Harangszó, 1937

1937-10-24 / 43. szám

HARANGSZÓ 345. 1937. október 24. HATÁROSON túl Ausztria. Van egy kormányrendelet, amely kimondja, hogy minden osztrák polgárnak tartozni kell vagy a róma ka­tolikus államegyházhoz, vagy az evangé­likus, vagy a református államegyház­hoz. — Dr. Fischer Ferenc bécsi evangé­likus tanár október 20.-án a bécsi rádió­ban előadást tartott az oxfordi és edin- burgi világgyűlésről. Németország. Az amerikai egyesült evangélikus egyház elnöke, dr. Knubel jelenleg Németországban tartózkodik. Anglia. A Brit- és Külföldi Bibliatár­sulat használt bélyegekből az elmúlt év­ben 4000 pengőt vett be. Azok a biblia­terjesztők, akik ebből a forrásból nyer­ték fizetésüket, 39.000 bibliát terjesztet­tek él. — A mi missziói egyesületünk is jól tudja használni a használt bélyege­ket. különféléé: A Keresztyén Család című reformá­tus laptársunk Eckhardt körmendi Habs- burg-nyilatkozatával kapcsolatban nyílt levelet intézett Tildy Zoltánhoz, a kis­gazdapárt alelnökéhez, feltévén a kérdést: azonosltja-e magát a kisgazdapárt Eck­hardt nyilatkozatával. — A nyílt levél kifejezést ad annak az aggodalomnak, hogy Eckhardt érthetetlen nyilatkozata után a benne csalódott kisgazdatársada- lom könnyen szélsőséges lázítás áldoza­ta lehet. — Az aggodalomban mi is osztozunk. ' ' ' A drága biblia. A Brit- és Külföldi Bibliatársulat londoni múzeumában egy érdekes angol nyelvű újtestamentum lát­ható, melyet egy szegény földmíves írt — tollal. E könyv története a követ­kező: Egy szegény földműves azzal a kéréssel állított be urához, hogy köl­csönözzön neki egy újtestamentumot. Abban az időben igen ritka és drága Kiséri a mull. F.lbeszé lés. Irta: Schlitt Gyula.' Kázmér a szobába ront, becsapja az ajtót, hogy felesége összerezzen. Hideg zörej didereg végig az ablaküvegen, Ma- tild azonban nyugodtan tovább olvas. Ismeri az urát; van úgy, hogy ok nélkül felháborog belülről, mint szélcsendben a tenger, de rá se hederít. Megszokta már. — Korán jöttél haza, — veti oda, csak hogy mondjon valamit, — még nem vár­talak. — Unom az ostoba embereket. Az asszony elmosolyodik. Csak gyen­gén, alig láthatóan s tovább olvas. — Nem bírom a buta embereket! — dohog magában Kázmér. Zihál, krákog, hogy észrevegyék s kellő megértésben részesítsék felháborodását. De csak nem akarnak róla tudomást venni. Bosszan­tó!! Bele vágja magát a fotelba, hogy felbúgnak alatta a rugók. Ezt már észreveszi Matild s alig bírja magába fojtani a nevetést. Mulat urá­nak lobogó kitörésein. Kázmért azonban ez a nevető közöny feltüzeli. Fuj, mint a túlfűtött kazán, dolog volt a biblia. így érthető, hogy a földbirtokos vonakodott a kérést telje­síteni, mert tulajdonában lévő, drága újtestamentumot féltette házából kiadni. Ekkor a földművesnek egy jó ötlete tá­madt: — Ej — mondta — nem írhat­nám én azt le? — Ha van tintád és tol­lad, miért ne. Felelte a földesúr. Azt szerzek magamnak, ha ön megengedi, hogy esténként az előszobában másolgas- sam. — Ezt a kérést már nem utasíthat­ta el a földesúr. És az életvizére szomjas földműves, naplemente után minden ál­dott este megjelent a kastélyban és gyér faggyugyertya fényénél nehézkes kezé­vel nagy buzgósággal rótta a sorokat, írt-írt, versről-versre, fejezetről-fejezet- re. Így írt éveken át, fáradhatatlanul késő éjszakáig, míg végre elkészült és lemásolta az egész újtestamentumot. Nagy örömmel mutatta művét urának. Ekkor így szólt az uraság: „Meg tennél nekem valamit? Nézd egy szép újtesta­mentumot adok neked. Nagy betűkkel Erős kötésben. Nem adnád nekem érte, amit leírtál?“ A földműves belement a cserébe és így került kézírása a londoni múzeumba, mint egy egyszerű ember evangéliomhoz való ragaszkodásának a jele. CSALÁDI értesítő Halálozás. — Moravszky Ferenc, a nyíregyházi evangélikus gimnázium ny. igazgatója életének 74. évében, 38 évi áldásos tanári munkásság után, nyuga­lomba vonulásának 12. évében, Nyír­egyházán október hó 11.