Harangszó, 1937
1937-11-28 / 48. szám
1937. november 28, HARANGSZÓ 383. A Mísszióegyesület konferenciája. Misszióegyesületünk ezévi konferenciáját november 6.-án és 7.-én Soltvad- kerten tartotta. Méltó keretet nyújtott a konferencia számára ez a tekintélyes lélekszámú gyülekezet, mely a konferenciával párhuzamosan ünnepelte temploma 100 éves fennállásának emlékét. A konferencia alaptárgya: „Krisztus és az egyház“ volt. Ez vonult végig, mint vezető szólam az egész konferencián. Minden előadó érezte, hogy az igazi cél: a lelkek misszionálása. Ha a soltvadkerti gyülekezetben csak egyetlenegy lélek is találkozott e na- |g pókban a megfeszített és feltámadott Krisztussal, akkor a konferenciát érdemes volt megrendezni. * A megnyitó áhítat a 116. zsoltár 14—19. v.-hez kapcsolódott, ezt követte a „Krisztus nélküli egyház“ c. előadás. A Krisztus nélküli egyházias- ság még nem üdvözít. Üdvösségünket az élő Krisztustól kapjuk. — A „Krisztusban élő egyház“ c. előadás Krisztust, mint királyt, főpapot és prófétát mutatta be. Az egyház tagjainak oda kell tapadniok a Krisztushoz, aki mint főpap életét adta az egyházért. — „Az egyház üzenete ma“ c. előadás megrázó szavakkal festette le válságban vergődő korunkat. A megoldást az egyház Ura a Krisztus adja. — „A gviilekzeti közösség áldásai“ c, előadás arról szó- llott, hogy a gyülekezeti közösség életet támaszt, táplálja ezt az életet és a hitet tovább adja. — A „Krisztust hirdető egyház“ c. előadás a misszió hőseinek életpéldájával bizonyította, hogy a keresztyén egyház nem hirdethet mást, mint a megfeszített és feltámadott Krisztust. — „A gyülekezeti közösség követelései“ címén arról hallottunk, hogy még nem hallotta meg minden ember az evan- géliomot. „Isten háznépének“, a gyülekezetnek kötelessége tehát a misz- szió. Külön előadások voltak az ifjúság és a gyermekek részére. Ezenkívül vetítettképes előadás és irás- magyarázatok gazdagították a műsort. A vasárnap délelőtti istentiszteletet a templom 100 éves fennállása emlékének szenteltük. A konferencia emberei szolgáltak a szomszédos Kiskúnhalason, Bó- csán (három helyen), Prónayfalván, Csá- boron és Szarvaskúton. A konferencián következő lelkészek és világiak végeztek szolgálatot: Bakay Péter, Bélák Sándor, Benzing István, Bonnyai Sándor, Danhauser László, De- dinszky Gyula, Drenyovszky János, Harmati Béla, Németh Károly, br. Podma- nitzky Pál dr., Rimár Jenő, Sikter András, Scholz László, Schulek Tibor, v. Sréter Ferenc, Szakács László és Wolf Lajos. — A gyülekezet vegyeskara kedves énekeivel gyönyörködtetett. — A konferenciával kapcsolatban tartott közgyűlés kiemelkedő eseménye, hogy a Misszió-Egyesület Kunos Jenő segédlelkészt saját misszionáriusául ismerte el. Harmati Béla. I// egy&ázi lap. 1938. január hó 1.-én új egyházi lap jelenik meg, hogy vezérfonalat és anyagot adjon azok kezébe, akik egyházunkban vasárnapi iskolai munkát végeznek. Az új lap kéthavonként jelenik meg. Ára évi 1 pengő. Tulajdonosa a Dunántúli Luther-Szövetség. Szerkesztői: Túróczy Zoltán és Szabó József. Soltvadkerti templomunk. D. Kapi Béla püspök legutóbbi körlevele többek között ezt írja a Harangszó-Naptárról: „A Harangszó-Naptár szolgálata városra, falura, szórványra, misszióra egyaránt kiterjed, miért is azt bizalommal ajánlom a gyülekezetek vezetőinek és híveinek figyelmébe. Ne elégedjünk meg azzal, hogy az új Naptár megél, hanem kövessünk el mindent, hogy megmozdulást, indítást, evanpéliomi szellemet vigyen a családok és egyesek életébe." Bibliai szótár. 12. Kegyelem. A kegyelem szó a görög, latin és magyar nyelvben is olyan valamit fejez ki, ami az embert megörvendezteti, örvendetesen meglepi. Utal az egyes ember jóakaratára, hajlandóságára, személyes részvétére s megbocsájtására. Különösképpen vonatkozik ez magas állású személyiségekre, leggyakrabban uralkodókra. Ha pedig a keleti uralkodók korlátlan hatalmára gondolunk, a szó tartalma csak megnövekedik. Az, hogy egy király kegyelmi ténykedést fejt ki, mindig azt jelenti, hogy személy szerint nyúl bele egy bizonyos ember életébe, neki közvetlenül ajándékoz valamit, a hatóságok és törvények rendelkezései felett vétkét és büntetését elengedi. Az Ujtestámentom Isten kegyelme alatt mindig Isten közvetlen beavatkozását, megsegítését és ajándékozását érti. Kegyelmet élvezni annyit jelent, mint közvetlen kapcsolatban ál- lani Istennel. János szerint: „A törvény Mózes által adatott, a kegyelem pedig és az igazság Jézus Krisztus által lett.“ (Ján. 1, 17.) A törvény is kapcsolatba hozza az embert Istennel, csakhogy ez a kapcsolat közvetett. Ami például egy uralkodótól közvetett úton (állami személyek, hivatalok) jut el az egyes polgárhoz, az hatásában erősen csökken s csak meggyengült valami ahoz viszonyítva, ami az uralkodótól ered. A törvény csak úgy szivárogtatja hozzánk azt, ami a kegyelemben teljességgel a mienk. Pál apostol ismételten beszél arról a gazdagságról, amit a kegyelem jelent. (Efez. 1, 7; I. Tim. 1, 14.) Másutt a kegyelem dicsőségéről szól. (Ef. 1, 6.) Ez a dicsőség körülragyogja az embert, szárnyakat ad neki, úgy hogy felszabadult erővel és ellenállhatatlan győzniakarással oldhat meg nehéz feladatokat. Ezt érezzük mi is, amikor egy művészről azt mondjuk, hogy Isten különös kegyelmét bírja. Ez azt jelenti, hogy Isten neki valami többletet adott, úgy hogy azt, amit mások semmiféle megerőltetéssel nem tudnak elérni, ő könnyedén megcselekszi. Akinek kegyelem adatott (közvetlen megállás Isten előtt) annak nem szabad újra a törvény alá vetni magát (közvetett kapcsolatba kerülni Istennel), mert ezáltal a felülről származó kegyelem teljességét eljátszaná az ember és kiesne Isten közösségéből. (Gál. 2, 21; 5, 4.) A kegyelem gyakorta jelent megke- gyelmezést is, azaz a bűnök elengedését, az istentelenség börtönéből való szabadulást (Róm. 5, 20.), sohasem jelent azonban puszta megbocsájtást, hanem mindig Isten önodaadását is. Az Ujtestámentom bizonysága szerint az az ember, aki a kegyelem birtokosa, boldogítólag és bátorítólag hat embertársaira is. Fordította: Garam Zoltán. Olvasd a Bibliát, megtalálod benne a mennyország útját.
