Harangszó, 1937
1937-10-31 / 44. szám
1937. október 31. HARANGSZÓ 355. HATÁROKON túl Ausztria. Az osztrák római katolikusok lapja, a Reichspost hosszabban foglalkozik D. Kapi Béla püspök püspöki jelentésével s megállapítja, hogy az „javítja a római katolikusok és protestánsok között sokféleképen elmérgeződött helyzetet és hozzájárul ahoz, hogy Magyarországban a kommunizmus és az új pogányság ellen egységes front alakuljon ki.. Anglia. A londoni hatalmas Albert Hallban tiltakozó gyűlést tartottak Japán kínai hadműveletei ellen. A gyűlésen résztvett a kenterböri érsek is. KÜLÖNFÉLÉK Apróságok. A magyar királyi posta ezévben is kibocsátotta takarékossági felhívását. — Kormányzónk hitvese ezévben is kiáltványt intézett a magyar társadalomhoz a közelgő tél nyomorának enyhítésére. — A Szahara sivatagba 10 millió fát ültetnek, hogy megfékezzék a homokot. A pécsi gyülekezet a következő levelet intézi minden egyházunk kárára re- verzálist adó megtévedtnek: „Sajnálattal értesültem arról, hogy t. évi ........hó ... napján házasságát rev erzálissal kárunkra kötötte meg. Szomorúan állapítjuk meg ebből a tényből egyházunk iránti hűtlenségét. Kötelességszerűleg közlöm, hogy egyházunk a reverzájist adókat, mini hűtleneket kiválasztja a hűséges egyháztagok sorából s reájuk vonatkozólag a következő határozatokat hozta: 1. Kárunkra reverzálist adó, egyházunkban szavazati joggal nem bír; 2. tisztséget nem viselhet; 3. az Ur szent vacsorájához nem járulhat; 4. eltemetését az egyház nem tagadja ugyan meg, de megkülönböztetésül rövid liturgiával: csak igeolvasásból és imádságból álló szertartással temeti el. Kiséri múlt. Elbeszélés. 2. Irta: Schlitt Gyula. Gyanús alak a jövevény. Csavargónak látszik. Ruhája gyűrött, mintha az útszéli árokból szedte volna magára. — írásai vannak? — kérdi Kázmér. — Nincsenek! — Csak vannak okmányai...! — szól közbe Matild, hogy szegényt kisegítse gyámoltalan zavarából. — Csak régi Írásaim vannak. — S most honnan jön? — A fegyházból. Férj és feleség összenéznek. Mi ez? Kezdődik a teljesedés? Fegyházból jön s banknál keres állást s ép itt nálunk.. Mi ez? Gúny vagy önhittség? Ez az ember ostoba vagy vakmerőén gonosz! Avagy talán másért jött? Nyilai át Káz- méron ... Szemügyre veszik ... Csupa értelem s tépettségében is előkelő ... Kázmér valahogy elkötelezettséget érez a nyomorult iránt s gyorsan határoz. — Kap munkát, barátom, holnap jöhet. Előleget is adok. Aki ily veszedelmesen őszinte, mikor kenyér után jár, az csak becsületes lehet, ha fegyházból jön is. Aki elkövetett bűnét jóváteszi, természetesen újra felvételt nyer a hűséges egyháztagok sorába. Szomorú szívvel köszönti anyaszent- egyházának lelkipásztora." ÚJ KÖNYVEK A reformációi egyházi könyvpiac egyik legnagyobb eseménye Túróczy Zoltán: „...és hívják nevét: csodálatosnak...“ című prédikációs kötete. A 260 oldalas, egészen művészi köntöst viselő mű 40 prédikációt tartalmaz Túróczy Zoltán legújabb igeszolgálatából. A könyv, híven címlapjához ezzel az imádsággal kezdődik: „Uram, taníts meg csodálni téged!“ Valóban ez a 40 prédikáció nem más, mint boldog „csodálkozás.“ Nem magafitogtatás, hanem önfeledt Istenre-mutatás. — A csodálkozó ember alázatos ember. Hiszen azért csodálkozik, mert olyas valakire néz, aki nagyobb nálánál. Az első tíz prédikáció azért viseli ezt az összefoglaló bibliai címet: „Kicsoda olyan mint te, szentséggel dicső, félelemmel dicsérendő és csodatevő?" — A csodálkozó ember r e- ménykedő ember. Hiszen a csodálkozása azt jelenti, hogy olyas valakit lát, akitől mindent remélhet. A következő 10 prédikáció azért viseli ezt a címet: „Oh Isten gazdagságának, bölcseségé- nek és tudományának mélysége!..." — A csodálkozó ember boldog ember. Ha nem az volna, nem tudna csodálkozni. A következő 10 prédikáció azért viseli