Harangszó, 1937
1937-12-25 / 52. szám
1937. december 25. HAPANGSZÖ 415. T lenállhatatlan mozdulat, — és egyben alázatos és remegő mozdulat: a szolga, a követ mozdulata, arra utal, aki küldte őt. Vele szemben térdel Mária, előtte a kinyitott ószövetség. A teste hátrahaj- lik, mintha valami erő érintené, az arca elfordulva, szemét lehunyja, mint akit elvakít valami fény. És a keze összekulcsolva s egyúttal nyitva: mint aki egyszerre kérdez, kér és elfogad. Fölötte a kápolna boltíve alatt ott lebeg a Szentlélek jelképe: a galamb. Mária alakját a szentírásban akkor látjuk és értjük meg igazán, amikor Jmhol az Urnák szolgálója .. kezdjük már nem látni. Amikor eltűnik előlünk a gyertyatartó a gyertya ragyogásának fényében és a Mária neve helyén egy más név kezd fényleni: Jézus Krisztus! Groó Gyula. Karácsony története. Ha nem tudjuk is minden kétséget kizáróan megállapítani, semmi alapos okunk nincs kétségbevonni, hogy az Űr lézus valóban december 25.-én született. Számos régi tudós megállapítása igazolja ezt. A karácsony megünneplésének első említésével Alexandriai Kelemennél, találkozunk, a 3. században. Akkor az egyház még január 6.-án ünnepek“ a kará. csonyt. Először II. Gyula pápa hívta fel a keresztyénség figyelmét arra, hogy karácsonyt voltaképpen december 25.-én kell ünnepelni, mert az Űr Jézus akkor született. A 4. században már az egész nyugati egyház december 25.-én ünnepelte a karácsonyt. Érdekes, hogy decembernek ez az időszaka az, amikor megfordul a nappal és az éjszaka. Addig nő az éjszaka, a sötétség és fogy a nappal, a világosság. Ekkor azonban kezd nőni a nappal, a világosság s fogyni az éjszaka, a sötétség. Az Űr Jézus pedig valóban világosságot hozott a világra. Szobrot £utßernelc! Az Úr szolgálója. Lukács ev. 1, 26—38. Mária volt az az asszony, akihez az Isten elküldötte az ő angyalát. Nagyon sok szűz élt abban az időben Názáret- ben és szerte egész Júdeábán, akik semmivel sem voltak méltatlanabbak Máriánál — amint, ahogy Mária sem volt Semmivel sem különb őnáluk. Isten azonban épen Máriát akarta kiválasztani! Ezért és csakis ezért, mert Isten kifürkészhetetlen akaratából eljött hozzá az Ür angyala, azért őrzi a nevét számunkra a biblia. Isten kiválasztja Máriát, hogy alkalmas és alázatos eszköze legyen. Aiz írás ezt úgy mondja, hogy Mária „kegyelembe fogadott." íme, ez Mária: egy asz- szony, kire Isten reátekintett, akire ráhull az ige fénye s megvilágítja az alakját e világ sötétségében. Az ő alakjának nem olyan a fénve mint a lámpásé, amelynek saját fénye van, hanem olvan. mint az útszéli fáké. amelyekről visszaverődik az elsuhanó autó reflektora. Amint Isten jár az emberiség történetében, az ő szabad, kiválasztó kegyelmének sugara reá-reá villan egv-egv emberalakra, s az ige fényéhen. — de csak ott! — feltűnnek Ábrahám és Mózes, Péter és Pál, — a próféták és az apostolok: az Isten kiválasztott emberei. Nem lámpások, csak útszéli fák az isteni kegyelem útjának szegélyén. Mária tehát az edény, akibe kitöltetett az Isten kegyelme. — nem lámnás. csak gvertyatartó. akinek megadatott, hoev hordozza a világ világosságát. Ezért mondia az angyal Máriának; „örüli!“ A régi magvar nyelvben ezt az ókori köszöntést úgy is fordították: „légy üdvözölve!". üdv néked. — néked már van üdvösséged, mert az Isten kegyelmébe fogadott. Mária az az asszonv. akit a Szentlélek megviiágositott. Ezért tud engedelmeskedni az Istennek. A maga ereiéből senki sem tud engedelmeskedni az Űr kiválasztó és elhívó parancsának. Mint minden ember. Mária is megdöbben: vonakodik és okoskodik az Isten igéié ellen. így rugództak Isten elhívó szava ellen a próféták és az apostolok is: Mózes és Jeremiás fii Móz.4:10—13. Jer. 1 A—7.1 Péter és Pál (Luk. 5:3—19, Csel. 9:5—61 Azért az Isten teremtő Lelke száll Máriára, hogv okoskodó asszonyból az Isten szolgálója lehessen. Ez Mária az Isten szolgálóleánya, akihez eljött az angyal, mert kegyelmébe fogadta őt az Űr! Valaki az isteni kegyelem útjának szélén, akin megpihent ez a kegyelem — és aki engedelmesen fogadta azt. M. Grűnewaldnak. a híres középkori festőnek van egy képe az angyali üdvözletről. Nézd csak meg figyelmesen ezt a kénét. Felülről. Istentől érkezik az angyal, a ruhája még leng a repülés lendületétől, a keze is Mária felé lendűl, az egész alakja egyetlen parancsoló, elSok országban ál! már a reformáció hősének, Dr. Luther Mártonnak, szobra. Nem embert akarnak vele dicsőíteni, hanem eszmét. igazságot, célt és diadalmat. Luther szobra a reformációban új életre kelt jézusi keresztyénség diadalát hirdeti. Luther történeti szerepe és hivatása az volt, ami a húsvéti angyalé: elhengerítette a követ a sir szájáról, hogy feltámadhasson az Isten igéje. A magyarhoni evangélikus egyház most befejezett zsinata elhatározta és az azt követő idei egyetemes közgyűlés elrendelte, hogy a reformáció történelmi, nagy eseményének emlékezetét Dr. Luther Márton szobrának az ország fővárosában leendő felállításával megörökíti. A magyar evangélikusok tartoznak ezzel az alkotással. Tartoznak azért a boldogító. tiszta evangéliumi hitért, amelynek Dr. Luther Márton erős hite, hősi megállása és rendületlen kitartása következményeké- pen ma is boldog birtokosai. Tartoznak az evangéliumért sokat szenvedett ősök dicsőséges emlékének, akik börtönök és vérpadok. és számkivetések keservei között őrizték meg utódaik szent örökségül az evangéliumot. Tartoznak önmaguknak is, hogy látható bizonyságát állítsák evangéliumi szent vallásunkhoz való ragaszkodásuknak és egyházuk iránt való hűségüknek. Dr. Luther Márton szobrának Budapest székesfőváros falai között mielőbb állania kell. Állania kell a reformációhoz és annak legnagyobb hőséhez méltó formában. Állania kell, mint a székes- főváros szobrai között is kimagasló művészi alkotásnak. Állania kell. mint az egész ország összes evangélikusai közadakozásából létesített, hatalmas emléknek. Felhívunk és elkötelezünk azért minden egyes evangélikus hívőt, hogy Dr. Luther Márton szobrára most meginduló országos gyüitésben résztvegyen. A módosabb pengőivel, a szegény filléreivel, sőt még az elhagyott özvegy is a bibliai garasával. Szám szerint megkevesbed- tünk a csonka hazában, szegények is vagyunk valamennyien, de buzgóság és áldozatkészség dolgában vagyunk olyan
