Harangszó, 1937
1937-12-25 / 52. szám
416. HARANGSZÓ 1937. december 25. bövelkedők, hogy ezt a szobrot mielőbb felemeljük. Hadd hirdesse a nagy Reformátor szobra ország, világ előtt, egyházszeretetünk és hithüségünk erejét. Mindenekfelett azonban hirdesse az evangélium Ura előtt, akinek evangéliumát óhajtjuk még Dr. Luther Márton szobrával is meghálálni, megörökíteni és dicsőíteni. Az adományokat az illetékes egyház- községek lelkészi hivatalai és az egyházi lapok szerkesztőségei veszik át. Adja Isten, hogy sok adományról számolhassanak el. A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Luther-szobor Bizottságának nevében és megbízásából: Budapest, 1937. december 15.-én. D. Báró Radvánszky Albert egvefemes felügyelő, világi elnök. D. Kapi Béla D. Raffay Sándor püspök püspök egyházi elnök a végrehajtö bizottság elnöke. SZOBOR. Az emlékek ma rámcsepegnek s olyan vagyok, mint kiváncsi gyermek égő-gyertyás karácsonyfa alatt, Nézegetem az ajándékokat. Nem veszem észre a gyertyakönnyeket S azok csak hullnak, befolynak engem S itt állok fehéren, viaszköpenyben. A ráncok, szennyek mind befödve... Jaj! Csak az ébredés most ne jönne, Hadd maradnék karácsony s szobor, Kit a múlandóság hiába ostromol. Bakó József. Hegyi István karácsonya. Olyan volt, mint egy jegenye. Karcsú, magas és keményderekú. Szoborba se lehetne pompásabb izmokat faragni. Legény korában félt tőle a környék minden legénye. Ha mégis bele mert kötni valami messziről jött idegen, — holta napjáig megemlegette Hegyi Pi'sta buzogány-öklét. Pistából István lett. Keményléptű, módos gazda. Rátarti, de van is mire. övé a legnagyobb telek s rajta a falu legszebb háza. Kapuján hétvármegye legszebb fogata kanyarodik ki reggelente. S Hegyi István mindezt nem Istennek köszöni. Hanem magának. Jó eszének, kemény markának. Isten? Ugyan! Nincs rászorulva. Miatta akár holnap becsukhatják a templomot. Sőt szelíd asszonyát is meg-megcsipi gúnyos szóval, mikor ünnepnapon kézenfogva kisfiát, megindul Isten háza felé. „De sok nyomhatja a belső részedet, hogy má megin imádkozni mégy.“ Papolok én neked itthon is, ha csak az kell.“ „Vigyázz, mert még szentté avatnak.“ S más efféle. Isten azonban előbb-utóbb kezébe vesz mindenkit. Egyiket megsimogatja, másikat kemény pöröly alá fogja. Kt- nek mire szüksége van. Hegyi Istvánnak keserű receptet írt égi rendelőjében a nagy orvos, őszi fadöntéskor úgy meg- legyintette egy öreg cser deréknyi szélImádsáQ a szent estén. Uram, adj mindenüvé karácsonyt! Jelenj meg a kórházi betegágyak között s a gyötrelem világába adj karácsonyt. Jelenj meg a börtön lakói között s teremts karácsonyt a rideg falak daróc- ruhájú lakóinak. Jelenj meg az országúton, ahol kötelessége szavára ballag a csendőr, a városok uccasarkain, ahol mások békességére vigyáz a rendőr, a vonatok mozdonyain, ahol családiától távol kötelességét végzi a masiniszta s adj karácsonyt azoknak, akik e szent estén is dolgozni kénytelenek. Jeleni meg a nyomorúság tanyáin s enyhítő irgalmad változtassa a panaszt karácsonyi békességgé. Uram, adj mindenüvé karácsonyt! Az én telkembe is. Úgy, hogy mindnyájan meg tudiuk látni s el tudjuk fogadni földi ajándékok fölött a legnagyobb ajándékot, — a te egyszülött Fiadat! EZ A SZENT KARÁCSONY. Aki tegnap küzdött Karikás ostorral Ne vágyjon ökörre: Érje be jászollal... Ne csüngjön szeme most Kincseken, marhákon: Ez a szent karácsony. ső ága, hogy a hetyke óriást ájultan húzták ki alóla. Súlyos belső zúzódások, lábtörés, — mondotta az orvos. Eltart vagy három hónapig. Itt a kórházi ágyon ismertem meg Hegyi Istvánt. Fájdalomba-torzult arcán is ott trónolt a gőg. Meg a dac. „Mi teccik az urnák?