-én elhunyt. — Feltámadunk! Szerkesztői üzenetek Sokaknak. Az új Naptár november 15.-re okvetlenül megjelenik. 62 fillér előzetes beküldésével tudunk még né­hány példánnyal szolgálni az első ki­— Ostobaságra igazán nincs szükség a világon! Az asszony megszólal, de szeme még mindig a könyvön. — Mi lenne a lángésszel, ha nem ter­peszkedne körülötte az ostobaság? Ki­vel tudná elhitetni, hogy ő más, mint a többi, ha nem hemzsegnék körül az os­toba emberek? Kázmér kap az alkalmon s vastagon eregeti dühét. Alig fér ki a torkán. — Ez ... ez ... az ... ép ez az s a butaság mégsem akarja felismerni ren­deltetését, hogy hódoljon az észnek s magáévá tegye ennek elveit... Makacs s megátalkodottan csökönyös. Érvelhetsz a butának, ütheted döfheted s meg se mozdul, hogy elismerje más ember iga­zát; fetreng buta elgondolásai alatt, akár a bivaly a langyos pocsolyában. Nem bírom ezt a Dömét. Nem tehetek róla, de utálom. Erre Matild felnéz. Arcáról a mosoly eltűnt s kissé nekipirult. Kázmér megint összeveszett valakivel. — Tévedsz barátom — mondja ide­gesen, — ha azt hiszed, hogy butával van dolgod, ha Döme vitatkozik veled. Döme nem lábal pocsolyákban. Kázmér elsápad, de magába nyeli adásból is. — W. ö. Bonyhád. őszintén örültünk a megható hírnek, hogy Mayer Lenke egymaga húsz Naptárt adott el a bonyhádi cipőgyárban. — Cs. K. Rákospalota. A Naptárból kiszo­rult elbeszélést később a lapban fogjuk közölni. A karácsonyi elbeszélést köszö­nettel vesszük. — Dr. Sz. M. Rákosszent­mihály. A nagy kézirattorlódásban a cikk közlésére eddig még nem kerülhe­tett sor. Elismerő sorait köszönjük. — Pestmegyei. Ottani terjesztői munkánk hamarosan, de legkésőbb ádvent elején megindul. — H. Gy. tanító. Az idő című versét közölni fogjuk. A MAGYAR GAZDA Vegyes. A kormány az ország külön­böző helyein bortárolási központokat létesített. A cél ezzel az volt, hogy a bortermelő gazdák, ha nincs elég hor­dójuk, azért ne legyenek kénytelenek termésüket áron alul mindjárt szüret után piacra dobni. — Németországgal november folyamán újabb kiviteli tár­gyalások indulnak meg liszt-, rozs- és tengerikivitel ügyében. — A magyar­csehszlovák gazdasági egyezmény 200 millió csehkoronás keretet állapított meg a két ország közötti áruforgalom számára. — A Hangya szövetkezet az idén is biztosítja a mezőgazdasági la­kosság részére az olcsó akció-molinó beszerzését. — Az európai cukorrépa- termés az idén kedvezőbb, mint az előző évben volt, azonban minőség szempont­jából a becslések kedvezőtlenek. Terményárak. Búza 20.30—21.35, rozs 18.80—19.20, takarmányárpa 15.75—17, sörárpa 18.50—23, zab 16.75—17, tengeri 14.05—14.15 P métermázsánként. Állatárak Budapesten. la. uradalmi 340 kg-on felül 108—110, Ha. 105—107, szedett 95—107, öreg 94—100, angol tő­kesertés 104—108 fillér kilogrammon­ként. gyulladozó szenvedélyét s fojtottan be­szél. — Azt sem tudod, miről van szó s lötyögsz!! Döme azt állítja, hogy minden titok egyszer napvilágra jut. Nincs bűn s bármily körültekintéssel takargatja is a titok, hogy idővel elő ne álljon s kö­vetelje méltó bünhődését. Engedd meg, Matild, ilyent állítani, marhaság! Az asszony arcán ismét megjelenik az a száraz mosoly, de most a szána­kozó gúnynak nyelveit öltögeti. Kázmér dühbe jön s kitör. — Te is ennek a hülyének adsz iga­zat!? őrjítő! Már a feleség is ellenünk van! Mintha valami belülről ágaskodó ha­talommal viaskodna s azt akarná hang­jával visszatartani. — Nem Dömének adok igazat, — szól nyugodtan Matild — de vallom, hogy a bűnös minden körülmények kö­zött megbűnhődik. A jog, az élet köve­teli ezt. Nélküle összedől minden közös­ség s nincs értelme, hogy tiszteljük a törvényt s imádjuk Istent! Kázmér legyint. — Sose hittem volna, hogy ennyire bárgyú a világ. Ide hallgass, Matild! Nem hajthatnék végre bűntényt oly vi-

Next

/
Thumbnails
Contents