Harangszó, 1937

1937-12-25 / 52. szám

1937. december 25. HARANGSZO 417 Trockíj könyvet írt. Aki nem tudná, hogy kicsoda ez a Trockij, megmondjuk néki: egy zsidó- származású kommunista, aki annak ide­ién Leninnel együtt a forradalom vörös lángtengerébe borította Oroszországot. Később Sztálinnál dolgozott jó barát­ságban, mindaddig, míg az erőszakos és félelmetes Sztálin el nem kergette Trockij ma Mexikóban él s onnan ere­geti leleplező átkait Sztálin felé. Legutóbb is könyvet írt, amelynek címe: „Sztálin bűnei " Ilyesmiket ír ben­ne Sztálinról, a vörös cárról: „Lelkem belsejében soha sem emeltem olyan ma­gasra, hogy gyűlölhetném..-,“ Megvá­dolja Sztálint, hogy félművelt, önző, kapzsiságával elárulta és pusztulásba vi­szi Oroszországot. Sztálin természetesen nem marad adós. Hasonló gorombaságpkat vág Tiockij fejéhez. Szovjetföldön különben az a szokás, hogy „aki bírja, marja.“ Ma Lenin, holnap Trockij, holnapután Sztá­lin. Azután? Ki tudja ... Szegény éhező, szenvedő, pusztuló, néma Oroszország!!! Egyházunk rövid világ­történelme. 18- Spanyolország1. Spanyolországnak a reformáció ko­rában ugyanaz az V. Károly volt a csá­szára, aki császára volt Németországnak is. Ennélfogva a két ország között elég gyakori és szoros volt az érintkezés. így érthető, hagy Spanyolországban már a reformáció legelső idejében talá­lunk evangélikusokat. Feljegyezni való, liogy mikor a császár hittudósokat kül •dött Németországba „a lutheránus eret­nekség“ tanulmányozására és megcáfo­lására, a tudósok közül többen úgy tér­tek vissza Spanyolországba, hogy köz­ben maguk is evangélikusok lettek, mert meggyőzte őket a reformáció igazsága. Spanyolország első evangélikus vér­tanúja, San Romano kereskedő barátjá­val együtt egyesületet alapított az evan­géliumnak Spanyolországban leendő ter­jesztésére. Francis Enzina 1543-ban spa­nyolra fordítja az újtestámentomot. E cselekedetért börtönbe vetik. 1569-ben kinyomatják a teljes spanyol bibliát. Számos városban titkon evangélikus is­tentiszteletet tartanak. Általában oly gyorsan terjedt spanyol földön is a re­formáció, hogy Ilesca, annak a kornak spanyol történetírója így ír: „Spanyol- országot feltétlenül elborította volna „az eretnekség“, ha az inkvizíció (eret­nekkínzó intézmény) még három hóna­pot késett volna és véget nem vetett volna e járványnak.“ A következő császár II. Fülöp külön­leges hivatásának érezte, „az eretnekek“ kiirtását. E munkára az inkvizíció lát­szott legalkalmasabbnak. 1559—1570-ig teljes dühvei működött ez a rettenetes véres intézmény. Az eredmény siralmas volt. Az evangélium szépen induló ter­jedése megállt. Az evangélikus gyüleke­zetek kevés kivétellel eltűntek. Spanyol- ország visszahanyatlott a sötétségbe. Az egyébként gazdag és népes ország en­nek következtében minden téren elma­radt. Mert hiszen mit is adott Spanyolor­szág a világnak? Valóban el lehet mon­dani, hogy csak kettőt: a bikaviadalt és a spanyol náthát. Az ország 1868-ban végre szabad val­lásgyakorlatot kapott az akkori kor­mánytól. Két év múlva egy áldott mun­kájú német lelkész Fliedner Ferenc ér­kezett Spanyolországba. A reformáció­nak még itt is, ott is található kalászait hűségesen összeszedegette. Iskolákat alapított. Gyülekezeteket szervezett. Utazott, prédikált, írt és fordított. Húsz évi szolgálatának eredménye 13.000 átté­rés volt. Ma a spanyol protestánsok szá­ma 30.000. Ma Spanyolországban köztudomás szerint polgárháború dúl. A nagy lelki elnyomás, az evangéliom világosságának erőszakos elnyomása ide vezetett. Hogy ez a belháboru mennyit ártott s árt majd a spanyol evangéliomi egyháznak azt ma még lehetetlen felmérni. Egy bizonyos: „Az Űr csodásán mű­ködik, de útja rejtve van...