“ — kérdezte, mikor ágya végében megálltam. Pap vagyok s jöttem, hogy az Isten vigasztalását hozzam“, feleltem. Szótlanul falnak fordult s nem volt hajlandó tovább szóba- állni. Csendesen egy Harangszót tettem a takarójára. S a betegeknek való kicsi irnakönyvet. Két hét múlva újra meglátogattam. Szinte rám kiáltott: „Azt mondja meg tisztölendő úr, mivel érdemeltem ezt attól a nagy-Uristentől?“ „Adjon hálát Istennek, hogy még így is van“, — szólottám. Ha Hegyi Istvánnal az Úristen érdeme szerint bánt volna, akkor Hegyi István már régen az ördög prédája volna. István meghökken egy kissé. — De mikor minden termésemet elviszi a kórház. Meg... aszongya a doktor... sánta is maradok ... Úgy látszik Hegyi Istvánnak meg kellett sántulnia, hogy végre rátaláljon az Isten útjára. Meg aztán családját sántán is szeretheti. —Mondja István, imád- kozott-e abból a kicsi könyvből, mit a múltkor itthagytam? — Hát nem tagadom! — veti oda restelkedve. Aki tegnap még a Sziklába is vájta Farkasvermét, hogy ott Törjön ki más lába, Ma még vakondlyukat Lágy földbe se ásson: Ez a szent karácsony. Kitől irigyelted Tegnap a kenyeret Adj neki kést, melynek Éle a szeretet, Hadd messen barázdát Hófehér kalácson: Ez a szent karácsony. Tegnap ahol jártunk Fertőben és bűnbe, Férfiú mivoltunk Ne jusson eszünkbe... Égjen el nagy vétkünk A kis gyertyalángon: Ez a szent karácsony. Tegnap ki a gőgtől Óriást se látta Világos napfénynél: Most az éjszakába' Sötétben is egy kis Gyermeket meglásson: Ez a szent karácsony. Dobay Béla Karácsony előtt egy héttel is kint jártam nála. Már ült az ágya szélén, mellette mankó. Kezében levél. Asszonya írta. Együgyű sorok arról, hogy Hegyi Istvánt sántán is szeretni fogják majd odahaza. Miközben magamnak félhangosan olvasom a levelet, a hajdan kevély ember gyerekként szipog könnyeivel küzköd- ve. Aztán kirobban belőle a forró beszéd. „Tisztelendő úr, én gonosz életet éltem. Most látom. Fittyet hánytam az Istennek. Az asszonyt is csak tűrtem. A gyerek se kellett. Csak a föld meg a jószág. De más lesz ezután. Tisztelendő úr, mikor hoz ide úrvacsorát? Én nem akarom hazavinni a régi gúnyát. Tessék megírni a feleségemnek, hogy a karácsonyfa alatt együtt olvassuk a szentírást.“ „István! Holnap minden evangélikus beteg úrvacsorát vesz itt a kórházban. Maga is. Addig forgassa szívében ezt az igét: „Úgy szerette Isten e világot, hogy az ö egyszülött Fiát adta, hogy mindenki valaki hiszen őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen." Hegyi István másnap lerakta bűneit. Megbékélve ment haza. A jegenye megtörött, a délceg járás megrokkant, de a lélek meggyógyult. S én tudom, hogy Hegyi Istvánéknál az idén lesz az első igazán boldog karácsony!
