Harangszó, 1937

1937-08-29 / 35. szám

28. évfolyam. 1937. augusztus 29. 35. szám. Alapított»: KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos: Dunántúli Luthtr-Szóvetság. Megjelenik minden vasárnap. Ingytn mellé ki at tané* alatt kéthatanként a KIS HARANQ8ZÓ. 1935-ben beolvadt lap a Jöjjetek énhozzam. Poatacaekkszámla 30.526 ORSZÁGOS evangélikus néplap Erős vár a mi Istenünk, ló fegyverünk és pajzsunk. Ha 6 velünk, ki ellenünk? Az Ur a mi oltalmunk! A Harangiad ■serkesztö-kladóhivatala GYŐR n., PetöB-tér 1. Előfizetési áia: negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10 °/e-os kedvezmény. Amerikába egész évre 9 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P (0 fillér Semmiből—valami! Ne hagyj el, Uram Istenem, ne távolodjál el tőlem. 32. zsoltár 22. Árva vagyok — mindenki elhagyottja és meg­vetette; ezért ne hagyj el, Uram, hanem vedd fel ke­gyesen ügyemet. Isten a semmiből teremti a valamit; aki tehát még nem semmi, azzal az Isten semmit sem kezdhet. Az ember viszont csak valamiből tud csinálni egy másik valamit. Ez azonban hiábavaló, haszonta­lan művelet. Ezért van az, hogy Isten csak az elhagyottat veszi fel; csak a beteget gyógyítja meg; csak a va­kot teszi látóvá; csak a halottat eleveníti meg; csak a bűnöst igazítja meg; csak a balgát teszi bölccsé. Egy szóval: nem könyörül máson, csak a nyomorul­ton s nem kegyelmez másnak, csak az elítéltnek. Éppen ezért a fennhéjázó „szent“, az elbizakodott „bölcs“ és az önerejéből „megigazult hivő“ nem al­kalmas anyag Isten számára és nem mehet rajta végbe Isten teremtő csodaműve. Hanem az ilyen benne marad tulajdon cselekedeteiben s csinál magá­ból mesterséges, hamis, festett, látszat-szentet, azaz — képmutatót. Dr. Luther Márton. Mentsd meg a kevélységtől, Elbízott önhittségtől, Uram, hívedet; Ints, hogy sokkal tartozunk, Méltatlan szolgák vagyunk: Oh adj alázatos szivet. Isten nyolcadik, parancsolata. Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúságot! (2. Mózes 20, 16.) Mit jelent ez? Felelet: Istent féljük és szeressük: felebarátunkat hazug­ságba ne keverjük, el ne áruljuk, ne kisebbítsük, se rossz hírét ne költsük, hanem inkább mentsük, jót mondjunk róla és mindent ja­vára magyarázzunk. (Luther Kis­káté.) *** Ez a parancsolat a hazugságtól óv. Aki hazudik, az lop is — mond­ja a közmondás. Más szóval: aki vét a 8. parancsolat ellen, az rend­szerint vét a 7. ellen is, mert a pa­rancsolatok láncszemek módjára függnek össze. Keresztyén ember utálja a há- zugságot s még akkor is igazat mond, ha abból látszólag kár szár­mazik reá. Szokj le a hazugság rút bűnéről! Ha nem teszed, hamarosan tapasz­talni fogod, hogy a hazugot hama­rabb utólérik, mint a sánta kutyát. Minden keresztyén számára intő példa lehetne: Anániás és Safira megrendítő esete, akiket az Ur ha­lállal sújtott „hazugság“ bűne miatt. (Csel. 5, 1—11.) Mondj igazat főképpen akkor, amidőn a bíróság vagy más emberi közület ünnepélyes tanuságtételre szólít fel. Ismeretes, hogy a jeruzsálemi főtörvényszék az Üdvözítő ellen hamis tanukat állított. Egyik sze­rint az Ur Jézus le akarta volna rontani a templomot (Máté 26, 61.), jának fizetését (Lukács 23, 2.)?! másik szerint tiltotta a császár adó­A hamis tanubizonyságtétel kol rónája a hamis eskü. A bírósági tárgyalások történetében gyakori jelenség. De Isten nem csúfoltatik meg! (Gál. 6, 7.) Példák sorozata bizonyítja, hogy a hamisan eskü­vőkre igen hamar le szokott sújta­ni az Isten karja. Ismeretes Arany János: „A ha­mis tanú“ c. megrázó erejű költe­ménye: Márkus, a falu legvénebb embere hamisan esküszik. Eszten­dőre reá, ugyanazon a napon éri utói a halál. E parancsolat veleje az, hogy felebarátodnak nyelveddé 1 ne árts! Figyelemreméltó Luther mesteri magyarázata: a) „Felebarátunkat hazugságba ne keverjük!“ Az álnoklelkű Poti- fárné férje előtt hazugságba keveri Józsefet. (1. Mózes 39, 17. 18.) b) Felebarátunkat „el ne árul­juk!“ Júdás pénzért elárulja Urát. Longuéval belga tiszt elárulja II. Rákóczi Ferencet. c) Felebarátunkat „ne kisebbít­sük!“ A főpapok és írástudók ki­sebbítik az Üdvözítőt, amidőn azt állítják róla, hogy nem Messiás, sőt még csak nem is próféta. (Já­nos 7, 41. 52.) Pált kisebbítik ko- rinthusi ellenfelei s azt állítják ró­la, hogy nem apostol. (2. Kor. 12, 11. 12.) d) Felebarátunknak „rossz hírét ne költsük!“ Minden városban és faluban tarka színváltozatban te­nyésztik a pletykát. Ez az ősi, em­beri bűn lélektani magyarázatát há­rom tényben leli: 1. Sok ember van, akiben szinte dühöng az uj- ságlás szenvedélye. Mások előtt azzal szeret tetszelegni, hogy lám ő ezt is, meg amazt is „tudja“. 2, A

Next

/
Thumbnails
Contents