Harangszó, 1937

1937-12-19 / 51. szám

4Ö6.

harangszó

Í937. december 19.

Ez a kijelentés csalódást keltett azokban, akik politikai országot vártak. Maga Keresztelő János is megkérdezi: „Te vagy é az, aki eljövendő, vagy mást várjunk?“ (Mt. 11, 3.) Az Üdvözítő azonban kitart amellett, hogy az Isten országa nem földi, hanem mennyei, nem politikai, hanem lelki természetű.

De hogyan értsük az Üdvözítőnek azt a szavát: „Az Isten-országa tibennetek van!“ E kijelentésben Krisztus egész tanításának a veleje benne foglaltatik.

Vissza kell itt mennünk az eredeti görög, illetve héber kifejezésre. A magyar biblia a héber malkút és a görög bazileia szavakat térbelileg „országnak“ fordítja. Ezek azonban annyit is jelentenek, mint „országiás“, „királyság“, „uralkodás.“ Milyen mély értelmű s egyszersmind világos lesz az Üdvözítő szava, ha a görög szöveget így fordítom: „Isten királysága a ti szívetekben van!“ Ez annyit jelent: Isten király a ti szívetekben, ti pedig az Ő alattvalói vagytok!

Isten országa tehát olyan ország, ahol Isten a király.

Amikor Magyarországon Mátyás volt a király (1458—90.) mindenki parancsainak engedelmeskedett. Aki vele szembeszállt, az börtönbe került (mint Szilágyi Mihály) vagy száműzték az országból. Nevét megsérteni nem volt szabad. Aki Magyarország polgára akart lenni, annak alá kellett magát vetnie a király akaratának.

Nos az Isten országában Isten a király. Itt az Ő parancsai érvényesek. Polgárai csak azok lehetnek, akik megtanultak engedelmeskedni a királynak. Ez ország törvényei a 10 parancsolatban, a Hegyi Beszédben és az egész Szentírásban vannak lefektetve. Koronázd királlyá Istent a szívedben, vesd magadat gyermeki engedelmességben alája és az Isten országának polgárává lettél!

Az Üdvözítő tanításának az Isten országáról szóló tanítás a középpontja. Ez ország megvalósítása az Ö egyetlen életcélja. Példázatait legtöbbször így kezdi: Hasonlatos a mennyeknek országa ... Ez ország terjesztésére intézményt alapított: az Anyaszentegyházat.

Király-e már szívedben az Isten? Polgára vagy e már az Isten országának?

2. Külső eljövetel. Az Üdvözítő azonban nagyon jól tudta, hogy ez a föld igazi paradicsom, valódi mennyország többé nem lehet. A jelen világon Isten országa nem valósulhat meg teljesen. A Világ Istené ugyan, de a sátán vette bérbe. (Lk. 4, 6.) Épen azért e bűn által megrontott világnak el kell pusztulnia. (2. Pé. 3, 10.) Isten hatalmasan bele fog nyúlni a világ folyásába. Urunk újra el jő s ítéletet tart, az elpusztult világ helyébejön az új ég és az új föld (II. Pé. 3, 13.). Akkor az Úr Krisztus így szól majd az övéihez: „Jer- tek én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, amely számotokra készíttetett!...“ (Mt. 25, 34.) Ez lesz az Isten országának külső, látható eljövetele és végső győzelme.

Jöjjön el a te országod! Ennek a kérésnek tehát kettős értelme van: 1. Jöjjön el Isten országa most láthatatlanéi, hogy minél több szívben Isten legyen a király! 2. Jöjjön el láthatóan, végső győzelemre! Krisztus vesse ellenségeit lába alá, vigye diadalra Isten országának ügyét és Isten legyen minden mindenekben. (I. Kor. 15, 27, 28.)

Jöjjön el a te országod!

Terjeszd a fényt, igazságot,

Vezérünk Szentlelked legyen,

Hogy néped el ne tévedjen.

Törd meg a Sátán erejét,

Egyházadat te áldd, te védd!

