Harangszó, 1937

1937-08-15 / 33. szám

1937. augusztus 15.

HARANGSZÓ

263.

ha még nem paráznaság, de már a paráznaság kapuja és szörnyű erkölcsi siilyedésünk egyik főokozója.

De mit jelent az a szép magyar szó: szemérmes, amelyet kis káténk a 6. parancsolat magyarázatában használ? Szemérmes annyit jelent, hogy ártatlan olyan, mint a kis csecsemő. Az Üdvözítő azt mondja: Ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek, mint a kis gyermekek, semmiképen nem mentek be a mennyek országába! (Máté 18, 3.) Harmati Béla.

Szeptemberre megjelenik

az iskolai leszakítós gyermeknap- tár. Előszavát D. Kapi Béla püspök írta. írták a Harangszó munkatársai. Kiadta a Dunántúli Luther- Szövetség.

E leszakítós gyermeknaptár. amely hazánkban első és egyetlen, D. Kapi Béla püspök széleskörű belmissziói programm- jának újabb pontja és áldást ígérő ténye. A naptár, mely ezentúl minden tanévben megjelenik, ez évben a zsoltárok könyvét magyarázza végig s teszi a reggeli iskolai áhítatok tárgyává.

A naptár a dunántúli egyházkerület iskolái számára kötelező lesz. Ajánljuk azonban más egyházkerület tanítóinak is és azoknak a szülőknek is, akiknek gyermeke még nem jár iskolába.

Mivel a naptár korlátolt számban jelenik meg, azonnali megrendelést kérünk. Ára portómentes küldéssel 2 pengő. Megrendelhető a püspöki hivatalnál, Győrött.

Az egyház üzenete.

Az az egyetemes egyházi konferencia, amelynek tagjai a világ összes ke resztyén egyháza, kivéve a római katolikus egyházat, mint már jeleztük, legutóbb tartotta világgyülését Oxfordban. A konferencián megjelentek az összes protestáns felekezetek, valamint az ó- katolikus és a görögkeleti egyház képviselői a viiág minden tájáról, a némel- orszáei szabadegyházak képviselői is, csupán a németországi evangélikus és református egyház képviselői nem jelenhettek meg. mert nem kaptak kiutazási engedélyt. Az egyetemes egyházi világ- konferencia vezetősége ebből az alkalomból a következő üzenetet intézte a német protestáns egyházhoz:

“A keresztyén egyházak a világ minden tájáról egvbesereglett képviselői, őszintén saináliák kedves testvéreiknek, a német evangéliumi egyház képviselőinek távolmaradását.

Örömmel vettük annak idején, hogy

a németországi evangéliumi egyház megegyezése szerint közös képviselőket fog Oxfordba kiküldeni. Annál inkább sajnálatos ennek elmaradása, hiszen nagyon számítottunk ennek a bizottságnak a segftségére közös nagy kérdéseink megbeszélésénél. Ámbár igy a ti képviselőitek nincsenek itt, mégis éppen azok a körülmények, amelyek távolmaradásukat -előidézték méginkább megerősítik bennünk az eddig is eleven közösségi tudatot.

Mélyen megindít bennünket ama számos lelkésznek és világi egyháztagnak szenvedése, akik, mint a Hitvalló Egyház tagjai kezdettől fogva küzdöttek Németországban Jézus Krisztus uralmáért, az egyház és az igehirdetés szabadságáért.

Nem feledkezünk meg ennek a küzdelemnek a jelentőségéről, melyet Németországban nem csupán az evangéliumi egyház, hanem a róm. kath. egyház is viselni kénytelen. Mert ez a küzdelem az egyházi igehirdetés meghamisítása ellen és az ifjúság keresztyén nevelése érdekében folyik.: azért, hogy az ifjúság megmaradjon a Jézus Krisztusban, az élő Isten fiában, a királyok királyában, az Urak Urában való hitben.

Emlékezetünkbe idézzük a szent- irásnak szavait. ,,Egy a test és egy a lélek, miképen elhivatástoknak egy reménységében hivattatok el.“ „És ha szenved egy tag, vele szenvednek a tagok mind.", ekképpen mi is, akik más-más egyházakban vagyunk, egyek vagyunk a szeretetben és az imádságban a mi testvéreinkkel. a német evangéliumi egyház tagjaival. Egy a mi Urunk, egy a mi hitünk, egy a mi keresztségünk. A ti meg— Tán akkor a zsebkendőd nyomja ki, — tűnődött a szép lány. Bántotta szépérzékét az a kis formátlanság a délceg, szép legényen.

