Harangszó, 1937

1937-12-25 / 52. szám

1937. december 25. HAPANGSZÖ 415. T lenállhatatlan mozdulat, — és egyben alázatos és remegő mozdulat: a szolga, a követ mozdulata, arra utal, aki küldte őt. Vele szemben térdel Mária, előtte a kinyitott ószövetség. A teste hátrahaj- lik, mintha valami erő érintené, az arca elfordulva, szemét lehunyja, mint akit elvakít valami fény. És a keze össze­kulcsolva s egyúttal nyitva: mint aki egyszerre kérdez, kér és elfogad. Fölöt­te a kápolna boltíve alatt ott lebeg a Szentlélek jelképe: a galamb. Mária alakját a szentírásban akkor látjuk és értjük meg igazán, amikor Jmhol az Urnák szolgálója .. kezdjük már nem látni. Amikor eltűnik előlünk a gyertyatartó a gyertya ra­gyogásának fényében és a Mária neve helyén egy más név kezd fényleni: Jézus Krisztus! Groó Gyula. Karácsony története. Ha nem tudjuk is minden kétséget ki­záróan megállapítani, semmi alapos okunk nincs kétségbevonni, hogy az Űr lézus valóban december 25.-én született. Számos régi tudós megállapítása igazol­ja ezt. A karácsony megünneplésének első említésével Alexandriai Kelemennél, ta­lálkozunk, a 3. században. Akkor az egy­ház még január 6.-án ünnepek“ a kará. csonyt. Először II. Gyula pápa hívta fel a keresztyénség figyelmét arra, hogy karácsonyt voltaképpen december 25.-én kell ünnepelni, mert az Űr Jézus akkor született. A 4. században már az egész nyugati egyház december 25.-én ünne­pelte a karácsonyt. Érdekes, hogy decembernek ez az idő­szaka az, amikor megfordul a nappal és az éjszaka. Addig nő az éjszaka, a sö­tétség és fogy a nappal, a világosság. Ekkor azonban kezd nőni a nappal, a világosság s fogyni az éjszaka, a sötét­ség. Az Űr Jézus pedig valóban vilá­gosságot hozott a világra. Szobrot £utßernelc! Az Úr szolgálója. Lukács ev. 1, 26—38. Mária volt az az asszony, akihez az Isten elküldötte az ő angyalát. Nagyon sok szűz élt abban az időben Názáret- ben és szerte egész Júdeábán, akik sem­mivel sem voltak méltatlanabbak Má­riánál — amint, ahogy Mária sem volt Semmivel sem különb őnáluk. Isten azonban épen Máriát akarta kiválasz­tani! Ezért és csakis ezért, mert Isten kifürkészhetetlen akaratából eljött hoz­zá az Ür angyala, azért őrzi a nevét számunkra a biblia. Isten kiválasztja Máriát, hogy alkalmas és alázatos eszköze le­gyen. Aiz írás ezt úgy mondja, hogy Mária „kegyelembe foga­dott." íme, ez Mária: egy asz- szony, kire Isten reátekintett, akire ráhull az ige fénye s meg­világítja az alakját e világ sötét­ségében. Az ő alakjának nem olyan a fénve mint a lámpásé, amelynek saját fénye van, hanem olvan. mint az útszéli fáké. amelyekről visszaverődik az elsuhanó autó reflektora. Amint Isten jár az em­beriség történetében, az ő szabad, kiválasztó kegyelmének sugara reá-reá villan egv-egv emberalak­ra, s az ige fényéhen. — de csak ott! — feltűnnek Ábrahám és Mó­zes, Péter és Pál, — a próféták és az apostolok: az Isten kivá­lasztott emberei. Nem lámpások, csak útszéli fák az isteni kegye­lem útjának szegélyén. Mária tehát az edény, akibe kitöltetett az Isten kegyelme. — nem lámnás. csak gvertyatartó. akinek megadatott, hoev hor­dozza a világ világosságát. Ezért mondia az angyal Má­riának; „örüli!