki élet alvói sem tudnak ön- maguktól fölébredni. Sőt éppen az jellemzi őket, hogy nincs igényük. Teljesen jól érzik magukat bűnös állapotukban s teljességgel meg vannak magukkal elégedve. Nem látnak, nem hallanak, bűneik puha ágyából ki sem kívánkoznak. Istennek kell felülről az életükbe belenyúlnia. S Istennek ehez többféle eszköze van. Néha embert használ fel alvó lelkek felébresztésére. Oh hány lelket ébresztettek már fel Isten alázatos szolgái. Pál apostoltól Lutherig és azóta. Az egyház szolgálata nem egyéb, mint Isten ébresztő szándéka, amelyet Ő szolgáin keresztül folytat. Máskor az Isten úgy ébreszt, hogy boldogság alakjában gyengéd szeretettel homlokon csókol. Ha áldást kapunk Istentől, az nem azért van,mintha megérdemelnénk, avagy utólag meg tudnánk szolgálni, hanem az Istennek célja van vele. Fel akar eszméltetni,önmagára felfigyeltetni, — felébreszteni. Természetesen keményebb eszközei is vannak Istennek az ébresztésre. Néha üstökön ragad, lehúzza rólunk a jólét puha takaróját sőt fájdalmas mozdulattal kivet az ágyunkból, ahol olyan jól éreztük magunkat. Hányszor zúgolódunk, hányszor esünk kétségbe, hogy mennyit kell szenvednünk, hogy ezt is, azt is el kellett vesztenünk, hogy ver a sors keze és mindenünkből kiforgat az élet, pedig csak az történik velünk, hogy éb- resztget az Isten. Isten legáldottabb, legigazibb ébresztése az, mikor az ő igéjében szólít meg valakit. Mikor egy-egy ember életében megelevenedik a biblia addig szürke, holt, vagy érthetetlen betűje s az illető boldog reszketéssel érzi, hogy vele, egyenesen vele beszél az Isten. Oh áldott fölébredés. Van idő, mikor különös erővel zúg az Isten ébresztő órája. Ezek azok az idők, amelyekről azt mondja az ige: „Imé itt a kellemetes idő, imé itt az üdvösség napja.“ Igen, imé itt van! Van ember, akit nem lehet felébreszteni. Az ébresztő órát föld- hözcsapja, a szólítgatásra nem felel. Hallja jól, hogy keltegetik, de nem felel. Hideg vízzel sem lehet talpra állftarm