“ Presbiteri lap. A Harangszó e napokban a kö­vetkező levelet intézte minden ha­zai evangélikus lelkészi hivatalhoz: Nagy tiszteletű Lelkész Úr! Lapunk a presbiteri intézmény fon­tosságára és a presbiter-nevelés szük­ségességére való tekintetből elhatározta, hogy évenként ötször presbiteri számot ad ki. A következő évben ezt az öt szá­mot januárban, husvétra, pünkösdre, re­formációra ás karácsonyra adnánk ki, úgy hogy a rendes Harangszó nyolc ol­dala mellé két oldalas — egészen a pres­biter-kérdésnek szentelt — betétet csa­tolnánk. Kiadóhivatalunk e presbiteri számot darabonkénti 6 filléres önköltségi áron, kívánt mennyiségben egy csomagban juttatja el Nagytiszteletűséged címére. A lap ára a melléklendő csekklapon szá­monként fizetendő. Ügy véljük, hogy a presbiternevelés felette fontos ügye megérdemli, hogy Nagytiszteletűséged a presbiterenkénti évi 30 fillérnyi összeget költségvetésileg biztosíttatni s január elején meginduló presbiteri lapra számszerű igényét pos­tafordultával bejelenteni szíveskedjék. Kimondhatatlan áldás lesz az, ha a presbiteri lap egységbe tömöritheti, kö­zös forrásból táplálhatja s azonos állás- foglalásra nevelheti hazánk valamennyi evangélikus presbiterét! E fontos ügyet Nagytiszteletűséged támogatásába ajánlva, vagyunk szeretettel szolgatársai az Urban: a HARANGSZÓ SZERKESZTŐSÉGE. * Hisszük, hogy e kedvező ajánla­tot elfogadva, minden egyházköz­ség megrendeli a lapot presbiterei számához mérten, hogy így min­den evangélikus presbiter kezébe eljusson egy az ö kérdéseivel fog­lalkozó lap. Igen Tisztelt Szerkesztő Úr! A „Harangszó“ dec. 12.-i számában Novák István a zsinatról írott ismerte­tésében ezt is írja: „Az értékes vita­anyagból különösképpen kiemelendőnek látszik az egyetemes püspökség kérdése, illetőleg az egyházkerületek arányosítá­sa kérdésében kibontakozott nagyvonalú vitatkozás. Az előbbi kérdést Raffay Sán­dor püspök indítványa vetette fel, mely­ben arra hívta fel a zsinatot, hogy „az egyetemes egyház vezetésében a lelké­szi elemnek nagyobb hely biztosittas- sék. A javaslat végeredményben az egye­temes püspökség gondolatát takarta s éppen ezért heves ellenzésre talált.“ Kénytelen vagyok ezt a merőben helytelen értelmezést helyreigazítani. In­dítványomat és annak célzatát én isme­rem legjobban. Annak idegen és önké­nyes magyarázatot adni nem engedhe­tek. Két okból indítványoztam az egye­temes egyház vezetésénél is a kettős el­nökséget. Egyik oka az volt, hogy nem tartom logikusnak, hogy míg egyházunk közigazgatásában, törvényhozásában, igazságszolgáltatásában és mindenütt kettős elnökség van, miért törik meg ez a rendszer az egyetemes egyház köz- igazgatásában. A másik ok az á teljesen jogos ag­godalom, mi lesz az egyetemes egyház vezetésével, ha a mostani derék, anya­gilag független, családi örököltséggel is egyházvezetésre elkötelezett egyetemes felügyelőnk kidől? Talál-e majd egyhá­zunk utána a vezetésre annyi időt is for­dítani képes világi urat, aki a közigaz­gatással járó rengeteg teendőt elvégez­heti? Nem volna-e okosabb, ha a zsinat most törvényben gondoskodnék a jöven­dő biztosításáról? Indítványomban az egyetemes püs­pökség gondolata fel sem merült. Ha má­sok- belemagyarázzák, lelkűk rajta. Ne­kem eszembe sem volt. Indítványomat pedig nem a heves ellenzés miatt von­tam vissza, hanem más okok miatt. Dr. Raffay Sándor püspök. Terjesztőink mint már jeleztük, a pesti felső egyház­megyében végzik szolgálatukat. Mint írják, mindenütt támogató szeretet fo­gadja őket. Maga az egyházmegye fő­esperese ezt irta: A Harangszó terjesztése érdekében megindított propagandát nemcsak kész­séggel tudomásul veszem, de ezért a munkáért úgy a magam, mint egyház­megyém nevében hálás köszönetét mon­dok. Vagyok továbbra is szolgálatra kész testvéri szívvel igaz híve: Chugyik Pál foesperts. * Terjesztőink az első héten 123 új elő­fizetőt szereztek. Rákospalotán 31-et. Mogyoródon 10-et, Fóton 21 -et, Csórná*

Next

/
Thumbnails
Contents