(Kér. Én. k. 27.3.) Harmati Béla.

A betlehemi csillag.

Karácsonyi legenda.

Irta: Csite Károly. 2

— Jekulia már ott állt a kosara mellett a kapu előtti téren, nagyhangon kínálta cipóit.

— Hej, hó! Emberek, erre! Itt a finom friss cipó, mind egy szálig eladó!

Sok fáradt, éhes nép jött be a nagy- kapón, akadt tehát vevő is, bár mindannyian sokallották a borsos árat. De volt olyan is, aki elkeseredetten, vétel nélkül hagyta ott Jekuliát és cipóit.

Alkonyodott már, mikor egy tolvaj sunyi tekintettel, sántikálva közeledett Jekuliához s megállt kosara előtt.

— No, mi lesz, Jónás?! — förmedt rá Jekulia.

— Oh, nagy asszony, ki vagy te, hogy eltaláltad dicső nevemet?! — csodálkozott a tolvaj.

— Mi?! Csakugyan Jónás a neved?!

— Még pedig a nagy próféta ivadéka vagyok. Jeruzsálemből jöttem tevémen. Kereskedő vagyok.

— Gazdag kereskedő vagy?! Hisz akkor te sok cipót tudsz venni, — húzódozott Jekulia ábrázata boldog mosolyra.

— Veszek, mind megveszem, de előbb hadd mondjam el, mi történt velem.

Sok drága ruhát hoztam, hogy eladom itt, Betlehemben. A kapun kívül azonban tevém elesett s kimúlt belőle a pára. A jobb lábam alá került, tán el is tört, azért nem tudok menni s nem tudom a kincseket érő szép ruhákat behozni. Segíts rajtam, nem bánod meg. Fáradtságodért két gyönyörű ruhát adok.

Jekulia kapva-kapott a kecsegtető ajánlaton.

— Szívesen segítek, jó ember. Behozom minden portékádat, csak vigyázz addig a kosaramra.

Azzal sietett ki a nagykapún, mint a szélvész. A tolvaj pedig kaján vigyorgással kapta hátára az őrizetére bízott cipóskosarat s elszelelt vele az est homályában.

Teljes alkony borult a városra s jött az éji bakter vontatott éneklő hangon. Nem mutat már a napóra,

Térj ember is nyugovóra.

Ajtód, kapud, jól bezárjad,

Isten őrizze a házad.

Jakab bezárta erre a város főkapuját s nem telt bele tíz perc, megdöngette Jekulia kívülről.

— Eressz be, Gibeon szomszéd! Hisz én még kint vagyok.

— Ha kint vagy, reggelig kint is maradsz, — szólt Jakab halkan.

Jekulia néni még jobban döngette a kapút.

— Nyisd ki rögtön a kaput, mert nagyon megharagszom!...

De hiába döngetett, hiába ígért fűt- fát, cipót, pénzt, hiába szitkozódott, hiába sírt-rítt, Jakab nem nyitotta ki a kapút. Állt keményen a nagy bárddal, mint a cövek.

így múlt el pár óra. Majd hirtelen erőteljes háromszoros kopogás hallatszott a kapón.

— Kapúőr, nyiss kapút!

— Futár vagy? — kérdezte Jakab kemény hangon.

— Futár — hallatszott a felelet.

— A király futárja?

— A királyok királyának futárja.

Jakab kinyitotta erre a kapút s a bámulattól, csodálatos meglepetéstől hát- ratántorodott. Ott állt előtte fényözön- ben az Ür angyala s mögötte sorakoztak a betlehemi pásztorok.

— Szabad az út, pásztorok, a Megváltó Ür Jézus Krisztushoz, aki született néktek...

Ott állt Jekulia is az angyal mellett, bámuló, réveteg tekintettel.

— Oh, magasságos ég! Sejtek valamit. Oh, a jóságos fehérarcú nő!... Drága angyal! Engedd, hogy én is velük mehessek.

— Ne menj te még Jézus elébe. Ke-