Harangszó, 1937
1937-01-31 / 5. szám
Í93f. januAr 3). HAHANtiSZd 35 Vasárnapi iskola. Az első vasárnapi iskolát Raikes (Réksz) Róbert buzgó angol keresztyén létesítette 1780-ban. Azóta ez az áldott intézmény úgyszólván a világ valamennyi országában meghonosodott. Egyedül az orosz szovjet tiltotta ki határai közül. Ezidőszerint a világon 869,510 vasárnapi iskola működik, 3,145.895 tanítóval és 34,139.624 tanulóval. Már magában véve ez az óriási szám is bizonyíték arra, hogy milyen áldott szolgálatot végez a vasárnapi iskola. Elsősorban természetesen a missziói területeken van óriási jelentősége. Hiszen a missziói munka egyik Ieghatha- tósabb eszköze és piód- szere éppen a vgsár- napi iskolai oktatás. A japán keresztyénség pl. évenként 20.000 lélekkel sz/aporodik. Ezeknek több mint fele a vasárnapi iskolák révén ismeri meg a Krisztust. Igen nagy jelentősége van a vasárnapi iskolának olyan országokban is, ahol az iskolákban nincs kötelező hitoktatás. Az ilyen helyeken a gyermek főrészt a vasárnapi iskolában sajátftja el vallási ismereteit. Feltehető azonban a kérdés, hogy van-e szükség a vasárnapi iskolára nálunk, ahol az állam maga is kötelezően gondoskodik a gyermek hitoktatásáról? Hogyne volna szükség! Először is azért, mert Krisztusról sohasem hallhat elég sokat a gyermek. Az a többlet, amit a gyermek a heti egy-két hittanóra mellett a vasárnapi iskolában sajátít el, csak javára válik. A vasárnapi iskolai foglalkozás egyébként is elsősorban nem tanulás, hanem isten- tisztelet. A tanító is nem annyira ismereteket közöl, hanem igét hirdet. A cél is nem a tudás gyarapítása, hanem az épülés. A vasárnapi iskola áldott kis köreiben a felnőtt keresztyének gyülekezeti életére készülnek a gyermekek. Nagyon sok gyülekezetünkben van már vasárnapi iskolai munka. S mindenütt áldás kíséri. Mnnkában a terjesztők. Ha összehordanák mindazt az újságot és egyéb nyomdaterméket, amelyeket kiontanak magukból a világ nyomdagépei, óriási hegyek tevődnének ösz- sze. Évenként hatalmas erdőket vágnak ki papírgyártás céljaira. Ez a sok újság és nyomtatvány mind egy-egy ügyet, gondolatot, eszmét képvisel. Vagy az Isten ügyét, vagy az ördögét. Ebben a hatalmas sajtóáradatban ma még az Isten sajtója a gyengébbik fél. Egyházunknak még ma sincs napilapja. Ellenben az üzleti haszonra dolgozó legtöbbször egyháziat- lan, sőt nemzetietlen sajtó naponként sok ezres példányban terjeszti a maga eszméit, amelyek igen sokszor nem egyebek selyempapirba csomagolt méregnél. Ezért kell minden tisztességes evangélikusnak mindent elkövetni azért, hogy erősítse az Isten ügyét szolgáló egyházi sajtót. A Harangszó azért szervezi meg év- ről-évre terjesztő munkáját, hogy a maga részéről mindent megtegyen az egyházi sajtó megerősítésében. Néhány év alatt szeretnénk eljutni odáig, hogy ne legyen magyar evangélikus hajlék, amelynek küszöbén fel nem kínálták az egyházi sajtó termékeit. A Harangszó ezévi két terjesztője, Zámolyi Gyula segédlelkész és tünk téged és felkeresünk. Mert te méred a legjobb