Harangszó, 1937
1937-02-14 / 7. szám
50. HARANGSZÓ 1937. február 14. Bangha Béla uj hangja. Bangha páter nevét mindenki ismeri. A magyarországi jezsuiták egyik vezér- egyénisége. Bangha páter hangját is jól ismerjük. A protestánsok elleni harcnak mindig <5 volt az egyik legélesebbhangú lándzsaforgatója. Bangha Béla azonban újabban egészen más hangot kezd fölvenni. Olyant, amilyen ezelőtt egy-két évvel az ő ajkáról elképzelhetetlen lett volna. Ennek bizonysága az a cikk is, amelyet a Magyar Szemle hasábjain írt „A keresztény unióról.“ — Lássunk néhány szemelvényt a cikkből. „Amióta az istentagadó mozgalom az uccára is kilépett s újabban mint bol- sevizmus világuralmi igényekkel lép fel, a hívő keresztények részéről újra felhangzik az egészen soha el nem halkult sóhajtás: bárha sikerülne a keresztény felekezeteket még egyszer közös nevezőre hozni... A marxi csatakiáltással: „Világ proletárjai egyesüljetek!“, szembe kellene szegezni ezt a másikat: „Világ keresztényei, egyesüljetek!...“ A felekezeti háborúk és hitviták kora rég lejárt... Vannak, akik a dogmatikai és egyházszervezeti ellentéteket egyenesen a krisztusi eszme belső gazdagsága jelének, a különféleségeket egyszerű változatosságnak tekintik, amely nem zárja ki a kereszténység nagy elvi egységét. Ez azt jelentené, hogy bár tanokban és egyházszervezeti elvekben elágazunk is, azért a lényeges, legfőbb kérdésekben mégis csak megegyezünk s már ez is elegendő lelki egység... A közös veszély időnként közös védelemre indította a keresztény felekezeteket. A háborút követő forradalomban nálunk is meg alakult egy felekezetközi „Vallásvédelmi Szövetség.“ A bolsevizmus veszedelmével szemben hasonló összetételű ligák létesültek s Genfben ma is, csendesen ugyan, de komolyan együtt dolgoznak nemzetközi és felekezetközi alapon: jezsuiták, protestáns lelkészek és görög- keletiek a harcos istentelenség visszaszorításán. Ismeretesek azok az uniós konferenciák, amelyeket Söderblom, uppsalai luteránus érsek kezdeményezett. A konferencián számos protestáns és grög-keleti felekezet vett részt. A katolikus egyház nem vett részt rajta, ami sokakban bizonyos csalódás érzetét keltette ... Ma tudtunkkal egyedül az az egységért végzett imahét jelent kapcsolatot valamennyi keresztény felekezet között, amelyhez, bár protestánsok kezdeményezték, a katolikus egyház is magának Rómának helyeslésével évről-évre örömmel csatlakozik... Az első, ami a közeledés lehetőségének reményét nyújtja az, hogy... ma már a művelt protestánsok jókora részét nem annyira a régi vitapontok érdeklik ... mint inkább az evangéliomnak nagy központi gondolatai, amelyeket a katolicizmus is kezdettől fogva hangoztat.... Viszont a katolikus részen is lényegesen finomult a felekezetekkel szemben nemcsak a hang, hanem a felfogás is, főleg annak a heves elkeseredésnek megértése terén, amely a XVI. században az elszakadás kísérő tünete volt és sok elszomorító egyházi visszaélésben találta forrását. „Dogmatikailag X. Leónak volt igaza, történetileg Luther Mártonnak“, mondotta egy svájci... A protestáns arra gondol: érdemes-e azért marakodnunk, mert 400 év előtt Luther Márton összeveszett a pápával?... De a katolikus is arra gondol: nem volt-e kár olyan egyházi állapotok felburjánzását megtűrni, amelyek az egyházszakadást lélektanilag szinte elkerülhetetlenné tették?... Ha én a debreceni nagytemplom árnyékában látom meg a nagyvilágot, ma talán ép- oly „vastagnyakú“ kálvinista vagyok, mint ma ájtatos pápista! Ha Apponyi Albert, vagy Prohászka Ottokár véletlenül luteránusnak születik s Baltazár Dezső vagy Tisza Kálmán katolikusnak: ki tudja... Prohászka talán a pápaság ellen intézett volna rohamot, míg Baltazár a Mária-kongregációknak lett volna lánglelkű terjesztője... Tévedés volna azt hinni, hogy a katolikus egyház, ha dogmáiban nem is, de más téren sem tehetne, esetleg nem lenne hajlandó engedményeket tenni. A mai katolikus gondolkodás szívesen elismeri, hogy a vallásszakadás bármennyire fájdalmas volt, közvetve az egyházra, mégis jelentős haszonnal járt. Hiszen éppen a tisztára, vagy túlnyomóan katolikus országokban, mint Spanyolországban, Franciaországban, Mexikóban