Harangszó, 1937
1937-10-24 / 43. szám
344 HARANGSZÓ 1937. október 24. előtt tagja volt. — Áldja meg az Úr az <5 szentgotthárdi népét. Rádtólstentlaxtelei. Október 24.-én 11.15 órakor evangélkus istentisztelet a Bécsikapu-téri templomból. Prédikál Túróczy Zoltán győri lelkész. Énekszámok a Dunántúli Énekeskönyvből: 292., 296., a nemzeti himnusz és 290. Orgonái: Várkonyi Endre. Énekel a Budai Evangélikus Egyház Énekkara Mi- kus-Csák István karnagy vezényletével. Szentantalfa. A gyülekezet Fazekas János nyugalombavonulásával megüresedett kántortanítói állásra szeptember 30.-án Király József nagysimonyi oke- veles tanítót választotta meg. Sopron. Az evangélikus hittudományi kar első évfolyamára beiratkozott egy volt római katolikus hitoktató, egyházi doktor és beadta kérvényét egy volt görögkeleti lelkész is. Uf tratterfesztöi állított munkába a Harangszó Kozma István téti Hiúsági egyesületi tag személyében, egyelőre a győri egyházmegye területén. Iratteriesztőnk Harangszó példányokkal. Naptárral, több kiadványunkkal és bibliával keresi fel az evangélikus családokat. Bizalommal kériük számára híveink megértő támogatását. Üj igazgatók. Az aszódi Petőfi főgimnázium felügyelő bizottsága igazgatóvá Nagv Imre, helyettes igazgatóvá Jancsik Mihálv, az internátus vezetőiévé dr. Czirbusz Endre rendes tanárokat választotta meg. A BudoDesf-Fn«orí szi fytvalal uiabh 500 példányt rendelt a Gyógyíts meg engem, Uram című imádságos könyvecskéből. Vanyola. Az egyházközség dr. Smikli Gyula nyugalmazott állomásfőnököt, a község egykori szülöttjét felügyelőjévé választotta. Budapest. Zsinatunk törvénymunkálata immár keresztülment az egyes szakminisztériumokon is. Mostmár csak a kormányzói jóváhagyás van hátra. A zsinat ünnepélyes zárógyűlése valószínűleg november 9.-én lesz. Budapest-Zuglói Templomépítő Egyesület október 17.-én kezdte meg, gazdag műsor keretében szokásos évi munkáját. Szuchovszky Gyula, az egyházrész szervező lelkésze megnyitója után Joó László szavalt. Fazekas Mária mély bariton hangú énekét Posch János kántor harmoniumon kísérte, Mórocz Sándor lelkész „Spanyolországi helyzetkép“ címen tartott előadást, Váry Imre hegedűművész iátéka után Oberle József ifjúsági elnök énekkari kísérettel tárogatón játszott. Klics Erzsébet, Oberle Mária, Pavalics István, Szemes József és Szalay Dénes színpadi jelenetet adtak elő. Budapest-Angyalföldi Luther-Szövet- ség októberi szeretetvendégségén Má- lyusz Tibor mérnök: „örvendező keresztyén élet“ címen tartott előadást, ifj. Rimár Jenő bibliát magyarázott. Nagy Dénes hegedűjátékát Koch István kántor, Hajnal Ilonka énekét Kiropp István kísérte. Szász Károly: „A hitetlen“ c. költeményét Tiszai István szavalta; „Az áldott orvos“ színdarabot Brugger Janka, Nagy Éva, Simon Erzsébet és Sugár Klára adták elő. Rimár Jenő megbízott lelkész záróbeszéde és imája fejezte be az ünnepélyt, melynek bevétele az épülő templomra 161 P 25 fillér volt. Október 31.-én a Bethlen Gábor Szövetség ezévben is megrendezi a pesti Vigadóban szokásos reformációi emlék- ünnepélyt. Külmissziói konferencia. A magyarhoni misszióegyesület őszi közgyűléssel kapcsolatos konferenciáját november 6. és 7.-én Soltvadkerten rendezi. A konferencia alaptárgya: „Krisztus és az egyház.“ A konferencia evangelizáló jellegű és kapcsolódik a gyülekezet 100 éves jubileumához. Részvételi díj: 2 napi teljes ellátás, szállás, a részvételi díjjal együtt 5 pengő. Jelentkezni lehet: Sikter András lelkésznél: Soltvadkert (Pest vm.) és Danhauser László titkárnál Budapest, VI., Bajza-u. 45. Az érkezés időpontját kérjük jelezni. A megindítandó Népfőiskolára a Harangszóhoz eddig 292 pengő folyt be. Többek figyelmébe! A Bibliatársulat ebben az évben különféle okok miatt bibliahetet nem rendez. Pápa. Október 10.-én tartotta a pápai evangélikus nőegylet újjáalakulása után rendezett első szeretetvendégségét. A vendégek soraiban nagyszámmal voltak jelen a református testvéregyházból is. Az előadást dr. Tóth Endre ref. teol. tanár tartotta. Művészi zongorajátékot Csernussák Olga adott, Nagy Klára tanítónőjelölt és Szakolcai Gusztáv gimn. tanár pedig művészi szavalatokkal gyönyörködtettek. Kedves énekszámmal gazdagította még a műsort Ágoston József tanító vezetésével az Evang. Férfi Énekkar. A szeretetVendégséget a helyettes lelkész imája kezdette és zárta lie. A jövedelem közel 200 P és önfeláldozó segítő munka. Bezi. Az egyházközség teljes mértékben megújított templomának felavatása október 24.