Harangszó, 1937
1937-12-05 / 49. szám
28. évfolyam. lÖ3t. december 5. 4Ő. szám. Alapította: KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonol: Dunántúli Luther-8z6vatság. Megjelenik minden vasárnap. Ingysn mtlliklat tanév alatt káthatanként a KIS HARANQ8ZÓ. ltí35-bon beolvadt lap a Jöjjetek énhozzám. Po8tac8ekk8zámla 30.526 ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS NÉPLAP. Erős vár a mi Istenünk, jó fegyverünk és pajzsunk. Ha 6 velünk, ki ellenünk? Az Ur a ml oltalmunkI A Harangiad ■íerkeutó-kiadóhivatala GYŐR ü., Petöfl-tér 8. Előfizetési ára: negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 4() fillér egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel I0°/o-o8 kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 40 fillér Viláíácj ítélet. Mert maga az Ür riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből és feltámadnak először akik meghaltak volt a Krisztusban. Thessalonikai első levél 4, 16. Ha majd az Isten harsonája végső riadóra zendül, akkor a nap, a hold és minden teremtmény kiáltozni kezd: Sújts le Ür Isten, sújts le csak! Ihol az istentelenek, akik nem ismertek és a hamis keresztyének, kik a Krisztus evangéliomának nem engedelmeskedtek, hanem egyetemben káromolták nevedet, üldözték s megölték szentjeidet: sújts le rájuk! Legfőbb ideje, hogy véget vess ennek az állapotnak. Irtóztató és hallatlan égiháború lesz akkor, melyhez hasonló világkezdet óta sohsem volt még s valamennyi teremtmény fölkészül, hogy lm itt a vég. A mennydörgés, ahogy ma halljuk, csak ízelítő előhírnöke amaz utolsó dördülésnek. Az valóban Isten harsonája lesz majd, amely végez a mindenséggel. A teremtettség pedig ráfelel: igen és ámen. Harc lesz az, igazi ütközet, melyet Krisztus vezet a pokol minden ördöge és a föld istentelenéi ellen. E csatában minden ellenségét mennydörgő villámmal zúzza szét. Akkor teljesedik be az ige: „Hatalmat ada a Fiúnak ítéletre is, mivelhogy embernek fia. Ne csodálkozzatok ezen: mert el jő az óra, amelyben mindazok, akik a koporsókban vannak, meghallják az Ö szavát. És kijőnek, akik a jót cselekedték, az élet feltámadására, akik pedig a gonoszt művelték, a kárhozat feltámadására." Dr. Luther Márton. ■ Ments meg engem, Uram, Az örök haláltól, Ama végső napon Minden kíntól, bajtól, s'p, P A Midőn az ég s a följr ^ ^ Meg fognak rend ül nil REf OStfÁTUS FŐISKOLA 6' eljösz a világot \* p. .. Lángokban ítélni. v t MI Atyánk, ki vagy a mennyekben! Mit jelent ez? Felelet: Isten ezzel magához akar minket édesgetni, hogy elhigyjük, hogy ő nekünk édesatyánk, mi pedig édes gyermekei vagyunk, hogy bátran és teljes bizalommal kérjük őt, mint szerető gyermekek, szerető atyjukat. (Luther Kis Káté.) * * * A címben foglalt szavakat a Miatyánk megszólításának szokták nevezni. Minden igazi imádság megszólítással kezdődik. A megszólítás fontos része az imádságnak, mert ez határozza meg az imádság alaphangját. Sok mai imádságból hiányzik a megszólítás. A megszólítás nélküli imádság olyan, mint a címnélküli levél. — Más imádságok viszont csupa megszólításban, jelzőkkel ékesített névhalmozásban merülnek ki. Az ilyen untató imádkozók hasonlítanak a zenészhez, aki sokáig hangolja hegedűjét, de kevés ideig játázik rajta. A Miatyánk megszólításában „Atyánknak“ nevezzük a mindenség Urát. Kimondhatatlan kegyelem és megtiszteltetés ez, melyet az Ür Jézus szerzett meg számunkra. Szinte megretten a földi ember, ha arra gondol, hogy a mindenség Alkotójával ilyen bizalmas, mondhatnók „családias“ viszonyba került. Ziegenbalg Bertalan misszionáriussal (t 1719) történt Trankebár tartományban (India), hogy amikor az újtestamentomot tamil nyelvre fordította és I. Ján. 3, 1. v.-hez jutott: „Lássátok milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk!“ — bennszülött segítőtársa megszólalt: óh ez nagyon is felséges! Ne fordítsuk ezt így szóról-szóra: „Isten fiainak neveztetünk“, hanem elég lesz az is, ha az Atya lábait megcsókolhatjuk! Az ótestamentom Istent leginkább Jehovának, Seregek Urának vagy Mindenhatónak nevezi. Csak itt-ott fordul elő, hogy az ótestamentom Izrael Atyjának nevezi az Istent (V. Mózes 32, 6. — Ézs. 63, 16. — Jer. 3, 4—19.), de az egyes embernek Istenhez való atya-fiúi viszonya az ótestamentomban ismeretlen. Ezzel szemben az Ür Krisztus hirdeti, hogy Isten az egyes embernek, sőt minden embernek Atyja (Máté 5, 45.). Az újtestamentom nemcsak megemlíti, hogy Isten Atya, hanem ezt a tanítást a középpontba helyezi. Isten tehát a mi Atyánk! Ebből három fontos következmény folyik. 1. Tőle származunk. 2. ő gondoskodik rólunk. 3. Tőle függünk. 1. Mi az Atyától származunk! Félművelt emberek szeretnek azzal tudákoskodni, hogy ők a „majomtól“