Jóska megtapogatta a domborodást a bundán:

— Nem itt tartom a zsebkendőmet. Hanem, úgy látszik, a bundában van valami, a bélés közé varrva. Tapogasd meg csak te is, Juliska.

Juliska szemérmes húzódással tapintott a kérdéses helyre.

— Csakugyan van itt valami.

Abban a pillanatban lépett be pipás Kiss Mihály, bodor füstöt eregetve pipájából.

— Ejnye, gyerekek! Korai még a nagy ölelkezés.

A lány ijedten ugrott el Jóska mellől:

— De, Mihály bátyám! Csak a bundát tapogattam meg.

— Igen, tudom, ismerem én is azt a nótát!

— De, Mihály bátyám, mit gondol! — lángolt Julcsa arca bíbor pirban.

— De, biró ur! ne gondoljon semmi rosszat. Higyje el, hogy csak a bundát! — igy Jóska.

— Hehehe! gyerekek, dehogy gondolok rosszat.

Hirtelen szigorú, merev tekintettel nézet Mihály a

legényre:

— Te, öcsém! Én mondom: loptál valamit.

Jóska felháborodva tiltakozott:

— Ne mondja azt, biró ur! Tudtommal soha egy fillért nem loptam. A csúnya pletyka ugyan gyanúba terelt, a Meny- hértné gyűrűjével kapcsolatban, de —— Hohohó! — állította meg Mihály a legény tiltakozását. — Népi a gyűrűkről van szó, öcsém, tudom, hogy abban ártatlan vagy, hanem ez a bunda nem a tied volt.

Most Jóska arca borult égő pirban.

— Hát... kaptam Juliskától.

— Julcsától?!... Ingyért?!

— Úgy ajándékozta nekem Juliska.

— Fiatal barátom, a mögött van valami, mikor a leány ilyent ajándékoz a legénynek.

— De mi volna, biró ur?

— Elvettél, elloptál tőle valamit, amiért azt neked adta.

— Igaz becsületemre mondom, Mihály bátyám, biró ur, semmit sem követtem el Juliskával, még gondolatban. sem, higyje ei nekem.

— Loptál, ha mondom. Elloptad a szeretetét. Mivel hálálod, kárpótolod azért.

— Meg akarom hálálni, biró ur, szives ajándékozásáért. Neki is megmondtam, hogy irigyért nem fogadhatom el, fizetni fogok érte. Rajta leszek, hogy amint tehetem, meghálálom.

— Csak aztán köszönet legyen, öcsém a háládban. De úgy tapasztalom, hogy nem igen tartod meg a szavadat, — kötekedett vele tovább a pár pohár bortól jó kedvre derült Mihály gazda.

— Én?! csodálkozott, méltatlankodva Jóska.

— Te bizony. Lám, azt fogadtad a múlt napokban, hogy megjössz a leányomért kérőbe, de még eddig a közelünkben sem jártál.

Jóskára mintha a menny fénye sugárzott volna, olyan ragyogóvá lett az arca:

— Hát várt, biró ur. Mihály bátyám? Számíthatok az Ígéretére?

Mihály ravasz mosolygással sodorintott egyet a lekajladt balfelöli bajuszám.

— Az én ígéretemre mindig számíthatsz, öcsém. Vártalak már a múlt napokban. Azt hittem elnyergeltél a Szent Mihály lován, hogy nem mutattad magadat.

— Mihály bátyám! Akkor ma megjövök, ma esete okvetlen megjövök a keresztapámmal kérőbe. Isten engem úgy segéljen, hogy megjövök! A jó Isten áldja meg addig is...

Jóskát a rózsaszínű köd úgy meghódította, hogy az udvarra vezető ajtó helyett, a konyhába nyíló ajtón törtetett ki. S Mihály biró most jóbbfelől sodorintott a bajuszán s még iiamiskásabban mosolygott:

— Isten áldjon, szép, jó öcsém. Majd meglátom, szegényem, hogyan hálálkodsz az estén?!... És hát, hogy bor is legyen majd a kérők előtt, gyertek kulacsok, kutyagoljunk ki a szőlőhegyi pincébe ...

(Folytatjuk).