ezt a címet: „Lássátok, milyen nagy szeretetet adott nekünk az atya, hogy Isten fiainak mondatunk!" Ez csak elég ok a boldog csodálkozásra! — A csodálkozó ember hálás ember. Hiszen azon csodálkozik, hogy olyasmi történt vele, amire nem számított, mert nem érdemelte. A kötet utolsó 10 prédikációja azért viseli címül ezt az igét: „Micsoda az ember, hogy megemlékezel róla és az embernek fia, hogy gondod van reá?" — Mikor az ember leteszi a könyA jövevénynek felragyog az arca s hajlong, majd hogy kezet nem csókol az igazgató úrnak. Matild egyre jobban nézi. — Hány évig ült? — kérdi. — Tizenöt évig. Tegnap szabadultam. Megint összevillan a házastársak szeme. Két acélpenge. Ki ez az ember s mit akar? Az asszony végig tapogatja nézésével, mint a fényszóró az éjszakába burkolt tájakat. Szeretné lehámozni arcáról a gyötrelmek rongyait, hogy lássa a múltat..; S mintha látná... Forróság önti el. Kázmért az aggodalom kínozza... Vad sejtések villámlanak fel egyában ... Szíve ver, mint a megbomlott motor s nehéz lesz neki a szobában a levegő. Retteg valamitől... Egy világ dőlhet benne össze. — Mától fogva bankunk alkalmazottja s megyek is intézkedni, hogy holnap munkába léphessen ... Addig várjon ... Mindjárt visszajövök. S már rohan is. Menekül valami előle s szeretné utolérni. Matild s az idegen meredt nézéssel esnek egymás arcába. Kutatnak a bizonyosság után. vet, nem az az érzése, hogy milyen csodaszépen tud prédikálni Túróczy Zoltán, hanem az, hogy milyen csodálatos az az Isten, akiről Túróczy Zoltán ezt a 40 prédikációt alázatos, hivő, boldog, hálás csodálkozással elmondotta. Az előjegyzésből még megmaradt példányok darabonként 4 pengőért kaphatók a Harangszó kiadóhivatalánál. — Csekkszám 30.526. Sz. J. CSALÁDI ÉRTESÍTŐ Születés. Lukács István kemeneshő- gyészi lelkészt és nejét, szül. Győrig Vilmát a jó Isten fiúgyermekkel ajándékozta meg, aki a szent keresztségben az István nevet nyerte. Halálozás. — Mikolik Kálmán, a budapesti evangélikus polgári iskola ny. igazgatója 81 éves korában október 20.- án Budapesten elhunyt. — Szalay Dénes, v. gyülekezeti felügyelő életének 69., házasságának 46. évében sok szenvedés után október 24.-én Jobaházán elhunyt. — Feltámadunk! Szerkesztői üzenetek Lelkész Vecsés. A Belmissziói Munkaprogramul ára 5 pengő. — Érdeklődő. Amely számban a tárca hátul van, az valamelyik gyülekezet helyi lapjával kapcsolt szám. — G. E. Nincs építés rombolás nélkül, nincs magvetés gyom- lálás nélkül. Levelét köszönjük. — B. M. Beküldött írásait elolvastuk. Látszik rajtuk, hogy meleg szívből sarjadtak. Külső köntösük azonban nem olyan, hogy nyomtatásban megjelenhetnének. — B. Gy.-né Zalaszentgrót. Kedvesen írja: „A megszűnt Luther Naptárt úgy megszoktuk a múltban, mint a mindennapi kenyerünket. A Harangszó-Naptárt lapozva, töretlenül kaptuk meg a megszokott karajt*. — Kicsoda maga? — Kérdi az asz- szony. — Hogy jön ide hozzánk? — Rankember voltam, láttam a cégtáblát s bejöttem. — Hová való, kicsoda, miért került fegyházba? — Ártatlanul. — Ártatlanul? — Úgy kapott az asszony az idegennek e szava után, mint a kutya a hus- darab után. — De beszéljen, kicsoda, micsoda? Beszéljen. Nevét nem merte kérdezni, mert félt, hogy szerte foszlik álma. — Ép tizenhat éve. Itt voltam alkalmazva a Gazdasági Gépgyárban, mint könyvelő. Alig voltam még néhány napja itt s egy este a gyárból jövet, amint átmentem a ligeten, eldörrent előttem egy lövés. Rohanok s látom, valaki menekül. Magas alak volt. Semmi különösre nem gondoltam s belebotlok valamibe. Lehajolok... Ember... Hörög... Nézem s halántékából vér szivárog, de inkább éreztem, mint láttam. Felemelem, rázom s meghal a kezem között. Segítségért kiáltok. Tapogatok köröskörül a földön revorvert találok. Egy három méternyire feküdt az áldozattól. Való-
