Harangszó, 1937
1937-02-07 / 6. szám
28. évfolyam. 1937. február 7. 6. szánt. Alapította: KAPIBÉLA 1910-ben. Laptulajdonos: Dunántúli Luther-8z4vetség. Megjelenik minden vasárnap. IngyM malléklat tanév alatt kéthatanként a KIS HARANQSZÚ. 1985-ben beolvadt lap a Jöjjetek énhozzám. Postacsekkszámla 30.526. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS NÉPLAP Erős vár a mi Istenünk, jó fegyverünk és pajzsunk, Ha ő velünk, ki ellenünk? az Ur a mi oltalmunk! A Harangsió ■z erkeaztö - kiadóhivatal« GYŐR II., Petöfi-tér 2. Előfizetési ára: negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10°/o-os kedvezmény. Amerikáiba egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 40 fillér Meg ne vesd az igéi! Abban az időben szólván Jézus monda: Hálákat adok néked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elöl és a kisdedeknek megjelentetted. Máté 11, 25. Maradi meg szent igéddel, Velünk oh Megváltónk, Földi vándor pályánkon Te légy útmutatónk! Kérve-kérek s intve-intek minden kegyes keresztyént, hogy ne botránkozzék meg a biblia egyszerű beszédein s történetein, se ne kételkedjék azokban. Akármilyen hitványnak látszik is, mégis csak a felséges Isten hatalmának, bölcseségének valóságos igéje, műve, történése és ítélete mindez. Olyan könyv ez, amely a bölcseket és tudósokat balgataggá szégyeníti s csak az egyszerűek érthetik meg, mint Krisztus is mondja a fenti igében. Dobd sutba hát a magad elképzeléseit és érzéseit s helyezd mindenek fölé e könyvet, mint legfelségesebb és legdrágább szentséget, mint a leggazdagabb kincsesbányát, amelyet eléggé feltárni és kimeríteni sohasem lehet. Hogy megtalálhasd benne azt a bölcseséget, amelyet Isten oly egyszerűségben ad elénk, hogy elhomályosít és megszégyenít vele minden oktondi gőgöt. E könyv a jászolbölcső és a pólya, amelyben a Krisztus fekszik. Lám az angyal is ide utasítja a pásztorokat. Jóllehet a pólya silány és hitvány, de drága kincs a Krisztus, aki benne van. Dr. Luther Márton. Most még nem érted — egyszer megérted. Péter apostol útban volt valahová. Útközben egy idegen vándor csatlakozott hozzá. Attól fogva együtt vándoroltak. Estére kelve kis házikóhoz érkeztek. A ház gazdája így fogadta őket: „Szegény ember vagyok, mert a közelmúltban mindenemet elvesztettem. De azért szívesen adok szállást éjszakára! „Reggel, mielőtt útrakeltek, Péter utitársa felgyújtotta a szállásadó házát. Mikor messziről visz- szapillantva látták, hogy a kis ház lángokban áll, Péter felháborodva dorgálta utitársát: „Hogy tehettél ilyen hálátlanságot? Ez a szegény ember fedele alá fogadott, te pedig felgyújtottad a házát.“ Aznap este megint elérkeztek egy házhoz. A gazda nagy örömmel fogadta őket. „Gyertek csak, gyertek, szegény vándorok, szívesen adok szállást, mert nagy örömöm van. Nézzétek ezt a gyönyörű arany kelyhet. Kibékülése jeléül küldötte egy régi haragosom.“ Mikor reggel továbbmentek, egy bizonyos távolságban Péter utitársa előhúzta köpenye alól az ellopott aranyserleget. Péter újra kitört: „Hogy tehettél ilyent? Ez az ember szives szállást adott, te pedig elloptad a serlegét, amelynek annyira örült.“ Este megint betértek egy házba. Boldog család fogadta őket. Apa, anya és egy édesarcú gyermek. Reggel Péter utitársa arra kérte a szülőket, engedjék meg, hogy a kis gyermek egy darabig megmutassa nekik az utat. A szülők megengedték. Mikor azonban odaértek egy szakadékhoz, Péter utitársa letaszította a kis gyermeket a biztos halálba. „Gyalázatos ember, — rivallt rá Péter — mit tettél? Tegnapelőtt gyújtogattál, tegnap loptál, ma pedig gyilkoltál. Pusztulj mellőlem!“ Megszólal erre a Péter utitársa: „Vigyázz, Péter, vigyázz! Én az Isten angyala vagyok. Most még nem érted, mi történt, de majd mindjárt megérted. Annak az embernek azért gyújtottam fel a házát, mert a romok között olyan kincset fog találni, amelyből nemcsak új házat építhet, hanem ösz- szes adósságait is kifizetheti. A másik embernek pedig azért vettem el a serlegét, mert az belül meg volt mérgezve. Álnok haragosa így akarta eltenni láb alól. Ezt a kis gyermeket pedig azért taszítottam le, mert felnőve nagy gonosztevő lett volna belőle. Most ártatlan lélekkel hal meg s szüleinek is kedves emléke marad róla, akkor pedig átkot hozott volna magára is, szüleire is. Érted most már, Péter?“ így vagyunk mi is nagyon sokszor. Azt hisszük, hogy az Isten kirabolt, pedig csak azért tette, hogy valami jót tegyen velünk. Mi itt a földön az életnek mindig csak a visszáját látjuk. Azért tetszik olyan kuszának. Egyszer majd a színét fogjuk látni, ahol minden értelmet kap. Most még sok mindent nem értünk, egyszer majd mindent megértünk s áldani fogjuk érte az Isten nevét!