magyar bort. MÁRTON (nyugtalanul jár fel s alá): Köszönöm, hogy szerettek. De most mégis baj, hogy itt vagytok. Minden órán várom a magyar urakat s amily haragosak, bizony még hajba kapnak veletek. ELSŐ POLGÁR: Hát azok közt sok a rebellis, annyi bizonyos. MÁSODIK POLGÁR: De most oda minden dicsőségük, meghalt Zrínyi, akiben bizakodtak. Azért oly búsak és haragosak. MÁRTON (nyugtalanul): Már jönnek is. Az égre kérlek, távozzatok. Nem akarom, hogy a császár lakodalma napján verekedés legyen nálam. Tudjátok, ők sokat költenek, szórják a pénzt. ELSŐ POLGÁR: Pénzt hoznak a magyarok? Akkor helyet engedünk. Szép a vitézség, de még szebb a haszon. Jöhetünk mi máskor is. (Balfelől gyorsan mind kivonulnak.) 2. JELENET. (Márton, Andrássy, Lövey, Reichenhaller, Gradt. A középső ajtón jönnek bei és egy asztalhoz ülnek szótlanul.) MÁRTON (felszolgál): Tessék uraim magyar bor, vörös és fehér, amilyen tetszik. Ez a vörös olyan, mint a vér. Vérré is válik, tűz és erő van benne. Sopronból és Rusztról most hozattam öt szekérrel. ANDRÁSSY: Elhiszem, német sógor. Ide loptok ti Magyarországból mindent, ami jó, bort, szarvasmarhát, gabonát. A javát ti eszitek. S azután adtok helyette bécsi rongyot. Ti szívjátok ki a vérünket is. MÁRTON: Ezek a magyar urak mindig olyan haragosak. Pedig készpénzzel fizetünk. Igaz, a magyarok adnak nekünk élelmet, de a császár meg katonát küld a magyaroknak. ANDRÁSSY: Tartsátok meg. Hóhérok azok, nem katonák. A magyart pusztítják, nem a pogányt. Beteg-lesz a'német, ha csak egy törököt lát is. De mit periek én veled. Nem te vagy bűnös, hanem az uraid. Nincsen szálló vendéged Magyarországból? MÁRTON: Vannak s még ma többet is várok. A császár lakodalmára sokan jönnek magyarok. ANDRÁSSY: No lám, a király házasodik! Vigalom van Bécsben. Otthon meg a magyar végit járja. A nászajándékot is majd a mi bőrünkből préselik ki. LÖVEY: Annyi most itt a magyar, mintha országgyűlés vagy koronázás volna. ANDRÁSSY: Annál jobb, legalább nem tűnik fel, hogy mi is itt vagyunk. LÖVEY: Mátyás király óta nem látott ennyi magyart Bécs vára. Hej, kocsmáros, akkor ti voltatok kelepcében, nem mi! MARTON: Mi szeretjük a magyarokat, szívesen traktál- juk. Valami kis, harapni valót is hozok. Megsürgetem a konyhában. (Balfelöl el.) 3. JELENET. Előbbiek. Márton nélkül. ANDRÁSSY (nyugtalanul jár fel s alá): Hol késik Witt- nyédy? Ide szokott szállani s ide .rendelt bennünket. LÖVEY: Az a szegény, már helyét sem találja. Hol az ura után akar halni, hol meg az egész világot felforgatná. Nem az okos, számító prókátor ő többé, hanem dühöng, mint a sebzett vad, mely urát is leteríté. ANDRÁSSY: Rettenetes végzet ez a magyar felett. Ha van valaha egy nagy fia, kire reménységgel tekinthet, azt valami pokoli fátum ragadja el. Az a szörnyű fenevad a kur- saneci erdőben agyarával egy egész dicső korszakot tépett ki a magyar históriából. LÖVEY: Ne szaggass, kérlek sebeket, melyek még be sem hegedtek. Egész Európa gyászol, csak Bécs örül. mulat. (Folytatjuk.) Faluról-falura.
