Harangszó, 1937

1937-08-22 / 34. szám

272. HARANGSZÓ 1937. augusztus 22. ség győzelmének a pogányság fölött és alatta Sebaldus dán királyfi nyugszik, földi javait feláldozta, hogy Istennek szolgálhasson. A monda szerint ez a ki­rályfi Nürnberg környékén prédikált és itt is halt meg 801-ben. A sarkofág alsó részét a királyfi kegyes életéből vett jelenetek borítják. Nürnberg ösz- szes temploma Veit Stossnak, Ádám Krafftnak és más nagy nürnbergi mes­tereknek a műveiről beszél. Ezeknek a mestereknek, valamint Dürer tanítvá­nyainak a kezevonásai mutatkoznak ké­pekben, szobrokban, reliefekben, sírem­lékekben, művészi portálékban és meg­kapó oltárokban. Nürnberg szellemi életére ma is ré­gen elhalt nagy fiainak emléke és al­kotásai nyomják rá a maguk bélyegét. Első helven áll a magyar származású Dürer Albert (született 1471.), aki atyia műhelyében aranyművesnek indult, de azután a renaissance és reformáció ko­rának egyik leghatalmasabb festőjévé izmosodott. Vallásos lelke már a refor­máció első ideiében Luther mellé sodor­ta, akivel 1528-ban bekövetkezett halá­láig belső barátságban élt. Ki ne ismer­né művészetének hatalmas markáns vo­násait és arányait, amelyek erőteljessé­gükkel és kifejezőkészségükkel merőben különböznek a renaissance kori olasz és soanyol festők sokszor túl lágy és túl finom vonásaitól. Ki ne hallott vol­na a ..Ritter Tod und Teufel“ c. hatal­mas alkotásáról, a négy apostolt ábrá­zoló képéről és híres arcképfestményei­ről? Nürnberg Dürerrel csaknem egy- időben csak úgy ontotta a lánglelkű művész-embereket és tudósokat. A fenn említetteken kívül csak Pirckheimert említem, hogy láthassuk, a humanista tudományok is milyen fennen virágoz­tak Nürnbergben a reformáció korában. Egész külön fejezetet érdemelnek a nürnbergi mesterdalnokok. Csodálatos társaság: cipészek, csizmadiák, kazán­kovácsok, szabók, mészárosok, stb. akik a XV. és a XVI. század peremén szövet­keztek, hogy a wartburgi dalnokver­senyre nagy költőinek, Walther von der Vogelweidenek, Wolfram von Eschen- bachnak és másoknak költészetét to­vábbfejlesztik és sokszor primitívségük­ben is olyan hallatlan erőfeszítést vé­geztek, hogy egyikük-másikuk egész előkelő helyet foglal el a német iro­dalomban. A mesterdalnokok legneve- zetesebbike Hans Sachs, a cipész volt, aki 1494.-ben született Nürnbergben és már 1514-ben vándorlása közben Mün­chenben a nyilvánosság előtt énekelte első mesterdalát. Hans Sachs is korán csatlakozott a reformációhoz és 1523- ban egy allegorikus elbeszélésben di­csőítette Luthert, mint a wittenbergi csalogányt. A XVII. század közepe óta a feledés homálya borította a mester­dalnokok költészetét és a németek nagy költője, Goethe volt az, aki szellemük­nek kincseit ismét visszaadta nemzeté­nek.Hans Sachsnak és társainak Wagner Richárd állított örök emléket a „Nürn­bergi Mesterdalnokok“-ban. Említettem, hogy Nürnberg különö­sen a reformáció megindulása körüli időben az ezermesterek és feltalálók vá­rosa volt. Regiomontan, a nevezetes csillagász is Nürnbergbe költözött, mert sehol másutt mestereket nem talált, akik csillagászati műszereit elkészíthették volna. Ki tudná ma már, hogy Behaim Márton, Nürnberg szülötte, a nagy ten­geri utazó készítette az első földgöm­böt és hogy Henlein Péter nürnbergi órásmester nyújtotta át a világnak az első zsebórát. Ha az ember végigsétál a nürnbergi óváros szűk utcáin és si­kátorain, úgyszólván minden erkély, minden kapuportálé, minden rácsos ab­lak, minden boltív, minden kiakasztott cégér, minden ajtóvasalás arról beszél, hogy itt emberek éltek, akik a hétköz­napok szürkeségébe életet és költésze­tet tudtak belevinni. Szeretem a holtak birodalmát. Ezért fölkerestem a János-temetőt és benne Dürer Albert hazánkfiának és az ő jó ■barátjának és kortársának, Pirckhei- mernek, a