Harangszó, 1937
1937-09-05 / 36. szám
288. HARANGSZÓ 1937. szeptember 5. galmi érdekről van szó, szívesen alkusznak meg a körülményekkel). Áhitatos csöndben járkáltunk a homályos kolostorfolyosókon, amelyek a szerzetes Luther lelki vívódásainak voltak tanúi. Az erfurti kolostornak van egy szűk, folyosókkal körülvett, alig száz négyszögméternyi udvara, amely a szerzetesek temetkezési helyéül szolgált (az egész épülettömb ma természetesen az evangélikus egyház birtokában van). Ebben a temetőben mutogatják annak az ágostonos priornak a sírját, aki Húsz János konstanzi pőrében és elitéltetésében a fővádló szerepét játszotta. Ennek a síremléknek a rendeltetése valamikor az volt, hogy a noviciusok, mielőtt szerzetesi fogadalmukat letették volna, kötelesek voltak kereszt formában a sirra feküdni és idejüket itt órákon keresztül imádkozásban és vezeklésben eltölteni. Luther, aki tudvalevőleg a legnagyobb lelkiismeretességgel hajtott végre mindent, amit a középkor a szerzetesektől megkövetelt, szintén alávetette magát ennek a rendelkezésnek. Ki sejtette volna akkor, hogy ő lesz az a hattyú, akinek életre támadását Húsz János száz évvel előbb a máglyán megjósolta. A prior neve nem fontos, nem fontos a cselekedete sem, aminthogy Judás is csak eszköz volt Isten kezében, Húsz János nélküle is vértanúhalált halt volna. Annyira nemfontos, hogy csak idegenforgalmi szempontból emlékeznek néha létezésére. Ez az ember valóban a halottak közé tartozik. A konstanzi vértanú pedig száz évve! később hatalmasan megtermékenyítette a nagy reformátor lelkét és él és áldott emléke ma is munkálkodik közöttünk. Erfurtban körüljártuk az azóta megszűnt régi egyetemi épületet is, amelyben Luther mint joghallgató tanult és betekintettünk abba az anyakönyvbe, melybe Luthert mint egyetemi hallgatót bejegyezték. Legnagyobb érdeklődéssel azonban abban a kolostorcellában időztünk, amelynek kemény kőpadozatáról nem egy Ízben szedték fel ájultan az imádkozó és a Sátánnal viaskodó Luthert. Sajnos ez a cella is, mint annyi más becses emlék a tűzvész martalékává lett és mai formájában már csak hasonmása az eredetinek. Sehol annyi bosz- szúságot nem okozott nekem a németek „gyakorlati“ érzéke, mint ezen a helyen. Amint mondottam, ezt a gyakorlati érzéket ma kissé visszaállítja az idegenforgalmi érdek (végeredményben ez is gyakorlati érzékre vall) de a háború előtt ez a gyakorlatiasság szinte végiggázolt a legbecsesebb történeti emlékeken is. Így ebben a kolostorban talán már félszázadja árvaház van és ennek megfelelően a kolostort át is kellett alakítani. A kolostorcellákból lakószobákat, a szerzetesek egykori refekto- riumábó! Ízléstelen dísztermet formáltak. Ez a hely a világ protestantizmusának zarándokhelye, tehát nem esett volna sérelem sem az árvaházon, sem a németek gyakorlati célkitűzésein, ha a lehetőség szerint eredeti érintetlenségében tartották volna ezt a kolostort. Erfurt százötvenezer lakójából mintegy százhuszonötezer evangélikus vallá- su. Mindazonáltal a főtér közepén álló dóm és Severustemplom ma is a római egyház birtokában vannak. Ezekben a templomokban felbecsülhetetlen műkincsek vannak. Julius 10.-én még egy közös kirándulást tettünk a legnevezetesebb városba: Wittenbergbe. Mindjárt az állomás közelében hatalmas tölgy áll, amelyet az evangélikus kegyelet arra a helyre ültetett, amelyen Luther diákjai jelenlétében a pápai átokbullát elégette. Következett a Luther-ház, amelyet Wittenberg városa a reformátori tevékenysége teljességében élő Luthernek családi házul ajándékozott. Az udvarban egy régi kút, amely Luther idejében éppen úgy ontotta a vizet, mint ma. Néhányan meg nem állták, hogy ajkaikat meg ne nedvesítsék ezzel a vízzel. A Luther-ház ma csak egyetlen szobájában, Luther erkélyes dolgozószobájában őrzi Luthernek és családjának eredeti emlékét. Ez a szoba érintetlenül úgy van, ahogy Luther munkálkodott benne. Hatalmas, pünkösdi lángolás van bennünk, amikor arra gondolunk, hogy a világtörténelem hősévé izmosodott Luther ebből a szobából forgatta ki a világot sarkaiból. Itt írta legnevezetesebb műveit és itt tevékenykedett legerősebben mint egyházszervező. Ez a ház eredetileg szerzeteskolostor volt. Refektoriuma ma előadóterem, ■hol csoportos kirándulóknak (igy nekünk is) érdekes vetítettképes előadásokat tartanak Luther életéből. Ebben a teremben egyébként a világ egvik legnevezetesebb bibliakiállítása (főleg német