-én lesz. A Kékkereszt Egyesületek elnökségének magyarországi látogatása. Szeptember közepén volt Varsóban az alkoholellenes mozgalom világgyűlése, amelyen nem kevesebb, mint hatszáz kiküldött vett részt a különféle országokból és egyesületekből. A kékkereszt egyesületek nemzetközi szövetségét Junod Dániel neuchateli lelkész, elnök és Le- naitre Ágost, genfi egyetemi tanár, főtitkár képviselte. Már régebben folytak megbeszélések arról, hogy ezek a kék- kereszt-munkások ellátogathatnának egyszer mihozzánk is, hogy megláthassák a magyarországi munkamezőt is s láthassák a magyar kékkereszt-munka vezetőit. A kékkeresztmunkának a háború előtti időben 27 egyesülete volt hazánkban s ezekből az egyesületekből nem maradt meg a háború után csupán csak egy: a budapesti. Ehhez járult idők folytán egy kicsiny csoport Sopronban és még egy másik — nem is egy év óta —- Óbudán az ottani egyházközség körében. Junod és Lemaitre varsói útjuk kapcsán fel is kerestek bennünket is. Szeptember 20.-án érkeztek Budapestre és még ugyanazon a napon a Deák-téren, másnap pedig Óbudán a fönt említett kicsiny egyesület keretében szóltak. 21.-én a kicsi óbudai egyesület szeretetvendégséget rendezett a vendégek tiszteletére, akik ebben a meghitt meleg környezetben tartották meg előadásaikat. A francia nyelvű előadásokat mindkét alkalommal dr. Sebestyén Károlyné kúriai bíró felesége volt szíves tolmácsolni. Szerdán a vendégek Sopronba utaztak, ahol aznap este a hittudományi kar nagy előadótermében tartottak szép közönség előtt előadásokat, melyeket dr. báró Podma- niczky Pál egyetemi tanár volt szives tolmácsolni. Nem hagyhatjuk említés nélkül, hogy vacsora után a Theol. Otthonban is szóltak még az Otthon ifjúságához, amely a vendégek külön kívánságára ebből az alkalomból nagyon sok szép magyar éneket énekelt. Másnap azután a vendégek, meleg búcsú után, elhagyták hazánkat és hazautaztak Svájcba. Hálát kell éreznünk, hogy vendégeink eljöttek hozzánk. S meg kell látnunk, hogy erre a mentő munkára szükség van. Hiszen — sajnos — nincs olyan falu és nincs olyan város, ahol legalább két-három olyan szerencsétlen család ne lenne, melyet az iszákosság tett szerencsétlenné. De ha így van a dolog, úgy viselkedjünk-e ezekkel szemben, mint az a bizonyos pap és lévita a jérikói úton? Itt jön segítségül a kékkereszt-munka. Nem akar senkit se elítélni, nem akar senkit se megbántani, csak egyet akar: segíteni. Adjunk hát neki alkalmat arra, hogy segíthessen. Nem lesz kárára senkinek, csak javára az egyesnek s a gyülekezetnek is. Igen, a gyülekezetnek is, ha a kékkereszt- munkát úgy végezzük, ahogy kell: szeretettel. Nem egyszer mozgatott meg a kékkereszt munka már egész gjdílekez'e- teket s indótott el új irányban' Ennek igazolásául elmondjuk befejezőül azt, amit az egyik estén Junod elnök úr mondott el a saját maga tapasztalatából. Nem mese, hanem történet, hogy az ő gyülekezetében is volt egyebek között egy iszákos, aki szeretett volna, de sé- hogy se tudott megszabadulni ettől a bűnétől. Egyszer összetalálkozott egyik régi barátjával, aki történetesen a kékkereszt egyletnek a tagja volt. Ez kérte őt, hogy hagyjon fel szerencsétlen életmódjával. „Hisz ha meg tudnám ezt tenni!...“ — mondta a szerencsétlen — „Én lennék a legboldogabb. De nincs erőm, hogy elmenjek egy korcsma előtt a nélkül, hogy be ne mennék.“ Erre a barátja felajánlotta segítségét: elkísérte hazulról minden nap a munkájába s onnan vissza! S meg is tette, amit ígért. Jókor reggel elment barátjáért s ugyanígy cselekedett, mikor bevégződött a munka. Ez így tartott hónapokon keresztül s világos, hogy nem is maradt (Tokban. Beszéltek róla sezrte a gyülekezetben s az eredmény az lett, hogy nem csak a szegény részeges szabadult meg az iszákosság rabságából, de egyúttal valóságos ébredési mozgalom indult meg annak az önfeláldozó szeretetnek a láttára, melyet föntebb vázoltunk. Lehetetlen, hogy azt ne kívánjuk mi is a mi gyülekezeteinknek: Bárcsak mindegyikben találkoznék ilyen szerető lélek s bárcsak megmenthetnének mi nálunk is nem egy szerencsétlen iszákost az evangéliom által, saját magának, családjának s a gyülekezetnek. Az lenne a legkedvesebb örömhír kedves svájci vendégeink részére is, ha a jövőben ilyen híreket hallanának Magyarországból... dr. D. J.