humanista tudósnak sírját. Szokatlanul elérzékenyedtem, amikor Dürernek, a nagy mesternek sírjánál álltam és a honfitárs hódolataként há­rom szál szekfüt raktam sírjára. Reg­gel 8 óra volt. A temető fáin madarak fiityörésztek hirdetvén a feltámadás és az örökélet roppant gondolatát. A ma­darakon és néhány piszmogó öregasz- szonyon kivül senki nem volt az ódon temetőben és én a holtakkal sokáig és zavartalanul társalogtam. Szántó Róbert. Érdemes tudni, hogy Keletafrika medencéjét a ma­gyar Teleky Sámuel gróf kutatta ki; hogy India első fehér kutatója Körö­si Csorna Sándor volt. ő írta az első tibeti szótárt. Az angolok szobrot emel­tek az emlékére Darzsilingben; hogy Középázsia első kutatója Vám- béry Ármin volt; hogy az első hírszolgáltatási irodát a magyar Havas Károly alapította Pa­risban A Havas hirszolgáltatási iroda ma is büszkesége Franciaországnak, reánk nézve pedig jellemző, hogy még a magyar rádió is mi­kor idéz tőle, franciásan „Avasz"- nak ejti ezt az eredetileg ma­gyar alapítású irodát. hogy az első négykerekű jármüvet a Komárom-megyei Kocs községben ké­szítették s ettől vette nevét nemcsak a magyar „kocsi", hanem a német „Kut­sche" és az angol „coach" is. hogy a magyar könnvülovasságot le­mintázta a legtöbb európai állam. Úgy­hogy a huszár név angolul is, németül is és franciául is így hangzik. A francia .dolman", „soutache" és „shako" a ma­gyar „dolmány", „sujtás" és „csákó" szavakból ered; hogy a világ első földalatti vasútját Budapesten építették. (Folytatjuk.) Kezdődik az iskola!.., Kezdődik az iskola! Az idén még egy pár nappal korábban, mint máskor. Gyermekeink a szorongás és öröm ve­gyes érzelmeivel emlegetik az iskolai év küszöbönálló kezdetét. Készületnek, tervezgetnek, egy kicsit szomorkodnak, de örülnek is. Az ismeretlen izgalma szorítja össze kis szivüket. Még azét is. aki nem először megy az idén isko­lába. Hogyne, hiszen annyi újat rejte­get minden új év. A szülőknek is elég izgalmat jelent az iskola kezdete. Már magábanvéve elég gondot okoz a gyermek iskolázta­tásával iáró sok kiadás. Hiszen már az első elemiben járó gyerkőc táblája, pa­lavesszője, irkáia és ÁBC-s könyve is milyen drága. S minél feljebb a létrán, annál többe kerül a kis tudós. Aztán ez, aztán az. Jancsi először megy iskolába. De fog hiányozni. Pétert gimnáziumba kell adni. A városi internátusba. Meny­nyi minden kell neki. És igy tovább! Minden kérdés felett kétségtelenül a legfontosabb azonban az, amelv jog­gal okoz tengernyi gondot a szülőknek: hová, melyik iskolába Írassam be és já­rassam a gyermekemet? Csak az tudja ennek a kérdésnek a súlyát megítélni, aki már átvivódott tanév kezdeteket ezen a kérdéseken töprengve. Nem könnyű az elhatározás, mert rendszerint nagyon különböző okok és érvek igyekeznek elhatározásunkat be­folyásolni. A Harangszó-hasábjain evangélikus szülő-testvéreink segítségére akarunk sietni ebben a nagy vívódásban és min­den evangélikus szülőre érvényes és kö­telező elvként kimondjuk: Evangélikus szülő — ha csak, egy lehetőség is van — evangélikus iskolába járatja gyermekét. Valamikor ez nem volt kérdés. MeSz- sze földről keresték fel az evangélikus közéniskolákot. És az evangélikus elemi­ben is voltak olyanok akik, csak azért, hogy evangélikus iskolába járhassanak, sok kilométert gyalogoltak fagyban- hóban, napsütésben. Mert ismerték a szülők az evangélikus iskolának fölül- múlhatatlan jóhírét, másrészt pedig súlyt helyeztek rá, hogy gyermekeik igaz istenféleiemben és különlegesen tiszta evangéliumi vallásosságban ne­velkedjenek. Az evangélikus iskolák szintje most sem szállt alá. Csak a közelmúlt hóna­pokban bizonyította ezt be a fasori evangélikus gimnázium a középiskolák versenyén, ahol az ország valamennyi Milyen iskolába iratod a gyermekedet?

Next

/
Thumbnails
Contents