s Dél-Amerika számos államában mutatott a katolicizmus sokszor nagyfokú belső süllyedést ... A katolikus egyház nehezen változtat valamit egyházfegyelmén s külső gyakorlatain, de hogy szükség esetén erre is hajlandó, megmutatta akkor, amikor a keleti unió kedvéért lemondott a keleti papok nőtlenségéről, beleegyezett a két szín alatti áldozásba s a hazai nyelvű istentiszteletek tartásába ... összefoglalásul: lehet-e keresztény unióról szó? Egyelőre sajnos alig, de a távolabbi jövőben talán lassan mégis! A közeledés nem dogmatikai engedményeken vagy hitvitákon fog múlni, hanem sokkal inkább két dolgon: a felekezeti ellentétek érzelmi légkörének enyhülésén és a belső, vallási lelkűiét erősödésén. Minél szelidebb lesz amaz és minél elmélyültebb emez, annál tevékenyebb hatóerővé válik a ma még^megoszlott lelkekben a krisztusi vágy és imádság: Zrínyi prókátora. 15 Történeti színmű, négy felvonásban. Egykorú dalokkal. Irta: Payr Sándor. Zenei részét zongorára és énekhangra alkalmazta és saját szerzeményeivel is kibővítette: Kapi Gyula. 6. JELENET. Előbbiek. Szabiik. Uriasabban öltözve. SZABLIK (már kinnt): Eresszenek, azért is bemegyek. Még csak az kellene, hogy kitiltsanak. Szeretnek engem a magyarok. (Bejön, lázas örömmel beszél szaporán, a magyarok bánatukban szótlan elmerülve, tűrik egy ideig.) Örömhírt hozok, Wittnyédy uram. A császár udvari muzsikusnak fogadott. Itt van Paka is a vőtársam, ő is komornyik, ő ajánlott a felségnek. Legjobbkor jöttem. Az egész város táncol, nagy ára van a muzsikának. Szegény soproniakat el kellett hagynom, de nem feledkezem meg róluk, számíthatnak pártfogásomra. Oh mily kedves ember is az a császár! Ö maga is kitűnő muzsikus, spinéten játszik és még vagy öt hangszeren. Sőt komponál is. A múlt héten nagy örömöt szerzék neki. Azt mondám: ha felséged nem császárnak születik, első muzsikusa volna a világnak. Oh micsoda gyöngyélet az az udvarban! Ha délelőtt a birodalmi tanácsban elrontják a felséges úr kedvét, délután koncertet rendezünk és felvidul a lelke. Ahol pedig a király jókedvű, ott a nép is boldog. Oh uraim, öröm élni. Egy új korszak kezdődik a zenevilágban. Most derül csak ki, hogy mi volt a harmincéves háború legnagyobb áldása? Megjavította a rezes fúvó hangszereket. A császár ezt jól tudja. A császár jó muzsikus és jókedvű. Éljen a császár! (A hallgatás meglepi.) BETHLEN: Wittnyédy bátyám, a fülénél vagy üstökénél fogva dobjam ki e pimasz frátert? Ki hívott? Hogy kerülsz te ide? SZABYIK: Micsoda hang ez? így beszélni a császár emberével! A fiatal úr nem tudja, hogy mit cselekszik. A soproniak barátaim és én nem hagyom őket. WITTNYÉDY: Vencel, most én mondom ám, hogy takarodj. A cseh nótádat már Sopronban is megsokaltam. Tisztel- tetem a Paka jágert, vele majd még lesz dolgom. Tisztelte- tem új gazdádat is, a muzsikus császárt. Csak fújjátok a nótát, mi meg majd táncra kelünk. Eljárjuk a haláltáncot. Takarodj. SZABLIK: Majd még beszélnének én velem szebben is. (Félre.) Eh, barbár nép a magyar, soha sem volt muzikális hallása. De, hogy titkos összejöveteleiket a Matschakerhofban tartják, ezt illetékes helyen majd elmondom. Isten megáldja vitéz uraimékat. (El.) 7. JELENET. Előbbiek. Szabiik nélkül. WITTNYÉDY: No lássátok, Pákát, a cseh fickót Zrínyi tette emberré, ő adott kenyeret a koldusnak. De lám hamar ott hagyta Csáktornyát, Becsben talált vigasztalást. BETHLEN: Ennek a gyors emelkedésnek más okát is sejtem. Lipót király nem jutalmaz érdemek nélkül. WITTNYÉDY: Oh a király jó ember. A hízelgők tábora már életében Nagy Lipótnak nevezi. Csak egy kis hibája van: jó muzsikus, de gyenge király. ANDRÁSSY: Már pedig nekünk a cigány muzsikáljon, ne a király. WITTNYÉDY: A föld népe éhezik. A várkapitányok hosszú lisztában terjesztik fel az éhenhalt végbeli katonák neveit. Akik még élnek is, éhségükben úgy lézengenek, mint falon az árnyék, mint ősszel a hulló legyek A király pedig muzsikál és házasodik. Udvari zenekarára többet költ, mint a magyar végvárakra. Apró dolgokkal bíbelődik, a nagyok iránt nincs érzéke. Kártyaveszteségeit feljegyzi, de az állampénztárt jegyzék nélkül lopják meg a miniszterek.