vonatkozású) látható a könvvnvom- tatás kezdeteitől csaknem napjainkig. Az emeleti helyiségek Németország legnagyobb Luther és reformációi-muzeumát rejtik. Itt láthatók Luthernak, reformátortársainak, barátainak, ellenségeinek, pártfogóinak, fölbecsülhetetlen emlékei könyvekben, vitairatokban, képekben, festményekben és más relikviákban. Amig a társaság nagy része ezekhez az emlékeknek csaknem reménytelen habzsolásába merült el, én egy dán lelkészcsaláddal elkülönítettem magam és négyen fölkerestük a Melanchton-házat. Bölcs cselekedet volt, mert amint később kitűnt, a társaság az idő rövidsége miatt ide már nem került el. A Melanchton-házat ma is lakják (1 1), csak egyetlen szobát mutogatnak, mint amely Me- lanchton dolgozó és halottasszobája \olt. Néhány szerény Melanchton-emlék egyéb semmi. Ami reá emlékeztet, a Luther múzeumban van. Hátul, a parányi, kőfalak közé préselt kertben még mindig látható az a kőasztal, amely Me- lanchtonnak és barátainak kedvenc nyári tartózkodási helye volt. Az arányaiban hatalmas piactéren Luther és Melanchton szobrai állanak. Beléptünk a Stadtkirchébe, amely hatalmas kettős tornyaival az egész várost uralja. Ebben a templomban Luther igen sokszor prédikált. Oltárképe (szárnyas oltár) Cranach Lukácstól való. Szárnyain a keresztséget és a gyónást, középen az úrvacsorát és lenn az igehirdetést ábrázolja abban a közismert képben, ahogy Luther a megfeszített Krisztussal szemben a szószéken áll, a másik oldalon meg a reformáció nevezetes egyéniségei hallgatják szavát. A keresztelési képen Melanchton végzi a keresztelést, a gyónási képen Bugenhagen viaskodik egy megátalkodott és egy megtérő bűnössel, az urvacsoraképen meg maga Cranach Lukács ül az apostolok egyikének köntösében. A vártemplom. Izgalmam és meghatottságom tetőfokára hág, amikor megállók az oldalkapu előtt, amelyre Luther 95 tételét kiszögezte. Az eredeti ajtó tűzvész áldozatává lett, úgy, hogy az eredetinek a helyén vaskapu van, rajta a 95 tétel latin szövege. A templomban első utam Luthernek a szószék alatt lévő sírjához vezetett. Emlékek-felajzotta lel- kemmel remegve álltam meg e nekünk olyan szent hely előtt és a meghatottságtól kibuggyant egy könnycsepp a szememből (régen esedékes volt). Azután a másik oldalon Melanchton sírjánál álltam meg, maid előre menvén az oltár előtt Bölcs Frigyes és János Frigyes szász választófejedelmek sírjánál hódoltam a reformáció nagyjai emlékének. Ezek a nagyok élnek, mert nagyokká nem emberek kegye, hanem Isten kegyelme tette őket. A vártemplomban rövid istentiszteleten vettünk részt, amelyen Grünberg a lettek rigai országos püspöke hirdette az Igét. Wittenbergi Luther egyetemi tanárságának kezdeteitől 1546-ban bekövetkezett haláláig nem kevesebb, mint 162 magyar ifjú nevét találjuk meg a wittenbergi egyetem anyakönyveiben. Köztük olvan neveket, mint Erdősi Szilveszter János, Dévai Biró Mátyás, Stöckel Lé- nárd, Ozoray Imre, Gálszécsi István, Batizy András, Heltai Gáspár. Nevek, amelyek nemcsak a magyar hitjavítást, hanem a magyar irodalmat és kultúrát is jelentették abban az időben. Minden oka megvan tehát a magyar evangéliumi léleknek, hogy örvendező szívvel járjon Wittenberg emlékei között! Szántó Róbert. Tököly Imre. I. Lipót rettenetes uralma alatt megtörtént, hogy az evangélikusoknak Sopron kivételével az egész országban nem volt szabad vallásgyakorlata. Mikor a bécsi kormány törvénytiprását immár nem lehetett tovább tűrni, a bujdosó kurucok az ifjú Tökölv zászlója alá sorakoztak s megkezdődött a harc „a hitért és szabadságért.“ Felső-Magyaror- szág nagy része hamarosan a felkelők kezére került. A többfelől szorongatott Lipót erre összehívta az 1681.-i soproni országgyűlést. Őseink itt emlékiratban sorolták, fel sérelmeiket. 888 templomot követeltek vissza. Ez az országgyűlés engedte meg az u. n. artikuláris templomok építését. Egyebekben úgy intézkedett, hogy újra életbe lép az 1608,-i törvény, amelyet Bocskay vívott ki. Sajnos azonban a törvényt ezúttal sem tartották meg. Sőt ezután következett még az eperjesi vértörvényszék és a gályarabság szörnyű időszaka. Mindezt azért idézzük emlékezetbe, mert szeptember 5.-én múlik 280. esztendeje, hogy Tököly Imre született. iiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiimniHiiiiimiinitwiiiiiiiiiwimiimiHinnmimiiwiiii Terjesszük a „HARANGSZó“-t! yuuu (juuiyiuuij |ittnmitiiit| iiMMiyiMiiQ pnii^pn i| tiiHitninuti jjiiujiujiiiu