“ A régi magvar nyelvben ezt az ókori köszöntést úgy is fordították: „légy üdvö­zölve!". üdv néked. — néked már van üdvösséged, mert az Isten kegyelmébe fogadott. Mária az az asszonv. akit a Szentlélek megviiágositott. Ezért tud engedelmeskedni az Istennek. A maga ereiéből senki sem tud en­gedelmeskedni az Űr kiválasztó és elhívó parancsának. Mint minden ember. Mária is megdöbben: vo­nakodik és okoskodik az Isten igéié ellen. így rugództak Isten elhívó szava ellen a próféták és az apostolok is: Mózes és Jeremiás fii Móz.4:10—13. Jer. 1 A—7.1 Péter és Pál (Luk. 5:3—19, Csel. 9:5—61 Azért az Isten teremtő Lelke száll Máriára, hogv okoskodó asszony­ból az Isten szolgálója lehessen. Ez Mária az Isten szolgálóleánya, akihez eljött az angyal, mert kegyel­mébe fogadta őt az Űr! Valaki az isteni kegyelem útjának szélén, akin megpi­hent ez a kegyelem — és aki engedel­mesen fogadta azt. M. Grűnewaldnak. a híres középkori festőnek van egy képe az angyali üd­vözletről. Nézd csak meg figyelmesen ezt a kénét. Felülről. Istentől érkezik az angyal, a ruhája még leng a repülés lendületétől, a keze is Mária felé lendűl, az egész alakja egyetlen parancsoló, el­Sok országban ál! már a refor­máció hősének, Dr. Luther Már­tonnak, szobra. Nem embert akar­nak vele dicsőíteni, hanem esz­mét. igazságot, célt és diadalmat. Luther szobra a reformációban új életre kelt jézusi keresztyénség diadalát hirdeti. Luther történeti szerepe és hivatása az volt, ami a húsvéti angyalé: elhengerítette a követ a sir szájáról, hogy feltá­madhasson az Isten igéje. A magyarhoni evangélikus egyház most befejezett zsinata el­határozta és az azt követő idei egyetemes közgyűlés elrendelte, hogy a reformáció történelmi, nagy eseményének emlékezetét Dr. Luther Márton szobrának az ország fővárosában leendő felál­lításával megörökíti. A magyar evangélikusok tartoznak ezzel az alkotással. Tartoznak azért a bol­dogító. tiszta evangéliumi hitért, amelynek Dr. Luther Márton erős hite, hősi megállása és rendület­len kitartása következményeké- pen ma is boldog birtokosai. Tar­toznak az evangéliumért sokat szenvedett ősök dicsőséges emlé­kének, akik börtönök és vérpa­dok. és számkivetések keservei között őrizték meg utódaik szent örökségül az evangéliumot. Tar­toznak önmaguknak is, hogy lát­ható bizonyságát állítsák evangé­liumi szent vallásunkhoz való ra­gaszkodásuknak és egyházuk iránt való hűségüknek. Dr. Luther Márton szobrának Buda­pest székesfőváros falai között mielőbb állania kell. Állania kell a reformáció­hoz és annak legnagyobb hőséhez méltó formában. Állania kell, mint a székes- főváros szobrai között is kimagasló mű­vészi alkotásnak. Állania kell. mint az egész ország összes evangélikusai köz­adakozásából létesített, hatalmas emlék­nek. Felhívunk és elkötelezünk azért min­den egyes evangélikus hívőt, hogy Dr. Luther Márton szobrára most meginduló országos gyüitésben résztvegyen. A mó­dosabb pengőivel, a szegény filléreivel, sőt még az elhagyott özvegy is a bibliai garasával. Szám szerint megkevesbed- tünk a csonka hazában, szegények is va­gyunk valamennyien, de buzgóság és ál­dozatkészség dolgában vagyunk olyan

Next

/
Thumbnails
Contents